„Az egyetem ott támogat, ahol tud” – nyilatkozta érdeklődésünkre Kurucz Kata, a Széchenyi István Egyetem hallgatója. Az országos bajnok vízilabdázó számára hatalmas erőt ad a mérkőzéseken, amikor szaktársai vagy családja szurkolását hallja a lelátóról: „Hajrá Kata, hajrá Győr!”.

Kurucz Kata, a Győri Vízisport Egyesület (GYVSE) női vízilabdacsapatának kapás-átlövője tradicionális vízilabdás családban nevelkedett. Nagynénje, a világbajnok női vízilabdakapus, Horváth Patrícia és bátyja is profi pólós. Szerettei mellett mindene a sport és az uszoda közelsége, a csapatszellem hajtja. Sportsikereivel párhuzamosan – mint oly sok vízilabdázó – rendkívül fontosnak tartja azt is, hogy folyamatosan képezze magát, hiteles szaktudás támassza alá mondandóját, ezért iratkozott be tavaly a Széchenyi István Egyetemen rekreáció és életmód alapszakra. 

„A kemény munkában hiszek. A medencében és az egyetemen is nullától huszonnégy óráig azért küzdök, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból – segítve ezzel másokat is. Ezen a képzésen csak az tud igazán érvényesülni, akit valóban érdekel, amit tanítanak, és ez az edzésekre is igaz” – mutatott rá az összefüggésre a soproni Kurucz Kata. Hozzátette: a győri egyetemen rendkívül támogató és rugalmas közegre talált.

„Az egyetem ott támogat, ahol tud. Sportösztöndíjjal pártolnak, és egyéni tanrendet biztosítanak, amelyet az igényeimre szabhatok” – emelte ki.

Érdeklődésünkre elmesélte, hogy többször látta már szurkolni mérkőzéseiken szaktársait, évfolyamtársait és olykor oktatóit is, akik úgy érzi, pontosan tudják, mivel jár, ha egy sportoló országos bajnokságban szerepel. Mint mondja, ez nemcsak jó érzéssel tölti el, de motiválja és erőt is ad számára a mindennapokban, valamint a téthelyzetekben egyaránt. „Szeretek közönség előtt játszani, és amikor megpillantok egy ismerős arcot az egyetemről, még inkább szeretném bizonyítani és láttatni, hogy miért is küzdök” – fejtette ki, mit jelent számára ez a gesztus.

Kata egyébként élete első edzésére tízévesen, a szintén vízilabdázó bátyja, Kurucz Barnabás miatt ment el a soproni uszodába, ahol rögtön szembetűnő volt, van tehetsége a vízilabdához. Később ezt vissza is igazolták csapataival elért országos bajnoki címei és Magyar Kupa-győzelmei. Úgy gondolja, érzékét a sporthoz testvérétől örökölte, aki a mai napig inspirálja. De családja mellett nagy hatással van játékára és világlátására példaképe, az olimpiai bronzérmes Gurisatti Gréta válogatott vízilabdázó is.

„Eszméletlenül jól esik, amikor egy meccs előtt felvillan Gréta inspiráló üzenete a telefonomon. Mindig tudja, mit mondjon ilyenkor. Ő kezdte el használni a #mindent kifejezést is a közösségi médiában és a nevével fémjelzett motivációs termékeken is. Ez teljes egészében tükrözi az én hozzáállásomat is, miközben hatalmas erőt tud bennem felszabadítani. Mérkőzések előtt is ez a mantrám” – árulta el a kulisszákról a sportoló, aki a jövőben mindenképpen az uszoda közelségében, valószínűleg babaúszásoktatással szeretne foglalkozni.

Amikor legemlékezetesebb pillanatairól kérdeztük, meghatottan mesélt a Szentes csapata elleni hazai rangadóról. „Ez a meccs lelkileg teljesen feltöltött, és segített formába lendülni. A mérkőzés közben egyszer csak hangos dobszót és ordibálást hallottam, és amikor a hang irányába felnéztem a lelátóra, megláttam a családom, akik meglepetésként jöttek el, és egy óriási dobbal meg egy hatalmas »Hajrá, Kata! Hajrá, Győr!« felirattal szurkoltak nekünk. Hihetetlen érzés volt hallani és látni őket a lelátón. Ez az, amiért szeretek sportolni, az ilyen pillanatokért érdemes minden nap lemenni edzeni az uszodába.”

Hozzátette: édesanyja, aki egyébként Széchenyi alumni, szinte minden gólját élőben látja, édesapja pedig a legnagyobb kritikusa pozitív értelemben. „A szüleim nélkül ma nem tudnék az lenni, aki vagyok” – érzékenyült el.

Forrás: Széchenyi István Egyetem