Usain Bolt a Győr+ Média mikrofonja előtt! – interjú

A 200 méteres síkfutás döntőjében ismét Bolt nyert, 2008 és 2012 után is. Ezzel nyolcadik olimpiai aranyérmét szerezte. Minden idők egyik legnagyobb sportolója a futam után válaszolt az újságírók kérdéseire, a Győr Plusz stábja is ott volt.

– Usain, azt mondtad, hogy szeretnéd duplán teljesíteni a duplát, azaz két alkalommal is megnyerni mindkét sprint számot, és ez most sikerült. Hogy érzed magad?
– Boldog vagyok, ha kicsit fáradt is. Ezért jöttem ide, és ezt sikerült is teljesíteni. Örülök, hogy itt voltam, hogy elindultam a versenyen, és nyertem, Ez most a legfontosabb.

– Kissé csalódottnak tűntél, amikor átlépted a célvonalat. Mi volt ennek az oka?
– Gyorsabban szerettem volna a futni, nem voltam megelégedve az időeredményemmel. Szerettem volna megdönteni a világrekordot, de a lábaim egyszerűen nem engedelmeskedtek. Fáradt voltam, és kiestem a ritmusból a verseny vége felé. A lényeg azonban az, hogy nyertem, és ami igazán számít, az az aranyérem.

Fotó: Marcali Gábor, Győr+Média

– Mesélj nekünk kicsit az első olimpiai részvételedről 2004-ben. Már akkor is úgy érezted, hogy ez egy nagy lehetőség?
–Nem, Athénban még nem jutottam tovább az első előfutamból, és csak álmodtam arról, hogy egyszer majd nyerek egy olimpiai aranyat 200 méteren. Az tehát, hogy most már nyolcszoros olimpiai aranyérmes vagyok, nagyon nagy dolog, kicsit talán ijesztő is, de sokat dolgoztam azért, hogy én legyek a legjobb.

– Visszatekintve az eddigi pályafutásodra: van valami olyan, amit sajnálsz, amit csalódásként élsz meg?
– A válaszom egyértelmű nem. Nem érzek csalódottságot, hiszen sok remek eredményt sikerült elérnem, a sérülések ellenére is, és továbbra is én tartom a világrekordot, ha viszonylag régebbről is. Boldog vagyok: újból én vagyok az olimpiai bajnok, és ez az, ami igazán számít.

– Mi futott át az agyadon, amikor átszakítottad a képzeletbeli célszalagot?
– Azt, hogy ez a búcsú, hogy ez az utolsó önálló számom az olimpián. A váltófutás kimenetele mindig kétséges, ezért csak el szerettem volna köszönni.

– Londonban azt nyilatkoztad, hogy lehet, hogy utoljára veszel részt komolyabb versenyen a 200 méteres síkfutás küzdelmeiben. Mit gondolsz erről most?
– Erről valójában nincs mit mondanom. Az igazság az, hogy kicsit meg vagyok könnyebbülve a 200 méter után. A felkészülés testileg és lelkileg egyaránt kemény volt, ezért örülök, hogy túl vagyok rajta.

Fotó: Marcali Gábor, Győr+Média

– Miért a 200 méter ilyen fontos neked?
– Azért, mert nagyon sok éven keresztül dolgoztam azon, hogy tökéletesre csiszoljam a technikámat. Közben versenyeztem 400 méteren is, illetve 100 méteren, de mindig a 200 méter állt hozzám a legközelebb.

– Milyen eredménnyel lennél elégedett a 4×100-as váltó után?
– Minden a csapaton múlik. Ha a többiek is odateszik magukat, és én azt gondolom, hogy így lesz, akkor gyorsak leszünk. A csapat remek futókból áll, akik most épp mind alszanak, úgyhogy lassan nekem is haza kell mennem, hogy ki tudjam pihenni magam.

– Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád majd a fiatalok, ha 10-20 év múlva a történelemkönyveket lapozgatják?
– Szeretném, ha azt gondolnák: ő volt az egyik legjobb. Egész karrierem során és egész életemben ezért a pillanatért dolgoztam, tehát remélem, úgy emlékeznek majd vissza rám, mint a valaha élt egyik legnagyobb sportolóra. Ez a célom.

– A honfitársad, Elaine Thompson és te is megnyertétek az aranyat mindkét sprint számban. Mit jelent ez a Jamaica számára?
– Bevallom, hogy egy kicsit aggódtam Elaine miatt. Azt tudtam, hogy jól ideje van 200 méteren, de bebizonyította, hogy ez igazi bajnok. Nagyon jól futott, végig koncentrált volt, és remekül teljesített. Fantasztikus érzés, hogy Jamaica mind a négy számban nyerni tudott, és nagyon büszke vagyok Elaine teljesítményére.

Fotó: Marcali Gábor, Győr+Média

– A legendás Bob Marley híres slágere, a „One World” szólt, amikor a tiszteletkörödet futottad… Szeretnéd-e ugyanezt az üzenetet küldeni szét a világba ezekben a nehéz időkben?
– Mindenképpen. Ez a kedvenc dalom és azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy szeressék egymást az emberek. Úgy gondolom, hogy ez a legalapvetőbb üzenet

– Nem sokan tudtak a világon Jamaica létezéséről, mielőtt te fel nem tűntél a színen és fel nem keltetted a média érdeklődését. Ma azonban mindenki tudja, hogy Jamaica merre található. Mit gondolsz, mit tudtál tenni a szülőföldedért?
– Azt hiszem megtettem, ami tőlem tellett, és felhívtam az emberek figyelmét Jamaicára. Megmutattam, hogy mi áll az eredményesség hátterében, és remélem, hogy a jamaicai fiatalok ott folytatják majd, ahol én abbahagytam, és hogy tovább népszerűsítik Jamaicát.

– Több futótársad nem épp élete legjobb formájában van. Mit jelenthet ez a 4×100-as váltóra nézve?
– Nem igazán aggódom emiatt. Ami igazán fontos volt számomra az a 200 méter, és itt aranyat nyertem. A csapattársaimnak azt fogom majd mondani, hogy figyeljenek oda a váltásokra, mert ez kulcsfontosságú, és szeretném megnyerni a kilencedik aranyérmemet is.

Fotó: Marcali Gábor, Győr+Média

– Hogyan szeretnéd, hogy Jamaicában megünnepeljék az általad elért eredményeket?
– Mindenki ünnepeljen úgy, ahogy szeret. Biztos vagyok benne, hogy mindenki most is épp partizik, és jól érzi magát. Nagyon várom, hogy végre én is otthon legyek.

– És hogy vagy fizikailag?
– Nagyon fáradtan. Mintha ólomból lennének a lábaim…

Az interjút hanganyagát Nagy Roland szinkronjával ide kattintva hallgathatják meg!

Nagy Roland, Rióból jelenti
Fotók: Marcali Gábor