Telt ház várja Szekeres Adrient

Szekeres Adrien évről évre visszajár Győrbe, hogy legszebb és legismertebb dalait szimfonikus zenekari kísérettel bemutathassa. A december 16-ai koncertet óriási érdeklődés, telt ház övezi. Az énekesnő és a Győri Filharmonikus Zenekar Rácz Márton vezényletével fellép Veszprémben és Tatabányán is. Farkas Mónika kérdezte őt a Győr+ Rádió Divertimento című műsorában.

Vannak olyan városok, ahol érezni, fontos a kultúra, és az emberek életének része, hogy koncertekre, színházba, kiállításokra járnak. Győr egy ilyen város, ezt már az első koncerten tapasztaltam. Ennek körülbelül hat éve, ekkor mutatkoztam be itt saját kis műsorommal. Éreztem, hogy szereti ezt a közönség, és hogy nyitott rá. Nos ez inspirál évről évre, hogy mutassak valamit magamból, amit még esetleg korábban nem.

A tavalyihoz képest most milyen zenei kínálattal jelentkezik?

Közel vagyunk a karácsonyhoz, túl advent harmadik vasárnapján, adja magát, hogy sok karácsonyi, téli hangulatú dalt hozzak. A Richter teremben a Győri Szimfonikus Zenekar kísér, ami számomra külön öröm, ezért egy picit többet mutatok a klasszikus oldalamból, mint korábban, de természetesen elhangoznak a legismertebb Szekeres Adrien dalok is, amik nélkül nem lehet koncert.

Említette, hogy a koncerten művészetének klasszikus oldalát is megmutatja, ezt azt jelenti, hogy áriákat is hallhatunk majd Öntől?

Igen, ez Győrött már több alkalommal is előfordult. Egyrészt, mert szeretem, illetve azt gondolom, hogy a klasszikus zene mindennek az alfája és ómegája. Aki operaestre nem feltétlenül ülne be, az is örömmel hallgat meg egy-két dalt egy olyan műsorban, amelynek alapvetően lírikus, érzelmes a hangvétele.

Egy adventi, karácsonyi zenei program összeállításakor a derű, a jókedv lehet vezérelv?

Meghatározó arcként tűnök fel a Magyar Televízióban a karácsonyi időszakban, ott is megkértek, hogy kívánjak valamit. Én derűt kívántam az újévre, hiszen mindig vannak nehézségek az életben, amelyek mellett nem szabad elmenni, de ahhoz, hogy az ember meg tudjon birkózni kisebb-nagyobb feladatokkal, nehézségekkel is, úgy gondolom meg kell próbálnunk jó szemmel nézni a világot, nem pedig a legrosszabb oldaláról közelíteni. A művészeknek az is a dolguk, hogy hitet adjanak az embereknek, és rávilágítsanak arra, hogy a sok rossz mellett, azért nagyon sok jó is történik! Fontos, hogy a művészetekből erőt merítsünk, és úgy menjünk haza, hogy azt érezzük: felvértezett minket a problémák leküzdésére, megoldására vagy legalább egy kicsit jobb lett a kedvünk!

Az elmúlt évben kik azok a zeneszerzők, illetve művek, melyekkel behatóbban foglalkozott?

Verdi Traviata című operájával nagyon sokat foglalkoztam, amiből több áriát is megtanultam, ezekből énekeltem nem is olyan régen Andrea Bocellivel, a Budapest Sportarénában is. Vannak olyan darabok, melyeket most tanultam, de valamiért nem kerültek még be a műsorba, például mert úgy éreztem, hogy érniük kell. De például Gounod Ave Mariáját nem adtam még elő nagyközönség előtt, most Győrött a Richter teremben ezt is el fogom énekelni.

Milyen volt a találkozása a nagy olasz tenorral, Andrea Bocellivel? Meséljen erről nekünk!

A Pezsgőáriát énekeltük együtt, illetve Andrea Bocelli nagy slágerét: a „Time to say goodbye”-t. Ebből nyilvánvalóan a kihívást a Traviata jelentette, Violetta szerepe. Nagyon jó érzés volt egy ilyen fantasztikus ember mellett állni a színpadon, ritkán érzem magam ennyire jól egy ilyen művész mellett. Sokan hidegséget árasztanak, merevek és egyáltalán nem segítőkészek a színpadon. Bocelliről az ellenkezőjét lehet elmondani, hiszen azt szerette volna, ha szép élményként élem meg a koncertet, jól érzem magam, és a legjobbat tudom nyújtani! A karmestere, Maestro Rota pedig olyan elismeréssel nyilatkozott az előadásról, amilyet nem kaptam még itt Magyarországon 17 év alatt.

A karmestertől kapott-e olyan instrukciót, amit be tud építeni a mindennapos gyakorlásába, vagy a műfajhoz való hozzáállásban?

Amikor Marcello Rotával az első próbán túl voltunk, akkor csak annyit mondott: „Bravissima!” Az előadáson is próbáltam azt hozni, amit gondolok Violettáról és a darabról. Nagyszerű énektanárom van, Kővári Judit, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít, és egyre több tanítványa folytatja tanulmányait a Zeneakadémián.

Bár értékeljük a kultúrát, azért mégis csak egy hihetetlen felszínes világban élünk! Például egy-egy Szekeres Adrien koncert segíthet-e abban, hogy valakiből aztán rendszeres koncertre járó legyen? Aki később akár komolyzenei bérletet is vált majd?

Egy fecske nem csinál nyarat. Nagy illúzióim nincsenek e tekintetben. Ha valakiben ezek után mégis felmerül ilyen igény, annak természetesen nagyon örülök. Saját magam példáján látom, hogy mennyire nehéz megváltoztatni az emberek ízlését és gondolkodását. Meg kell őket néha kínálni a jóval, mert nem tudjuk, hogy mikor lesz abból a csírából valami nagyon értékes dolog, amit adott esetben mi hintünk el. De amikor egy nagyon neves rádióban lemegy a Nessun Dorma, majd a műsorvezető megkérdezi, hogy ez milyen zenei műfajba tartozik, akkor azt hiszem, hogy van mit javítanunk és van hova fejlődnünk.

Adventi időszakban mindig erősebb a társadalmi felelősségvállalás kérdése. Fontos Önnek az adakozás, a jótékonykodás?

Ez mindig hozzátartozott az életemhez, és nem csak a zenei pályámon. De az ünnepek közeledtével a jótékonykodás mindig nagyobb hangsúlyt kap. Nemrégiben Szentesen volt egy koncertünk a „Zenével A Rákos Gyermekekért Alapítvánnyal” közösen. Január 3-án pedig a Művészetek Palotájában énekelek egy koncerten, amelynek a teljes bevételét a Magyar Hospice Alapítványnak ajánlottuk fel az Óbudai Danubia Zenekarral, Benkó Sándorral és Karácsony Jánossal együtt.

A jótékonykodás és a mostani téli turné mellett marad ideje a családra? Milyen formában tudja megoldani ezt egy anya?

Régóta megszokott az életünkben, hogy ilyenkor egy kicsit sűrűbb szakmailag ez az időszak. Amire tudunk, jó előre készülünk a lányokkal. Már megírtuk a karácsonyi képeslapokat, és remélem lesz időnk mézeskalácsot is sütni! Mindkét lányom hangszeren játszik és énekel, így családi karácsonyi műsorral készülünk. Ezek jó alkalmak arra, hogy mi is hangolódjunk az ünnepekre amellett, hogy zajlik a téli turném.

Azt kívánom nem csak adventre, hanem a következő évre is, hogy ne túlélni akarjuk ezt időszakokat, hanem megélni! Egy picit próbáljunk meg lecsendesedni, este meggyújtani egy gyertyát, inni a gyerekekkel egy forró teát, vagy kimenni egy karácsonyi vásárba, hiszen ez az, amire majd emlékezni fogunk évek múlva is. Azt gondolom, hogy az életnek igazából ez az értelme, hogy a szép pillanatokat együtt éljük meg azokkal, akiket a legjobban szeretünk.

Fotó: jegy.hu