Aki a vasropit feltalálta

Amikor bementem a tornaterembe, megtaláltam a teljes szabadságot, amivel azonban soha nem éltem vissza. Senki nem szólt bele abba, hogyan foglalkozom a gyerekekkel. Minden tanulót önmagához mérten osztályoztam, hiszen ha mindenki kiemelkedően tehetséges volna a sportban, akkor az asztalosok nem csinálnának mást, csak dobogót a győzteseknek – mondja Tóth Béla, Győr díszpolgára.

A nyolcvanhoz közel jár, de most is cselekvő, alkotó ember Tóth Béla, az ETO koordinációs edzője. Nemcsak saját elméleti felkészültségében és gyakorlati tapasztalataiban bízik, hanem abban is: képes lesz a visszavonulásra, ha úgy érzi, nem tud már újat mondani a rá bízott sportolóknak. Most még tud, munkájának minden elemét tudományos ismeretekkel alapozza meg. Atlétikai szakedzőként is otthonra talált a fociban. – Az atlétika minden egyes elemét használja a labdarúgás – magyarázza. – Gondoljunk a futásra, a felugrásokra, a mindennapi erőnlétre.

A március 15-én díszpolgárrá választott Tóth Béla Győrben született. Édesapjának fűszer-csemege boltja volt, a városban ő használta elsőként cégérként a vaskakast. Az üzletet 1952-ben államosítottak. Egy hete maradt arra, hogy hazavigye az árukészletét. Miután ez megtörtént, attól kellett tartaniuk, hogy áruhalmozás vagy valamilyen más vádakkal zaklatják őket. Szülei megkövetelték, hogy az este előkészített másnapi ruhát meghatározott sorrendben a közeli székre rakja, zokniban aludjon, ha hirtelen menni kell, akkor ne kelljen sokat bajlódni az öltözködéssel.

Kiskereskedő édesapja miatt csak harmadszorra vették fel, meglehetősen kalandos úton jutott el a pécsi egyetemre.

– Vártam az értesítést, de nem jött – emlékszik vissza. – Érkezett viszont a katonai behívó, úgyhogy már le is tettem arról, hogy diplomát szerezzek. Aztán a postaládában találtam egy teljesen elázott papírt, amin csak a feladót tudtam elolvasni. A Pécsi Tudományegyetemről küldték. Elutaztam a baranyai fővárosba, s közölték velem, fel vagyok véve. Ha akkor nem találom meg a papírt, ki tudja, mi lett volna belőlem.

A pécsi egyetem után a Testnevelési Főiskolát is elvégezte, majd szakedző lett. Tíz évet tanult felsőfokon azért, hogy maga is taníthasson. A Bercsényi-gimnáziumban 43 évet töltött el pedagógusként.

– A hetvenes évek elején országosan az erőnlét fejlesztése volt a kiemelt feladat az iskolai testnevelésben – idézi fel a múltat. – Annyi pénze azonban nem volt az iskolának, hogy súlyzókat vásároljon. Elmentem az ócskavastelepre, potom áron vettem 5-6 méter hosszú, 2-3 centi átmérőjű rozsdás vasrudakat. Ezeket egy méteres darabokra vágattam, a gyerekekkel lesmirgliztük, drótkefével megtisztítottuk, s vasbotként használtuk rudakat. Kis leleménnyel minden izom megmozgatására alkalmas eszközként tudtuk használni. Most is megvannak még, a gyerekek és tanárok vasropinak hívták őket. Hát így oldottuk meg az akkori „krétaproblémát.”

A Bercsényiben olyan testnevelők tanítottak, akiknek volt valamilyen speciális tudásuk is. Így aztán a tanfelügyelők az ellenőrzés mellett tanulni is jártak hozzájuk. Kérték tőlük, hogy módszereiket mutassák be a többi iskola tanárainak is.

– Egész életemben arra törekedtem, hogy egészséges, jó szellemű gyerekeket neveljek – osztja meg pedagógiai hitvallását. – Nem akartam mindenkiből élsportolót csinálni, valamennyi gyereket önmagához mértem. A módszereimben soha nem korlátozott senki, a tornateremben teljesen szabad voltam.

Tóth Béla tanítványai között negyvenen lettek testnevelők. Az atlétikát népszerűvé tette Győrben, Gyimesi Tamásnak, az akkori városi sportigazgatónak a segítségével városválogatottat állított össze. A Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézet győri kihelyezett középfokú edzőképző tanfolyamain edzéselméletet és módszertan tanított. Hamar érzékelte, hogy az egyetemi tankönyvek nem jó forrásmunkák erre a célra, írt tehát egy edzéselméleti alapismeretek című jegyzetet, amelyet a Bercsényiben már hivatalos tankönyvként használnak. Nagyon büszke rá, jogdíjat sem kért érte, örül, hogy segíthette azt az iskolát, ahol Keglovich László olimpiai bajnok beszélte rá arra: vállalja el az ETO labdarúgó csapatának erőnléti edzéseit.

A családban Tóth Béla volt az első értelmiségi. Két felnőtt gyereke van, egyik fia Gyimesi Tamásnál cselgáncsozott, a másik most is játszik a kórház Lendület teniszcsapatában. Mindegyik gyerekét, unokáját, menyét megtanította korcsolyázni, görkorcsolyázni, síelni -nem volt mese, mindenkinek csúszni kellett, nevet.

Élete minden korszakában nagyon szerette Győrt.

– Kisgyerekként a miénk volt az egész Dunapart, hiszen Révfaluban laktunk, s a társaimmal ott töltöttük a legtöbb időt – idézi vissza a régi időket. – Utána Révfalu, a Belváros, a Bercsényi, a stadion otthont adott nekem. Rengeteget köszönhetek ennek a városnak, s kifejezhetetlen öröm, hogy ezt észrevették és díszpolgári címmel köszönték meg. Ekkora kitüntetésre, megbecsülésre soha nem számítottam.

Szöveg: Gy. P.

Fotó: O. Jakócs Péter