Magyar Gergő, a világbajnok testépítő és edző

Hónapokig figyeltem, ahogy cikázik az edzőteremben, a vendégek pedig futnak utána. Bemelegít velük, megmutatja a gyakorlatokat, amikor már nem megy, tartja a súlyok alatt remegő karokat, utána pedig lenyújt és már rohan is tovább a következő géphez. Akinek az kell, még kiabál is, van, aki direkt ilyen motiválást kér, egyébként jókedvűen biztat, hogy igenis „menni fog, már csak három van hátra” és közben még azt is elmagyarázza, hogy anatómiai szempontból miért van szükség az adott gyakorlat helyes végzésére. Magyar Gergő, a Cutler Fitness személyi edzője nem mellesleg világbajnok men's physique kategóriában, s most még nagyobb célokat tűzött ki magának.

Egy kiváló edzőnek kötelező jó pszichológusnak is lennie – vallja Gergő, aki szívvel-lélekkel segít a hozzá fordulóknak. Még nincs egy éve, hogy Győrbe költözött a Veszprém melletti Kádártáról a fitness-terem nyitása miatt, de már most nincs hely a naptárában, annyian szeretnének vele edzeni. Eleinte senkit nem utasított vissza, napi 12 vendéget is elvállalt – fogyni, egészségesebb, izmosabb testre vágyókat és testépítőket –, még mandulagyulladással is a teremben rohangált, mert lelkiismeret-furdalása lett volna otthon maradni – mára viszont várólistája van. Napi 40-50 üzenetet kap, mert nem csak edzés alatt, hanem a távolból is tartja a vendégekben a lelket, amikor már elfogy a diétához szükséges erő, vagy amikor éppen megcsalás miatt került a padlóra valaki. Merthogy nem csak az edzéstervet és a diétát beszéli át a hozzá fordulókkal, sokan kiöntik a lelküket a teremben, mint egy fodrászszalonban a hajmosás és a szárítás között.

Az egyébként még csupán 26 éves Gergő gyerekkora óta sportol, testépítőként pedig mindössze két és fél éve versenyez. Mindenét ebben fektette, tartalmas és drámai időszak volt ez, a nyáron három héten belül lett Európa- és világbajnok is men’s physique kategóriában. Előtte azonban a padlóról kellett felküzdenie magát, a tavalyi thaiföldi vb-t óriási csalódással zárta. Egy téves információ miatt a versenykezdés előtt kellett még két kilót ledobnia. Fogta magát, és melegítőben kiment a 40 fokos hőségben futni, guggolni. Végül egy gyors vízhajtással együtt meglett a kívánt mínusz, de a mérlegre már fel kellett segíteni. A színpadon nem tudta a formáját hozni, ezért nem lett dobogós, pedig az aranyat jósolták neki. Végül a barátai biztatták, hogy menjen tovább az úton, s szerencsére volt miből önbizalmat merítenie, rengetegszer leküzdötte már önmagát.

„Mindig is a kihívások rabja voltam. Például utáltam úszni, de jelentkeztem az 5,2 kilométeres Balaton-átúszásra, mert kíváncsi voltam, milyen a kitartásom. Korábban csak egy 50 méteres medencében úszkáltam a főiskolán, maximum másfél kilométert, azt is kapaszkodókkal, mert nem bírta a tüdőm” – meséli. Végül három óra alatt úszta le a távot, azt mondja, rengeteg nyugdíjas hölgy lehagyta, de neki azt számított, hogy ne álljon meg. A partra már négykézláb mászott ki, de be akarta bizonyítani magának, hogy le tudja küzdeni azt is, amit gyűlöl. „Fél évig adta a löketet minden döntésemnél a tudat, hogy képes voltam rá” – teszi hozzá. A sport rengeteget hozott számára az élet minden területén, az önbizalmat is ebből merítette, amire óriási szükség van a sikeres létezéshez. „A kisebb-nagyobb döntésekhez elengedhetetlen, hogy határozottak együnk, higgyünk önmagunkban. Sokan egyébként csak azért kokszolnak, mert a tesztoszterontól önbizalmat is kapnak” – mondja, és elmesél még egy utólag vicces sztorit. Három félmaraton után nekivágott a 42,5 kilométeres távnak, a maraton napján azonban reggelizésnél hibázott, a májkrémes kifli tejjel nem tett jót a gyomrának. „A startnál éreztem, hogy baj lesz, de elindultam, s végig arra gondoltam, hogy ha megkérdezi valaki, hogy megállás nélkül futottam-e végig, nem mondhatnám, hogy igen… Végig a hideg futkosott a hátamon, görcsölt a hasam, de elhatároztam, nem állok meg!” Végül 3 óra 17 perc alatt sikerült teljesíteni a távot, az igazi hajrá pedig a cél után jött.

Gergő egyébként háromévesen, édesapjával kezdett el reggelente tornázni, „teljesen helytelenül, a megfelelő ismétlés és szériaszám nélkül” – emlékszik vissza nevetve. Kisiskolásként érezte először, hogy valamiben a legjobb lehet, a „templomkörnél” hagyta le az összes osztálytársát a tornaórákon. „Ha csak egy kicsi körben is azt érzed, te vagy a legügyesebb valamiben, az óriási lendületet adhat, hogy még többet akarj elérni” – biztat mindenkit, mert hisz benne, hogy soha nem késő elkezdeni a sportolást. Ezután jött a versenyszerű torna, aztán a falmászás, boksz, a gyúrás pedig 13 éves kora óta szenvedélye. Barátokkal összetákolt vasakkal kezdte, s már az első években az alacsony, nagyon vékony fiú évente nagyjából 10 kiló izmot szedett fel.

A példakép ki más, mint Arnold Schwarzenegger volt, egy idő után azonban természetes módon már lehetetlenség lett volna követni a híresség eredményeit. Gergő ugyanis a naturál-vonal híve, heti ötször, versenyfelkészülésnél pedig hatszor edz keményen az eredményért. Az önmagának szabott diétákat is tartja, a napokban is belekezdett egy fél évig tartóba. Az elején még nincs sóvárgás, egy idő után azonban annyira hiányzik neki egy-egy étel, mint ahogy egy szeretett személy is tud. „Rendelnék egy pizzát és szerelmet vallanék neki, de aztán valahogy mindig megállom. Ilyenkor rögtön eszem valami diétásat, hogy legalább az inger szűnjön meg”. Gergő egyébként egy kávézó arca lett, ahol egészséges ételeket is kínálnak az ő ajánlásával. De mi lesz veled karácsonykor? – kérdezem végül tőle, mire akkora szemekkel néz rám, mint amikor a közös edzésünk során felsoroltam neki, mi mindent ettem ma – nutellát, kekszet, a többit hagyjuk is. Semmi – válaszolja, még a diéta elején tart, ilyenkor simán kibírja, és egyébként is nagy tervei vannak: még legalább egy világbajnokságot szeretne nyerni, utána pedig a legmagasabb szintű szövetséghez igazolni, s indulni a profi kártyáért. Még rengeteg ideje van, hogy megvalósítsa terveit, negyven felett azonban már nem akar versenyszínpadra állni. Egyébként is elérte már a célját, végre egyszer a világon a legjobb lehetett valamiben, a vendégeivel pedig nagyon jól érzi magát nap mint nap – ami ezután jön, az már csak plusz – mosolyog.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor