Áldozat – Boldog Apor Vilmosról mutattak be színdarabot

November 9-én, Apor Vilmos boldoggá avatásának 19. évfordulóján Áldozat címmel mutatták be Ungváry Zsolt színdarabját a Latinovits Zoltán Játékszínpad előadásában a Nemzeti Színházban.

A darabot Ungváry Zsolt az Apor Vilmos Emlékbizottság felkérésére írta 2015-ben, a vértanú győri püspök halálának 70. évfordulóján. Az ősbemutatóra ugyanezen év november 9-én, a boldoggá avatás napján került sor a budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Békefi-termében. Azóta több előadás is volt Budapesten, de a darabot előadták Székesfehérváron, a Gyulai Várszínház kamaratermében és Győrött, az Apor-iskolában is.

Az egyfelvonásos darab Apor Vilmos életútját mutatja be a mártírium, az önként vállalt áldozat szemszögéből. A győri püspököt a második világháború végén szovjet katonák ölik meg, ő azonban nem egyszerűen áldozattá (a háború áldozatává) válik, hanem áldozatot hoz, a legszentebb áldozatot: embertársaiért, a becsületükben és életükben fenyegetett nőkért áldozza fel életét. S mivel az erőszakoskodó katonák a püspök megsebesítése után nem térnek vissza, hogy a lányokat, asszonyokat elhurcolják, kimondható (amit Apor a halálos ágyán megfogalmaz): a Jóisten elfogadta áldozatát.

A darab alaphelyzetében a történelem ítélőszéke előtt vizsgálja Apor életét, immár a teljes életút ismeretében, sőt a tanúk mellett maga az érintett is megjelenik; üdvözültként, fehér ruhában, kommentálva tetteit. A referens ismerteti a tárgyalt személy legfontosabb adatait, a tanúk „vallomásából” megismerhetjük Apor Vilmos életének sarokpontjait. Követjárását az első és második világháború idején Mária román királynénál, illetve Veesenmayer birodalmi megbízottnál. A „kislány” beszámolójából a püspök emberi arca, a felidézett gyerekkori „mise-játékból” a leendő pap és mártír karaktere bontakozik ki. Ott van a tanúk között az „ismeretlen katona”, aki lelőtte a püspököt. Akiről tudjuk, hogy létezett, hiszen ismerjük tettét és annak következményeit, de nem tudjuk ki volt ő. Épp olyan rejtélyes alakja a történelemnek, mint az orosz katona, aki Segesvárnál (mely Apor Vilmos szülővárosa) leszúrta Petőfit vagy a római katona, aki átdöfte Krisztust. Ezek a történeti-vallási párhuzamok átszövik a filozofikus hangvételű darabot, ahol a hangsúly nem a cselekményen, sokkal inkább a szavakon van. A végzetes húsvétot sem látjuk, Aport nem sebesítik meg a nyílt színen, hanem a Tanú hidegen tárgyilagos beszámolójából idéződik fel.

A darab kezdő- és zárómondata ugyanaz az evangéliumi idézet: „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” Az első színben egy hittant tanuló kisfiú olvassa fel dadogva, nyökögve, keresve a szavakat, a végén pedig a történelem ítélőszékének bírája mondja ki, immár tisztán, érthetően. Boldog Apor Vilmos élete és halála ennek a mondatnak a beteljesülése.

Forrás és fotó: Torda Béla, nemzetiszinhaz.hu, www.szig.hu