Ahogy az egész ország, úgy a legendás győri tornászedző Röck Samu is egykori kiváló tanítványát, Csollány Szilvesztert gyászolja. Samu bácsi a Győr+ Médiának azt mondta: hosszú időbe telik majd, mire fel tudja dolgozni, hogy Szilas nincs többé.
„Vékony, de nagyon jó testfelépítésű fiú volt, akin már az első pillanatban látszott, hogy kiváló tornász lehet belőle” – kezdi a beszélgetést az idén 83 esztendős testnevelő és mesteredző, a Magyar Tornasport Halhatatlanjai Klubjának tagja, Győr város Pro Urbe díjas díszpolgára, aki felfedezte és első edzője volt Csollány Szilveszternek.
„Sokan mondják, hogy Szilas makacs és öntörvényű ember volt, és ezzel a megállapítással én sem szállnék vitába, és az is egészen biztos, hogy már egészen fiatalon a saját útját járta. Nekem is sokszor okozott fejtörést, ami azonban rendkívül fontos: én elfogadtam olyannak, amilyen volt. Nem akartam megváltoztatni, egyszerűen csak jó tornászt szerettem volna faragni belőle” – emlékszik vissza Röck Samu, aki a tornasport szeretetét még a pécsi főiskoláról hozta magával Győrbe.
„Máig emlékszem a napra, amikor Sydneyben megnyerte az olimpiai bajnoki címet. Miközben néztem a tévében gyakorlatát, a kettőnk egész története lejátszódott előttem. Rendkívül büszke voltam rá, hogy a győri Móra iskola tornaterméből – ahol annak idején elkezdtük a közös munkát -, a tornasport csúcsára jutott. Sydneyben végképp bebizonyosodott, hogy ő nem egyszerűen csak egy tehetséges tornász srác, hanem a legkiválóbbak egyike” – meséli Samu bácsi.
Bár a távolság és az idő múlása miatt egy ideje már ritkábban keresték egymást, azért tartották a kapcsolatot:
„Tavaly beszéltem vele utoljára. Nagyon bíztam benne, hogy felépül a betegségéből, mert még sok mindent át kellett volna beszélnünk egymással. Remélem, hogy jó szívvel gondolt rám. Az biztos, hogy én nagyon büszke vagyok rá, és sohasem felejtem el őt.” – tett hozzá Röck Samu, aki a beszélgetést így zárta:
„Nagyon hiányzik. Hosszú időbe telik majd, mire fel tudom dolgozni, hogy Szilas nincs többé.”