Leégett az iskola, közös erőből születhet újjá

Fent, a hegyek között, a fenyőerdők közepében, Győrtől 900 kilométerre van egy kis falucska, ahol ezer ember nyögi a hétköznapok súlyát. Bár az élet nehéz arrafelé, ez a hely mégis mesebeli, lakói pedig igaz magyarok. A közelmúltban újabb csapás érte őket: Leégett az iskolájuk egy része.

Rendszeres olvasóink tudhatják, hogy néhány munkatársunknak erős a kötődése Székelyföld iránt. Az elmúlt években számtalan útleírást, beszámolót, hírt és jegyzetet olvashattak arról a csodálatos vidékről, amelyet szerencsére ma már újra egyre többen nem „külföldnek”, hanem a haza szerves részének tekintenek. Kommandón éppen tíz évvel ezelőtt jártunk először, és azóta nem telt el úgy év, hogy ne térjünk oda vissza. Az 1070 méteres magasságban fekvő település olyan csodálatos természeti környezetben található, hogy aki egyszer arra jár, az Kommandó szerelmese lesz egy életre. A télen mindent beborító hódunyha, a nyáron virágba boruló rétek, az egeket elérő, nyílegyenes fenyők, a vidáman csobogó patakok látványa, a szinte harapható levegő szippantása mindenkiben egy érzést hoz elő: „Itthon vagyok!”

Bizony, mi is otthon vagyunk Kommandón. Ott, ahol az élet a nehéznél is nehezebb. Munkalehetőség híján erdei gyümölcsök és gombák gyűjtésével, favágással, alkalmi munkákkal próbálják eltartani magukat az itteniek. Sokan közülük mégis azt mondják, nem mennének el innen soha, mert itt fent egy kicsit közelebb érzik magukat a Jóistenhez.

Nem elég a bajuk, a 2017-es évkezdet még tetézte is a keserűségüket. Vélhetően a kéményből pattant ki az a szikra, amely meggyújtotta a fából készült iskolaépületet, melynek egyharmada megsemmisült. Amikor értesültünk a hírről, rögtön hívtuk kommandói „anyukánkat”, Kati nénit, aki mindig szívesen lát bennünket, ha arra járunk, és olyanokat főz nekünk, hogy utána órákig moccanni sem bírunk. Elsőre nem értük otthon őt, kisfia, Gabika vette fel a kagylót, aki maga is a kommandói iskola tanulója. Amúgy székelyesen meséli a történteket, elmondja azt is, hogy hamarosan újraindul a tanítás, ami megmaradt, áthordták az iskola ép részébe. Végül hozzáteszi: „Jó zsúfoltan leszünk… De leszünk!” – Neki csak úgy kicsúszik a száján, mi döbbent csendben hallgatjuk a vonal túloldalán a szavait: De leszünk. – És valóban ez a legfontosabb.

Később aztán elérjük Kati nénit is, aki egy kicsit meghatódik a hívásunkon, pedig természetesnek is vehetné. „Kemény az idei tél” – kezdi. „A hó már az ablakunkig ér, de nem ám ott, ahol odahánytuk, hanem mindenütt!” Elmondja, amikor kigyulladt az épület, a falubeliek odasereglettek az iskolához, és próbálták menteni a menthetőt. Az égő épületből hozták ki a tablókat, naplókat, mindent, amit lehetett. A mínusz húsz fokos hidegben nem volt könnyű vizet szivattyúzni a patakból, arra törekedtek, hogy a lángok ne terjedjenek tovább az égő épületrészről. Ezt a tető elszakításával tudták elérni. Végül az iskola másik fele megmenekült, de így is odaveszett többek között az informatikai szaktanterem, az iskola teljes archívuma, a tanári szoba, ráadásul a kilencezer kötetet számláló könyvtár is. Valóban kemény az idei tél.

Kép: Hirado.hu

Amikor letettük a kagylót, ismét tárcsáztunk. Ezúttal az igazgatót hívtuk, aki néhány évvel ezelőtt olyan nagy szeretettel kalauzolt bennünket az iskolában. Mindent megmutatott, még azokat a termeket is, amelyek most megsemmisültek, s közben körvonalazódott: a tanítás „odaát” nem egy munka, de még csak nem is hivatás. Küldetés! Szóval felhívtuk Opra-Béni Bélát, hogy megkérdezzük, hogyan segíthetnénk. Mint mondja, minden segítség elkél, mert az épület – amely egyébként a hetvenes években épült, az egykori magyar kaszárnya faanyagából –, előzetes vizsgálata szerint a megmaradt rész is olyan állapotba került, hogy a megoldás csak az új iskola építése lehet.  Ehhez a becslések szerint mintegy 500 ezer euróra (150 millió forint) lesz szükség. Természetesen számítanak a hivatalos szervek segítségére, de bíznak a lakosság támogatásában is.

Szerencsére az elmúlt napokban széleskörű összefogás alakult ki határon innen és túl. A nemzetpolitikai államtitkárság ötmillió forint gyorssegéllyel és a könyvtár állományának pótlásával segített, de számos erdélyi és magyarországi szervezet is adománygyűjtésbe kezdett. Tamás Sándor bejelentette, újjáépítik a leégett iskolát. Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta a megyei önkormányzat gyorssegélyt folyósít a kommandóiak számára, amelyből az ingatlan állapotának felmérését, az épület további pusztulásának megakadályozását, valamint egy új épület tervezését fedezik.

A kommandói Horn Dávid Általános Iskola számára adományokat gyűjtenek az ASOCIAȚIA PRO COMANDĂU – KOMMANDÓÉRT EGYESÜLET számlaszámain:

HUF számla: RO70BTRLHUFCRT0288651301
EUR számla: RO57BTRLEURCRT0288651301
SWIFT kód: BTRLRO22

A határon túli iskolák sorsán a magyarság sorsa függ. Fontos, hogy az ottani gyerekek is megtanulhassák történelmünket, irodalmunkat, közös kultúránk gyökereit. Ezért aki segíteni szeretne, a fenti számlára utalhatja adományát.

Papp Zsolt
Fotó: O. Jakócs Péter; Hirado.hu