Nem kímélt sokáig minket 2022... Sokkoló hírként érkezett este, hogy a hihetetlen tehetségű és képzettségű színész és zenész Babicsek Bernát tragikus körülmények között elhunyt. Szavak nincsenek, csak a fájó hiány, ami Bernát után maradt...
Hihetetlenül fiatalon ment el Babicsek Bernát, a hazai művészélet egyik legsokoldalúbb előadója, aki 1980-ban született és tősgyökeres solymárinak vallotta magát mindig is.
Kilenc évesen kapta meg az első hangszerét, így hamarosan a szülők számára is kiderült, hogy van hozzá tehetsége. Bernát lelkesedése a zene iránt az iskolában is folytatódott, így az ünnepségeket hamarosan már ő kísérte harmonikán. 2000-ben a Gór Nagy Mária Színitanodában felvételizett, tehetségét pedig itt is igazolta.
Legyen is elég ennyi a száraz tényekből, mert Bernát több volt az egymás mögé leírt eseményeknél, szerepeknél, zenekaroknál. Bernát maga volt a művészet. 2007-ben írtam róla először, amikor megjelent a Tangó-harmonika című nagylemeze. Szárnyaimat bontogató újságíró voltam, ő pedig már kész művész. Onnantól mindig figyeltem, mit csinál, merre jár, hogy alakul a pályája. Csupaszív, mindig kedves és mosolygós srácnak ismertem meg, aki ráadásul mindig őszinte is volt. Na meg hihetetlenül jóképű…
Múlt időben írok róla, ami megijeszt, mert olyan, mintha már elfogadtam volna. Pedig nem… Nézem a felvételeket ahol imádott hangszerén, a harmonikán játszik, csodálom, ahogy behunyt szemmel, átéléssel muzsikál, a szívemig hatol a játéka. Közben az agyamban ott dobog, hogy Bernie már nem él, hogy ez a csodás személyiség ez a csodás tehetség már nincs többé.
Bernie, mert így hívták az egyik legjobb magyar zenekarban, s számomra az egyik leginkább imádott zenekarban, a Paddy and The Ratsban. A csapatban, amelyet szintén a megalakulásuk óta figyelemmel kísérek, megannyi koncert, beszámoló, interjú, lemez, pólók és pulóverek. Mert Paddyék is olyan zenét játszanak, amely minden hangulatra és élethelyzetre passzol. A legfájóbb szakítás után is kiordítod a fájdalmat, ha velük bulizol. A srácok energiája hihetetlen. S ehhez rengeteget hozzátett Bernie, aki amellett hogy mesterien kezelte hangszerét, hihetetlen energiabomba volt a színpadon is. Látszott, hogy imádja amit csinál, imádja ezt a zenét, a srácokat akikkel egy színpadon áll, s nem utolsó sorban a közönséget is. Mindig bennem van, ahogy egyszer egy borzalmas győri koncerthelyszínen a buli előtt odajött a kordonhoz, rátámaszkodott, s lazán kiköszönt a lányokra, azt a Bernies mosolyt megvillantva…
A dalokban hallom a játékát; a klippekben látom az átélést. Látom Berniet a többiekkel, s nem hiszem el, hogy nincs többé. Hogy amiket hallok és látok, már csak emlék. Azt pedig sejteni sem tudom, hogy mit élnek át most a Paddy and The Rats tagjai, akik sokszor több időt töltenek egymással, mint a saját családjukkal. Mert egy sikeres, nemzetközi szinten is elismert, rengeteget koncertező zenekarnál ez így normális. A családjával pedig szintén csak együtt érezni tudok, a fájdalmukat átérezni nem…
De mi normális ebben a mostani életben, amikor annyi jó embert vesz el a szeretteitől és mindenkitől a Sors? Még Siklósi Örs halálából sem tért magához a zenészvilág, a zenét szerető sokaság, s 2022-őt pedig így indítjuk?
Mondja valaki, hogy ez egy rossz vicc és hogy ezeket a mondatokat én tulajdonképpen most nem is írom le… Mondja valaki, hogy hazug az pár szó: Babicsek Bernát tragikus körülmények között elhunyt.
Hiányozni fogsz Bernie, vagyis már most hiányzol… Harmonikázz tovább egy felhő szélén ülve, mert szükségünk van Rád, hogy legalább a lelkünk tovább halljon!