Az ETO-család tagja, a Győri ETO KC egykori vezedőedzője, számos kézilabdás nevelőedzője, Horváth Lajos 2022. február 11-én hunyt el. Most újra szomorú hírt kaptunk, hiszen Zsuzsa, a felesége is elbúcsúzott a földi élettől...
Szavakat is nehéz találni a történtekre. Horváth Lajos után elhunyt felesége, Horváth Lajosné, Zsuzsa is. 1984 óta tanított a Szentgyörgyi iskolában, elsősorban a lányok testnevelője volt.
Egykori iskolájának közösségi oldalán megható sorokkal búcsúznak a mindenki által szeretett Zsuzsa nénitől:
„Újabb búcsúra kényszerült a Szent-Györgyi-iskola közössége. Még el sem kísérhettük Horváth Lajost utolsó útjára, egy hét után jött az újabb lesújtó hír, elhunyt Horváth Lajosné, tanítványaink kedves Zsuzsa nénije.
Horváthné Zsuzsa 1984 óta tanított az iskolában, elsősorban a lányok testnevelője volt. Szaktanárként arra törekedett, tanítványai szeressék a mozgást, a sportot. Képes volt a szakképző évfolyamon tanuló, csak a focit szerető ötödéves fiúkkal megszerettetni a röplabdát, velük városi bajnokságokon sikereket elérni. Támogatta kézilabda-edző kollégáit, eljárt tanítványaik mérkőzéséire, biztatta a csapatokat, saját óráit azonban úgy tervezte meg a kézilabdás osztályokban, hogy élvezhessék a diákok, mennyire ügyesek és erősek, de ne a kézilabda adja az egyetlen sportbeli örömöt számukra.
Kiváló osztályfőnök volt, aki megértő szeretettel irányította a formálódó kamaszok fejlődését. Zsuzsa nénihez bármikor lehetett fordulni egy-egy személyes problémával. Igyekezett összetartó osztályközösségeket teremteni, büszke volt osztályainak tanulmányi és sportsikereire. Zsuzsa a tantestületnek is meghatározó tagja volt. Segítette az iskolai rendezvények szervezését, aktív tagja volt a tanári ÖTYE kosárcsapatának, szerepelt diáknapokon. Emlékeinkben felidézhetjük a tanári kirándulásokon dalos, a tanári bálokon táncos kedvét, szűnni nem akaró mosolygását.
Zsuzsa és Lajos hosszú közös élete példaértékű. Együtt jártak a testnevelési főiskolára, a családalapítás és a gyerekek születése után néhány évvel már egy munkahelyen dolgoztak közel 25 éven keresztül egymást segítve és támogatva. Közösen végezték az egyetemi kiegészítőképzést a ’90-es években. Néhány év különbséggel lettek nyugdíjasok, és amíg a Bácsai úton volt az iskola, visszajártak tanítani egy-két osztályba. Nyugdíjas éveikben büszkén figyelték unokáik tanulmányi és sportsikereit, számoltak be nekünk eredményeikről.
Közös életük egy hete szakadt meg, Zsuzsa pedig követte Lajost a „csillagok felé vezető úton”, hogy újra együtt lehessenek.