Széchy Tamás utóda is megleste a fiatalokat a győri Scitec Openen
Széles Sándor Széchy Tamás első nagy csapatának tagja volt, mellette vált edzővé. 1500-as gyorsúszóként lett válogatott sportoló. Ám a nagy eredmények elmaradtak, ezért áttért az öttusára. Széchy edzői stábjának tagjaként az utánpótlással foglalkozott először. 1986-ban aztán szakított Széchy Tamással és a BVSC lány úszóit oktatta tovább.
1990-ben hívták vissza a „Széchy teambe” és pár évvel később felkérték foglalkozzon a Verrasztó-testvérekkel, majd egy évvel később Gyurta Dánielel is. 2012-ben Londonban két versenyzője is olimpiai bajnok lett; először a férfi 200 méteres mellúszásban Gyurta Dániel, majd nagy meglepetésére, 10 km-en Risztov Éva is.
„Én a Széchy Tamás utódjának tekintem magam, nála úsztam és 20 éven át vele dolgoztam. Talán öt év volt, amikor a BVSC-ben voltam, de visszakerültem hozzá. Fontos korszak ez az én életemben. 40 éve vagyok már edző, ma már ezt a tapasztalatot próbálom átadni. Mindig érdemes figyelni kiből lehet jó úszó, ez a győri verseny is tökéletes erre. Ez az egyik ok, amiért én most itt vagyok. A másik pedig az, hogy a Hornyák Viktor kollégám megkért arra, nézzem meg a gyerekeit hogyan teljesítenek. Én vagyok annak az egyesületnek a névadó szponzora, ahol ő edző. Ám tényleg mindig érdemes figyelni a fiatalokat, annak idején a Gyurta Danit is így fedeztem fel a BVSC-ben. Pont ott volt feladatom az uszodában és megláttam a medencébe, nem csábítottam vagy hívtam át hozzánk, csak felfigyeltem rá, hogy lehet belőle valaki. Hasonlóan történt a Verrasztó testvéreknél is.”
Ahogy a mester fogalmazott bármerre jár sokan kérik meg a versenyeken „leselkedjen” picit. Összetett sportág az úszás, hiszen nem elég mindössze az adottság, vagy a kemény munka. Sok mindent befolyásolhatja azt, kiből lehet valódi tehetség.
„Sokan letámadnak és segítséget kérnek, hiszen az eredményeimet azért elismerik. Azok az úszok, akik nálam készültek technikailag nagyon magas szinten vannak, ezt nem vitatja senki. Az adottságok mellett jó alap kell ahhoz, hogy tehetséges úszó lehessen valaki. A hajlékonyság, a száraz földi munka ugyanolyan fontos, mint az úszótechnika. Ha valaki első látszatra jól úszik, előbb tudnom kell például hetente hányszor és mióta úszik, hogy bármit is mondjak. Például kiderülhet, úgy úszik gyorsan, hogy kevés edzés van a háta mögött, az arról árulkodhat, hogy van hozzá érzéke.”
Széles Sándort többször választották az év edzőjének, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és a Magyar Érdemrend középkeresztjét. 2015-től a magyar úszósport halhatatlanjai közé választották.
„Nem egyszerű megmondani valakiről, hogy tehetséges lesz-e, könnyebb azt megmondani, hogy nem. Ha látok valakit elhívom magamhoz egy-két hétre próbaidőre. Vegyen részt azt edzéseimen és akkor már több minden kiderül. Látni kell alaposan a dolgokat, mert egy versenyen nincs sok idő elemezgetni. Persze azt nem lehet kijelenteni ezután sem, hogy olimpia bajnok lesz belőle, csak azt van-e benne lehetőség, hogy nemzetközi szinten jó úszó legyen. Aztán ebből már bármi is lehet. Anno senki nem mondta se a Gyurtára, se a Verrasztó-tesókra, hogy eddig eljuthatnak.”
A mester az utóbbi időben érdekes helyzetbe került. Szívesen dolgozna ugyanolyan körülmények között, mint pár hónappal ezelőtt, ám jelenleg nem teheti.
„Mostanában Újpesten nem vagyok túl kívánatos személy, bár nem igazán tudom miért. Pár hónapja beszéltem a vezetőséggel és közölték velem, hogy már nem kívánnak velem együtt dolgozni. Arra hivatkoztak, hogy a versenyzők és az edzők nem akarnak már velem együttműködni, de erről szó sincs. Legalábbis én nem ezt a visszajelzést kaptam tőlük. Őszintén mondom, dolgozhatnék máshol is, hiszen én a Magyar Olimpia Bizottság edzői státuszában vagyok hivatalosan, velük van szerződésem. Az utóbbi időben viszont, akikkel együtt dolgoztam, mind Újpesten úsztak. Dolgozni is akarok, hiszen még van mit átadnom és aktívnak is érzem magam. A tudás ebben a szakmában nemzedékről-nemzedékre öröklődik. Én is így tanultam és igyekszem ezt továbbadni a fiatalabb edzőkollégáknak.”
Fotó: Marcali Gábor
Archív fotó: origo.hu, olimpia.hu