Egy életmódváltó fogyókúrás naplója (részlet 2.)
Harmincan vagyunk a Cutler Fitness életmódváltó csoportjában, akik vállaltuk, minimum heti háromszor edzünk, tartjuk az előírt fehérjediétát, szombatonként pedig előadásokon veszünk részt.
Mindig furcsálltam, amikor az éves munkaalkamassági vizsgálaton rendre megkérdezte az orvos, hogy sportolok-e, az értékeim ugyanis olyan jók, mintha legalább heti kétszer komolyan izzadnék a testedzés jegyében. Pedig nem, soha nem tudtam a kampányszerű időszakoktól eltekintve rávenni magam, hogy rendszeresen tegyek valamit az egészségemért. Hogy miért? Nincs időm, nincs kivel, túl hideg van, vagy túl meleg, fáj a hasam, éhes vagyok, evés után meg nem lehet, majd inkább holnap, de én unom az aerobicot, a futás az oké, de ma nincs kedvem, az edzőtermekbe meg csak megbámulnák a puhány testem, meg különben is, unalmas az is, és hogy kell egyáltalán használni ezeket a gépeket, meg messze is van, inkább nem eszem vacsorát. Holnaptól, persze, és elégedetlenkedtem tovább magammal.
Gergő segít és motivál
Tudom én, hogy kifogásokat a legkönnyebb találni, de aki soha nem sportolt, az baromi nehezen veszi rá magát, hogy rendszeresen beiktassa az életébe a mozgást. Aki eddig azt mondta nekem, hogy heti háromszor eddzek, azt őrültnek néztem, de legalábbis legyintettem: nincs tisztában a helyzetemmel, hagyjon már… Viszont amikor megbeszéltük Freimann Sándorral, a Cutler Fitness szakmai vezetőjével, hogy részt veszek az életmódváltó programjukban, eldöntöttem, hogy nincs hiszti, megyek, csinálom. Minden feltételt biztosítanak, megtanítják, hogyan eddzek, mit egyek, hogy elérjem a céljaimat, a terem pedig 6–24 óráig nyitva minden nap, és még a hőmérséklet is ideális. Elnézést a laza kifejezésekért, de engem tényleg rugdosni kell, szóval ennél jobb lehetőség nem is adódhatott volna, hogy változtassak: szeretnék leadni néhány kilót, megerősíteni a hátizmaimat és kialakítani egy hosszú távon tartható, egészséges életformát, amibe a nyavajgás nem fér bele.
Amikor megtudtam, hogy Magyar Gergővel, a világbajnok fitneszversenyzővel edzhetek, nem kicsit kezdtem el izgulni. Azt gondoltam, túl szigorú lesz, ciki lesz előtte, hogy béna vagyok, meg majd azt hajtja, hogy egy darab csirkén kívül maximum csak egy tojást ehetek, persze azt is a sárgája nélkül… Félve érkeztem tehát az első edzésre, de Gergő közvetlensége és szakmai felkészültsége hamar eloszlatta az összes sztereotípiát, amit az edzőkkel és a fitnesztermekkel kapcsolatban építettem fel a fejemben otthonról. Minden egyes gyakorlatnál megmutatja, hogyan végezzem a legpontosabban, elmagyarázza, milyen hatással van az izmaimra az adott mozdulat. És most már harmadik hete, hogy heti háromszor eljutok a terembe valahogy, és már most érzem: sokkal jobban bírom a hétköznapi hajtást, javult az állóképességem, és mintha valami elindult volna az ideális izom- és zsírarányügyben is. Azt mondja, legyek türelemmel, és annyira felpörgetett, hogy vasárnap még futni is elmentem, utána pedig súlyzóztam kicsit otthon, ahogy tanította.
Megígérem, hasznosítható konkrétumokkal is szolgálok később az edzéseimről olvasóinknak, de a múlt heti fogyókúrás vallomásom után szerettem volna szemléltetni, hogy ha egy ilyen kifogásokat kereső, lusta kezdő is képes egyre jobban élvezni a testmozgást, akkor másnak is sikerülhet. Ne féljenek hozzá segítséget kérni!
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor
Az előző cikkeket itt olvashatják: