A Győri Audi ETO 2017. január 31-én a junior válogatott ellen lép pályára Balatonbogláron a NEKA akadémiáján. A hazaiaknál játszik egy 17 éves szélső, akit már régóta figyel a világhírű zöld-fehér klub. Fodor Csenge aznap egy félidő alatt hat próbálkozásból hat gólt lő a felnőtt válogatott kapusának, Kiss Évának, pár héttel később pedig megcsörren a telefonja, a vonal végén Róth Kálmán beszél: „Az elnök úr találkozni szeretne veled!” Egy évvel később Csenge magasba emeli a BL-serleget.
„Azért kicsit hosszabb ez a történet” – mondja a junior világbajnok játékos mosolyogva, miközben a Magvassy Mihály Sportcsarnok lelátóján ülünk. A pályán a Győr egyik korosztályos csapata meccsel a NEKA fiataljaival.
„Már hatodikos koromban lehetőségem volt, hogy Győrbe kerüljek, de akkor még Veszprémben tanultam tovább a kézilabdát, nyolcadikosként pedig az utolsó pillanatban választottam az ETO helyett a Nemzeti Kézilabda Akadémiát (NEKA). Balatonboglárra ugyanis érkezett egy edző, akit most ott lent a pálya szélén látsz, piros melegítőben. Nagyon közel áll hozzám, miatta maradtam, és vele dolgoztam még négy évig” – mutat ifj. Kiss Szilárd felé Csenge, aki 2017 júniusában szerződött Győrbe, miután Ambros Martín is látta játszani azon az ETO elleni meccsen.
Csenge úgy beszél jelenlegi csapattársairól, mint a világ legjobbjairól, akik mindenben segítenek a fiataloknak. Tudja, hogy sokat kell még fejlődnie, ehhez nem is lehetne jobb helyen, mint a Bajnokok Ligája-címvédőjénél „Én Görbiczék játékán nőttem fel, most pedig ők a csapattársaim, barátaim. Nagyon megilletődött voltam, amikor először beléptem az öltözőbe, gondolj csak bele, ez olyan, mintha egy fiatal futballista Messiék mellé ülne le, velük edzene. Megnyugtatott, hogy a világsztárok is emberből vannak, kedvesek, közvetlenek, így gyorsan beilleszkedtem. Rengeteget tanulok tőlük, főleg a poszttársaimtól, Görbétől és Puhalák Szidóniától, de még a kapusoktól is számíthatok jó tanácsokra: egy-egy elrontott lövés után elmondják, hogy ők mit láttak a saját szemszögükből. Sok közös program van, meccsnézések, filmezések, ahova mindenki hoz valamit, sütit, ezt-azt, szóval jó a hangulat.”
A 19 éves szélső úgy érzi, hogy a kipróbált más sportágak előnyére válnak. „Sportos család vagyunk, anyu kézilabdázott, apu pedig futballista volt. Én először a focit kezdtem el, aztán 6-7 évesen váltottam kézilabdára. Közben atletizáltam is, és az elég jól ment. Iskolai szinten nyertem diákolimpiai aranyakat sprintszámokban, korosztályos válogatott is voltam. Sebességben, ritmusban így fel tudtam venni a versenyt a BL-ben edződött társaimmal, de taktika, technika, döntési képesség terén ez sokkal nehezebb.”
Csenge azt mondja saját magáról, hogy izgulós és maximalista. Ha hibázik, nagyon nehezen lép tovább, és azon őrlődik, hogy miért a rossz megoldást választotta. A „csak előre” mentalitást egyre inkább magáénak érzi, ebben a külföldi játékosok példáját követné. A legnagyobb motiváció számára a sikerek mellett az az érzés, amikor telt ház előtt játszhat. „A szurkolók imádják a csapatot. Olyan hihetetlen érzés, amikor egy kislány velem akar fotózkodni, autogramot kér, vagy amikor az utcán megismernek, és kedvesen elkezdenek velem beszélgetni. Ezt nem lehet megunni. Ilyenkor sokszor eszembe jut, hogy honnan hova jutottam el, és szó sincs arról, hogy elég lenne ennyi. Sokszor mondják, hogy a fiatalokban nincs elég alázat a sportág iránt. Én nem tartozom ebbe a kategóriába, kézilabda-fanatikus vagyok, ez az életem.”
Fodor Csenge nagy vágya, hogy meghatározó ETO-játékosként pályára lépjen egy BL Final Four-ban. Legkomolyabb sikerének a Győrrel elért eredményei mellett a junior válogatottal tavaly Debrecenben megnyert világbajnoki címet tartja. „Bízom benne, hogy egy újabb sikeres generáció tagja vagyok, és abból a csapatból sokan kijutnak majd egy felnőtt vb-re vagy olimpiára.” Csenge életében a tanulás is fontos szerepet játszik, a Széchenyi István Egyetem hallgatója. Az angol nyelvvel nincs gondja, jól beszéli, így csapattársaival könnyű a kommunikáció. Az edzések, meccsek mellett kevés szabadideje van.
„Szeretek a természetben lenni, a Balaton hiányzik is egy kicsit, hiszen ott éltem 18 évig. Az itt eltöltött két év alatt nagyon megszerettem Győrt, hiszen mindig történik valami, főként nyáron rengeteg jó program van, szeretek a párommal sétálgatni, moziba járni. Egyébként nagy állatkedvelő vagyok, régebben a lovaglás volt a szenvedélyem, de van otthon kisnyuszi, kiskutya. Apukám úgy tartotta, hogy a kutya az legyen nagy, most meg ő imádja a legjobban a kis termetű bichont. Annyira okos, épp hogy csak meg nem szólal.”
Az ETO tehetsége inkább az elvégzett munkában hisz, mint a kabalák erejében, bár megszokott mezszámát szívesen megtartotta volna. „Korábban, ha egy meccsen jól játszottam, akkor próbáltam utólag összerakni, mit hogyan csináltam azon a napon, mikor ettem, hogyan pihentem, a bemelegítésnél milyen sorrendben csináltam a feladatokat, melyik vonaltól mennyit lőttem, de ezeket mindig elfelejtettem, és csak nevettem magamon. A mezszám volt az egyetlen, amihez ragaszkodtam. A 23-asban játszottam gyerekkorom óta, a válogatottban is. Győrben ez ugye Tomori Zsuzsi meze, így aztán megfordítottam a számjegyeket, és 32-es lettem. Eddig szerencsét hozott, legyen így mindig…”
Nagy Roland
Fotó: Marcali Gábor