Bőven benne vagyunk a farsangi szezonban, ezért épp itt az ideje, hogy fánkot süssünk. A fánkot, hasonlóan a pogácsához és a lepényhez, már a középkorban készítették. Fánk szavunk szász eredetű – fankoch. Erdélyben pánkónak hívják, Baranyában huppancsot, Borsodban kreplit, a Felvidéken siskát készítenek.
A fánk sütése a téli disznóvágásokhoz kapcsolódott, nagyobb mennyiségű zsírt tettel félre direkt a fánk kisütéséhez. Érdekes, hogy Erdélyben, ahol inkább olajat használtak, egész évben készítették ezt a kelt tésztás süteményt.
Farsangi fánk
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
1/2 liter tej
6 tojássárgája
3 dkg élesztő
7 dkg vaj vagy margarin
1 evőkanál cukor
1 evőkanál rum
1 zacskó vaníliás cukor
1 mokkáskanál só
a sütéshez bő olaj
a tálaláshoz 2 evőkanál rum és 2 dl sárgabaracklekvár
A szétmorzsolt élesztőt a cukorral elkevert 2 dl langyos tejben feloldjuk, majd letakarva felfuttatjuk. Közben az átszitált lisztet egy nagy tálba szórjuk. Mélyedést vájunk a közepébe, beleöntjük a felfuttatott élesztőt, a tojássárgákat, a rumot és a sót, valamint a megmaradt tejet. A tésztát addig gyúrjuk-gyömöszöljük, amíg hólyagossá válik. Ekkor dolgozzuk bele a vajat. Cipót formálunk belőle és liszttel meghintett tálba rakjuk, a tetejét is belisztezzük. Ruhával letakarva addig kelesztjük, amíg a duplájára nő. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtjuk, és lisztbe mártott nagy fánkszaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk. A deszkán még negyedóráig pihentetjük. Közben egy nagy lábasba legalább 5 ujjnyi olajat öntünk és felforrósítjuk. Egyszerre csak kevés tésztát teszünk bele, mert sülés közben a fánkok nagyra nőnek. Fontos, hogy az alsó oldalát fedő alatt sütjük, majd megfordítva, már fedetlenül folytatjuk a sütést. A kész fánkokat forrón meghintjük vaníliás cukorral és a rummal hígított baracklekvárral tálaljuk.