Február 24-én ébredhettünk a hihetetlennek tűnő hírre: Oroszország katonai hadműveletet indított Ukrajnában, ismét háború dúl Európában.

Túlzás lenne azt állítani, hogy előjelei nem voltak a konfliktusnak. A Krím-félsziget 2014-es annektálása sem az első felvonása volt az orosz terjeszkedési politikának, de az első olyan, ami Európa felé irányult. 2014-ben a félsziget megszállása már konkrét irányvonalat sejtetett, és bár azóta az ukrán kormány többször is cserélődött, az ukrán nép többször is jelezte: várható és nem meglepő lépés volt a mostani háború.

A közvetlen lépés a háborúhoz a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok elismerése volt orosz részről: a lépést személyesen Vlagyimir Putyin jelentette be, aki egyben védelmi szerződést is kötött a két szakadár területtel. Orosz csapatok még aznap, február 22-én bevonultak a régióba. Február 24-én, csütörtök hajnali televíziós beszédében az orosz elnök azt mondta, hogy Oroszország tervei között nem szerepel Ukrajna megszállása, ugyanakkor törekedni fog a demilitarizálására és “nácimentesítésére”.

Putyin a katonai művelet célját a helyi lakosság védelmében nevezte meg, amely – mint fogalmazott – az elmúlt nyolc évben bántalmazást és “népirtást” szenvedett el a “kijevi rezsimtől”. Kilátásba helyezte mindazok bíróság elé állítását, akik véres bűncselekményeket követtek el a békés lakosok, köztük orosz állampolgárok ellen. Eközben már orosz csapatok léptek Ukrajnába.

Ukrajna eközben háborús bűnökkel vádolja Oroszországot, ukrán jelentések szerint állandóan lövik a civil lakosságot, nem engedik menekülni az embereket.

A magyar álláspont a háború eleje óta egyértelmű: kiállunk Ukrajna szuverenitása mellett, de a háborúból ki kell maradnunk.

A háború kezdete óta 10 millióan menekültek el Ukrajnából, és közel félmillióan ebből Magyarországra érkeztek.

A háborúval kapcsolatos híreinket külön rovatban gyűjtjük, és folyamatosan figyelemmel követjük az eseményeket.