Dó, ré, mi – A muzsika hangját mutatja be a színház
A zenés színházi irodalom egyik legsikeresebb darabját, A muzsika hangját láthatjuk a Győri Nemzeti Színházban szombattól. A Hollywood által is felfedezett és öt Oscar-díjat elnyert feldolgozás idén ötvenéves, de még mindig az ötödik helyen áll a minden idők legtöbbet hozó filmek listáján. Győrben Forgács Pétert, Molnár Ágnest és Járai Mátét láthatjuk a főbb szerepekben, a rendező pedig Szűcs Gábor. Vele beszélgettünk.
Egy ilyen kultusz-történet esetében könnyebb helyzetben van a színházrendező, hisz van egy receptje, vagy épp ellenkezőleg?
Mindig küzdünk, fiatal rendezőként általában olyan feladatok jutnak, ahol ismeretlen a szerző, vagy egyéb céljai vannak a társulatnak, például nem játszó színésznőket kell bemutatni. Ilyenkor az esélyes előadásszám meglehetősen kicsi, de persze ez nem mindig alakul így. Például a rendezői pályám kezdetén itt, Győrben a Sógornőknek senki nem jósolt komoly előadásszámot, mert a kortárs darabokkal a közönségnek általában vannak fenntartásai, előítéletei. Végül 160 előadást játszottunk. Később elkezdtem megkapni a nagy feladatokat, A varázsfuvolát, az Egy éj Velencébent, s most A muzsika hangját. Olyan kultuszdarabról van szó, melyből a bemutató első két évében több mint 1400 előadást játszottak a Broadwayn. A kezdeti kritikák negédesnek írták le a darabot, egy év múlva azonban nem volt olyan kritikus, aki rosszat mert írni róla. Elsöprő közönségsikere volt. Imádom ezt a művet, és azt gondolom, hogy a hasonló történeteknek az a céljuk, mint a meséknek: segítenek visszarendezni a lelkünket, hiszen a hétköznapokban elmosódnak a határok a tisztesség, a tisztességtelenség, a jó és a rossz között, kompromisszumokat kötünk a családtól a munkahelyen át mindenhol.
Ellensúlyozza az anschluss körüli történelmi helyzet, hogy már-már egy giccses alpesi meseországot látunk?
A szerzők valós történelmi dokumentációt használnak, és miközben érzékeljük, a nevezzük úgy, tiszta egyszerűségét a műnek, az alkotók komoly rutinnal, ügyesen kompenzálják a háttérrel és a párbeszédek stílusával, humorával ezt. Olyan elemeltséggel dolgoznak, ami emlékeztet például Brecht Koldusoperájára.
Tehát profi szerkesztés, fülbemászó dallamok, szerelem, család, értékek és a történelem jelenthetik a darab sikerét?
Ez a történet a Broadwayn és Hollywoodban született, és híres szerzőpárosunk, Howard Lindsay és Russel Crouse tapasztalata és tehetsége az elsődleges garanciája annak, hogy a mű rossz nem lehet. Jelen történetben pedig van egy plusz faktor, még a jóisten is rámosolygott: elkészült egy olyan musical, utána pedig egy film, ami a mai napig Hollywood 5. legtöbb dollármillióját hozó produkciója.
S amikor az igazgató a főszereplő, akkor nehezebb helyzetben van a színházrendező?
Nem állítanám, hogy ha a színház igazgatója játszik egy darabban, akkor az ugyanolyan, mintha bárki más játszana, azonban nagy különbségek nincsenek, inkább annyi, hogy nyilván egy színházigazgatónak amúgy is rendkívüli leterheltsége, felelőssége van, különösen akkor, amikor épp lejár a mandátuma, és készül a következő pályázatára.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor
A Győr+ Televízó híradós összefoglalója az előadásról: