Levél a jövőbőlTeszt: Nissan Leaf Tekna

A villanyautóé a jövő. A városi nulla-emissziós közlekedéshez pedig már ma készen van a megfelelő típus: a Nissan Leaf. Különc formájú, mégis jól használható, kompakt mindenes, biztató hatótávolsággal. Kipróbáltuk.

Nézzük a tényeket. A Nissan az első volt, aki 2010-ben nagy sorozatú, tisztán villamos hajtású alsó-középkategóriás autót kezdett gyártani. A Leaf jelentése levél, de egyben egy mozaikszó is: Leading Environmentally-friendly Affordable Family car, tehát az „első megfizethető környezetbarát családi autó”. És tényleg sokkal többet tud az ugyancsak tömeggyártású törpe- és kisautóknál. Magasabb a komfortja, nagyobb a hatótávolsága és akár öt személyt is tud szállítani, némi csomaggal (352 l). Alig négy és fél méteres hosszával még könnyen parkolható, és a gyár megadja a lehetőséget a városon kívüli furikázásra is, hiszen a most debütált – és általunk tesztelt – 30 kWh-s, növelt kapacitású akkuval szerelt Leaf elméletileg 250 km-t is meg tud tenni egy feltöltéssel.

Most lássuk mit jelent mindez a gyakorlatban. Megkaptam az elektromos Nissant, és miután egy kávé mellett megvártam a 30 perces gyorstöltést, nekivágtam a Budaörs–Győr 115 km-es távolságnak. A sofőr előtti modern, színes kijelzős műszeregység induláskor 174 km megtehető utat jelzett. Az első letaglózó gázadások meggyőztek a villamos hajtás létjogosultságáról. A „csupán” 109 lóerős villanymotor olyan vehemensen lódítja meg a másfél tonnás kocsit, hogy érzésre egy kétezres turbós benzinesnek tűnik – csak itt az élmény megszakítás nélküli. 0 és 100 km/h közötti sebességtartományban mindig ezt produkálja (0–3008 ford/perc, 254 Nm), tehát a rugalmassága első osztályú. Nehéz ellenállni, hogy az ember ne akarjon mindenkit legyorsulni a kocsisorok között cikázva.

Aztán bevillant, amit a nissanos kolléga mondott: „ECO módban hajtsatok. A legjobb hatásfokkal városon kívül 80-90 km/h sebességnél tudtok autózni, de autópályán se menjetek 110-nél többel – biztos, ami biztos.” Lenéztem az órára, és már 150-et mutatott megtehető útnak. Megijedtem, de amint megnyomtam a kormányon lévő ECO gombot, és az irányváltó gombot – sebességváltó helyett ez van – újra D-be húzva B állásba tettem, visszaugrott 162-re. Megnyugodtam. ECO állásban a gázpedál „felkeményedik”, nagyon kell taposni, hogy igazán meglóduljon az autó, de átlagos gyorsulásokat így is produkál. A B funkció pedig a fokozott fékezési energia visszatáplálását adja hozzá a takarékossághoz. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy minden gázelvétel egy kisebb fékezés hatását kelti, közben pedig visszatölt a rendszer. Ez városban elengedhetetlen.

Ahogy beálltam tempomattal a 110–115 km/h-s sebességre és nyugodtam autókáztam, átfutottam a sok-sok funkciót és kényelmi csodát. A legfrappánsabb részlet a kormányfűtés. Téli időszakban az utastér fűtése a megtehető kilométerek rovására oldható meg, így igazán takarékosan a meleg kormánnyal és fűtött első, valamint hátsó (!) ülésekkel haladhatunk. Alapfelszerelésnek tenném minden autóba! Van időzíthető hűtés/fűtés (elvégre nem kell járatni a motort az energianyeréséhez), 360 fokos kamerarendszer, LED fényszórók és 7 colos, mindentudó NAVI. Az már csak szójaszósz a szusihoz, hogy a hihetetlenül modern funkciókat mennyire áttekinthetően és szép formában tálalták a műszerfalon. És végül a wasabi: a Tekna csúcsmodell BOSE hifije, aminek 7 hangszórója és csomagtérbe épített mélynyomója egyetlen utazást sem hagy unalmasnak.

Amint beértem Győrbe, és a maradék 35 km-t elkezdtem fogyasztani, a kirakós minden darabja a helyére került. Ez az autó ide való, egy ekkora városba. A hatótávolság pedig minden kilométerrel inkább nő, mint csökken. Mert sok a fékezés, a lassítás, a megállás. Az pedig egy Leaf-nél plusz energia. Aztán este hazamegyek, és a garázsban tankolok kb. ezer forintért, ami újabb 200 kilométerre elég. Vagy napközben használom a Győr-Szol ingyenes töltőoszlopait, és munkaidőben oldom meg… Nem akarom visszavinni!!!

Szöveg és fotó: Nagy Viktor