„Nem én választottam Győrt, Győr választott engem” – vallja Rebeca Mendoza, aki 2018-ben Mexikóból érkezett a Széchenyi István Egyetemre. Az immár diplomás szakemberrel – aki már Budapesten él és dolgozik – többek között a Stipendium Hungaricum ösztöndíj motiváló erejéről, a győri nemzetközi hallgatói közösségről és a két ország közötti kulturális különbségekről is beszélgettünk.

2018-at írunk, amikor egy mexikói lány úgy dönt, hogy a nagy víz túloldalán, Európában próbál szerencsét. Pár hónappal később, a sikeres felvételi eljárás után beiratkozik a Széchenyi István Egyetem ellátásilánc-menedzsment mesterszakára, és hamarosan a gólyahét forgatagában találja magát. Csak egy szempillantás, és máris 2020 nyaránál járunk, amikor a lány immár okleves közgazdászként veszi át diplomáját Győrben. Ismét ugrunk az időben, ezúttal a jelenbe. Rebeca Mendoza Budapesten él és dolgozik, a Schneider Electric vállalat fenntarthatósági tanácsadója. Róla és az általa bejárt útról rajzol portrét ez a cikk.

„Nemzetközi gazdálkodás alapszakot végeztem, majd Mexikóvárosban dolgoztam három évig logisztikai területen. Szerettem volna még tanulni, a külföldi kaland is vonzott, így döntöttem el, hogy Európába jövök egyetemre” – kezdett bele története ismertetésébe a mexikói lány.

„Be kell vallanom, Mexikóból nézve nem Magyarország ugrik be először, ha Európáról van szó. Inkább London vagy Párizs jut az ember eszébe. Én először Svédországba vagy Hollandiába akartam menni, de ott nem kaptam ösztöndíjat, Magyarországon viszont igen, ami fontos volt számomra. Azt hiszem, a Stipendium Hungaricum program a legjobbak közé tartozik, amit nem európai hallgatók megkaphatnak” – avatott be döntésének hátterébe.

Rebeca érdeklődésünkre azt is elmondta, a Széchenyi István Egyetem kiválasztásakor sem habozott sokat. Ennek oka prózai: az országban akkor semelyik másik intézményben sem hirdettek meg ellátásilánc-menedzsment mesterszakot nemzetközi hallgatók számára, csak Győrben. „Eltökélt voltam. Vagy ez a szak vagy semmi. Így hát valójában nem én választottam Győrt, Győr választott engem” – jegyezte meg tréfásan.

A fiatal hallgató belecsöppent széchenyis nemzetközi közösség életébe, amely a mai napig meghatározó számára. Nem csupán társakra lelt, a személyisége is rengeteget fejlődött a Győrben eltöltött két év során. A remek és változatos programok megadták a lehetőséget, hogy a világ minden tájáról érkező emberekkel találkozzon, így megismerhetett más kultúrákat, belepillanthatott különböző társadalmak működésébe. Mindez nem pusztán izgalmas, hanem kifejezetten hasznos is volt – amellett, hogy formálta a gondolkodását, a nemzetközi rutinját is gyarapította, melynek köszönhetően magabiztosan helyt tud állni bármilyen multinacionális vállalati környezetben.

Elmondta, nagyon örült, hogy a Széchenyi-egyetemen a nemzetközi hallgatók előtt is nyitva áll a Magyarországon rangos Tudományos és Művészeti Diákköri Konferencián való megmérettetés, amelyen 2018-ban kínai hallgatótársával, Fu Yingjievel egy csapatban első helyezést ért el Az önvezető autó helyzete és kilátásai című dolgozattal.

„Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi remek embert megismerhettem. Akár a kollégiumban, akár az esti partik során, akár különböző projektekben hozott össze velük a sors, mindannyiuknak köszönettel tartozom, mert hozzásegítettek ahhoz, hogy teljesebb ember legyek. Azt gondolom, a győri évek emiatt voltak különösen értékesek a számomra” – fogalmazott.

Rebecával természetesen szót ejtettünk hazája, Mexikó és választott új otthona, Magyarország közötti társadalmi és kulturális hasonlóságokról és különbségekről. A Széchenyi-egyetem alumnija portálunk kérésére mindkettőből említett párat.

„Számomra a legfurcsább a tél volt, de nem a hideg, hanem a hosszú éjszaka. Délután négykor már sötét van” – nevette el magát, majd gasztronómiai kérdésekbe bonyolódott. „Az biztos, hogy mindkét ország esetében emblematikus a paprika szerepe” – vont párhuzamot a magyar csípős paprika és a chilipaprika kulturális jelentősége között. „A mexikói konyha tele van isteni ételekkel, ezért nehéz engem lenyűgözni, de a gulyás tényleg nagyon finom. A magyar borokat is szeretem. Ha viszont hiányoznak az otthoni ízek, szívesen főzök magamnak” – zárta rövidre.

Rebeca úgy vélte, Magyarországon kiváló a közbiztonság. Leszögezte azt is, hazánk szerencsésnek mondhatja magát, hiszen tiszta természeti környezet jellemzi. Számára például meghökkentő volt, hogy a csapvizet meg lehet inni, mert nem lesz tőle semmi baja. „Magyarországon ez teljesen természetes, magától értetődő. A világ nagy részén azonban ez sajnos nem így van. Ez sokat elmond az itteni állam anyagi lehetőségeiről és arról is, milyen kiváló a technológiai színvonal az országban” – mutatott rá.

Mint az előzőekből is láthattuk, Rebeca számára fontos a környezetvédelem és a fenntarthatóság. A mesterképzésen írt diplomamunkája is a témához kapcsolódott, amiben Mexikóváros hulladékgazdálkodását elemezte az ellátási láncok tekintetében. A kezdetektől fogva érdekli ez a terület és úgy gondolja, a Széchenyi István Egyetemen tanultak hozzájárultak ahhoz, hogy fenntarthatósági tanácsadóvá válhasson a Schneider Electric vállalatánál.

„Egy fenntarthatósági tanácsadó feladata, hogy segítsen a vállalatoknak, akik mérsékelni szeretnék a karbonlábnyomukat. Javaslatokat készítünk számukra, hogyan tudnák a folyamataikkal járó szén-dioxid-kibocsátást csökkenteni, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, amiknek meg kell felelniük” – ecsetelte, érezhető lelkesedéssel a hangjában.

Úgy tűnik tehát, Rebeca hajója hosszú távra lehorgonyzott Magyarországon.

„Jelenleg az a célom, hogy folytassam a karrierem a megkezdett pályán. Egyelőre boldog vagyok Magyarországon és az is lehet, hogy végül itt is fogok letelepedni” – zárta szavait.

Forrás: Horváth Márton/Széchenyi István Egyetem