Ördögi masinaTeszt: Renault Megane 1.6 dCi 130 Bose©
Régen azt mondták, a Renault dízelmotoroknak nincsen párjuk. A francia kocsiknak a formaterve pedig mindig művészien egyedi. Most már biztosan állíthatom, hogy a Renault Megane képében megjelenő új jelenség ezt a mítoszt emeli magasabb szintre. Sikerült a látványt és tartalmat úgy összehangolni, hogy középkategóriás társaira kacsingató technikával és értékekkel kiemelkedjen a sorból.
Ha sportos, de takarékos kompaktot szeretnénk venni, válogathatunk a bő kínálatból. De ha ezt tökéletes ízléssel rajzolt formába csomagolva kívánjuk élvezni, és maximális kényeztetésre vágyunk, akkor már nagyobb kőbe vágjuk a fejszénket. A Renault az új Megane típussal egyszerre tudott elegáns és sportos, minden ízlésnek megfelelő, de látványos autót alkotni. Már nem álom ekkora kocsiban sem a fűthető kormánykerék, LCD-képernyőre rajzolt műszerek és vezérlőpanel, LED fénycsíkokkal hangulatossá tett utastér, masszírozó vezetőülés és a head-up display – ami a vezető szemmagasságába vetíti a legfontosabb infókat. De ne szaladjunk előre.
A Megane szemből nézve nagytestvére, a Talisman arcvonásait örökölte, oldalnézete a Clio atlétikus vonalait követi, míg hátulról erőtől duzzadónak hat. A domborított lemezeket az ablakkeretek éleivel sikerült megtörni, pont annyira, hogy határozott benyomást keltsen. A határozottság a beltérben is folytatódik. Amikor beültem – természetesen kulccsal a zsebemben, automatikus zárnyitással –, a kocsi egyértelműen tudatosította bennem, hogy mit akar tőlem. Mélyre kell huppanni a relatív szűkre szabott ülésekbe, majd azt kívánja, hogy a kormányt magamra húzva, egy utcai raliautóban érezzem magam. Ez egy hot-hatch? Egy szuper sportos kompakt?
Beindítottam az 1,6 literes közös nyomócsöves dízel erőforrást a start gombbal. Hangja alig hallható. Minden kijelzőn információhalmaz fogadott. A kormány mögött félreérthetetlenül strukturálva, a középkonzolon pedig testre szabható módon, nem tolakodóan. Ahogy végigpillantottam a részleteken feltűnt, hogy a sok ezüst betét tényleg alumíniumból van, és a nagy középső kezelő kerete is egy fémlap. Ízléses, kortalanul modern. Finoman jár a hatsebességes kézi váltó, kívánja, hogy kapcsoljunk vele. Aztán elindultam, és meglepett a motor hangtalan járása, ereje, karaktere. Ez egy GT? Nem. A 130 lóerős gázolajos jelenleg a második legerősebb változat – a 205 lóerős egyhatos turbós benzines a csúcs –, de 320 Nm-es nyomtékával, ami már 1800-as fordulat körül rendelkezésre áll, sokkal többnek mutatja magát. És akkor ott a Muli-Sense kapcsoló, ami varázsütésre áthangolja a Megane karakterét. A Sport beállítást választottam.
A gázreakció, akár egy sportkocsiban, a hangulatot piros fények és műszerek fokozzák, óriási fordulatszámmérővel, valamint teljesítmény/nyomaték skálával. Nehéz betartani a sebességhatárokat, mert az utastér csendes, a futómű pedig lenyűgözően semleges. Kényelmes, de mégis hihetetlenül tartja a kocsiszekrényt. Pedig a tesztautóban nincs is 4control négykerék-kormányzás – az a GT verzió kiváltsága –, viszont van kipufogóhangot imitáló hanghatás. Élvezet minden kanyar és előzés, lehet az városi környezetben vagy országúton, hiszen a kormányzás elég közvetlen (Comfort módban lehet lágyabb). Aztán egy-egy egyenesben, ha bekapcsoljuk az adaptív tempomatot, érdemes megnyomni az ülés oldalán található masszázsgombot. Frissítő, lazító vagy gerincmasszázs közül választhatunk. Így aztán még kellemesebben telik az idő vezetés közben, nem mintha nem lenne élvezet minden pillanat, hiszen ráadásul egy Bose hifi társaságában vagyunk…
Tehát, ha szeretne egy erős, de gazdaságos kompaktautót, megtalálta. A Renault Megane 1.6 literes szívó benzinmotorral már alig 4,8 millióért megvehető. Sokat utazóknak a 90–130 lóerő közötti dízel kínálatot ajánlom, a benzingőz élvezetéhez pedig az egy-kettes 131 lóerős vagy GT (1,6 liter, 205 LE) verziót – ezek dupla kuplungos automata váltóval is kérhetők. Az igazi hot-hatch dízel 6,7 millióért, míg a GT 7,8 millió forintért vihető egy életre szóló körre.