A Győri Városrendészet állománya a napi feladatvégzés mellett folyamatos továbbképzéseken is részt vesz, hogy minél szakszerűbben intézkedhessenek. A győriek egyre jobban bíznak bennük, egyre gyakrabban csörög a telefonjuk. Nemrég egy korábban megkezdett speciális kiképzést folytatott a bevetési csoport.

Ahogy arról a Győr+ Média már korábban is beszámolt, a Győri Városrendészet Bevetési Csoportja különösen szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a Belügyminisztérium Nemzetközi Oktatási Központjába kaptak meghívást, oda, ahol a legkiválóbb szakemberek oktatnak. Elég csak megemlíteni dr. Farkas István dandártábornok és dr. Végh József nyugalmazott ezredes, túsztárgyaló nevét, és a rendvédelem iránt érdeklődők rögtön tudják, hogy tényleg igazi nagyágyúkról van szó. Külön elismerés a városrendészeink felé, hogy a nyáron elkezdődött együttműködés eddig egyedülálló, hiszen az első nem fegyveres testület, amelyet fogadtak az oktatási központban. A közös, folytatásos munka nem jöhetett volna létre Knézy Jenő, a Győr+ Média vezérigazgatója nélkül, aki kapcsolataival minden segítséget megad a győri városrendészeknek.

„Elképesztő lehetőség ez a bevetési osztály tagjainak és szeretnénk majd a járőröket is bevonni, mert itt tényleg professzionális oktatás zajlik” – kezdte Miletics Mór, a Városrendészet szakmai igazgatója, aki ahogy nyáron, most is elkísérte embereit. „A mostani kiképzés során ismét felkerült az emberekre a testkamera és a pulzusmérő, amelyből rengeteg értékes és érdekes információ kinyerhető. Brindza Dénes instruktor vezetésével most olyan feladatok kerültek előtérbe, amelyek teljesen hétköznapiak és talán pont ettől is nehezek, mert annyira magától értetődnek…” – mesélte a szakember, majd két példával szemléltette, milyen kihívásoknak kellett megfelelnie az állománynak.

Az első szituációban két párosra várt a megoldás: két magyarul nem beszélő turista iszogat egy győri padon. Az első városrendészpárosból az egyikük remekül beszélt angolul, így az intézkedés röviden és tömören lezajlott, a turisták megértették, hogy Győrben tilos a közterületi alkoholfogyasztás, eltették az üvegeket és tovább beszélgettek. Ennyi. A második páros tagjai viszont csak magyarul értettek és beszéltek, így az intézkedés már az elejétől kezdve meglehetősen esetleges volt, a közös nyelv hiánya pedig oda vezetett, hogy a turisták inkább elfutottak a helyszínről, mert azt sem tudták, miről volt szó…

„Eddig is tudtuk, hogy muszáj fejlesztenünk az állomány nyelvtudását, de ez a szituációs gyakorlat egészen új ötleteket is hozott. A 0–24 órában hívható diszpécserek mindegyikének el kell sajátítani legalább egy világnyelvet, hogy a betelefonáló állampolgár és a helyszínen intézkedő és a telefont esetleg kihangosító kolléga is segítséget kaphasson, ha megakad. Illetve készíttetünk majd rövid, lényegre törő kis tájékoztató, többnyelvű füzeteket, amelyet a városrendészek átadhatnak a turistáknak. Ezt magukkal is vihetik, s az itt tartózkodás vagy a visszatérés során bármikor elővehetik. Győrben pezsgő a kulturális, az egyetemi, a sportélet, muszáj, hogy mi is tartsuk a lépést a fejlődéssel” – részletezte Miletics Mór, majd arról is mesélt, hogy a mostani kétnapos kiképzés a mentális erőre is elképesztően hatott.

Volt ugyanis egy másik szituáció, amikor a rendészek megkapták a küldést, amelyből annyi derült ki csupán: rossz a környék, elhagyatott az utca, sötét sikátorok és vélhetően rosszarcú emberek várják őket. A helyszín felé közeledő rendészek pulzusa már ekkor elérte a 100-110-et – tehát az adrenalin már dolgozott –, pedig még csak igen halovány információik voltak. Odaérve végül semmi sem történt, csupán a tényleg lehangoló környék egyik ijesztő sikátorban két férfi köszönt rájuk, s ejtette el egyik a zsebkendőjét, amit végül kidobott a kukába. Eseménytelenül zárult tehát a küldés…

„A csattanó viszont itt jött, mert kiderült, hogy az egyik rendészünknek a pulzusa 150-200 között mocorgott az események alatt. Elmondásuk szerint teljesen feszülten várták, mi fog történni, s a legrosszabbra készültek fel. Szinte csőlátásuk alakult ki, s teljesen máshogy értékelték fejben a történteket, mint ahogy az lezajlott, máshogy adták vissza a történteket az értékeléskor. S hogy miért? Mert egyszerűen az agy ilyen: bizonyos információk birtokában előre lejátszunk szituációkat, és mire odaérünk, már bele is éltük magunkat. Verziókat gyártunk, s úgy reagálunk, mintha ezek történnének, pedig sokszor közel sem. Meg kell tanulni tehát nem előre „filmet forgatni” a fejünkben, hanem arra szakszerűen reagálni, ami tényleg a helyszínen történik. Bízni önmagunkban, a szaktudásban és persze a társunkban” – foglalta össze Miletics Mór, majd azt is hozzátette, hogy ezek a gyakorlatok annyira intenzívek, hogy utóképzést nem igényelnek: „Beleég a tudatba, mert annyira valóságos körülményeket teremtenek a kiképzők, hogy biztos, egy életre megtanulod! Ezért is szeretném, hogy járőreink is részt vehessenek, mert tényleg hihetetlen fejlődésen megy át, akit ezek a profik tréningeznek.”

A győri városrendészek körülbelül fél év múlva ismét visszatérnek a Belügyminisztérium Nemzetközi Oktatási Központjába, ahol folyatják az értékes közös munkát az ország legjobbjaival. Azért, hogy rengeteget tanulva és fejlődve az ország legjobb városrendészei a győri embereket biztonságáért felelhessenek!

Fotók: O. Jakócs Péter

A legjobb kiképzőknél jártak a győri városrendészek