Győri kincsek költöztek a Nemzeti Galériába

A Győrött őrzött műkincsek jelentős darabjai időszakosan felköltöztek a Nemzeti Galériába. Árny a kövön címmel ott nyílt meg az Ország Lili művészetét bemutató tárlat. A titokzatos festőnő kiemelkedően fontos képei a Vasilescu-gyűjtemény révén Győr városának, valamint a művész barátjának, Kolozsváry Ernő családjának a tulajdonában vannak. Az a sok ezer ember, aki megnézi a Buda vári, március 26-ig nyitva tartó tárlatot, az jórészt Győr értékeit csodálja. A kiállítás kurátora Kolozsváry Mariann.

A Nemzeti Galériában ismét szembesül az ember azzal, hogy micsoda kincseket őriz ez a város. Ország Lili kiállításának legtöbb alkotása Győrből származik: a Vasilescu- valamint a Kolozsváry-gyűjteményből. Idős Vasilescu János hagyatéka állandó kiállításként 2006 nyarán nyitotta meg kapuit a felújított újvárosi neológ zsinagógában. Az ott látható tárlat nagy részét Ország Lili művei alkotják. A győri Kolozsváry Ernő páratlan gyűjteménye – csak Ország Lili képeiből negyven alkotás van a család birtokában – a műgyűjtő halálát követően is együtt maradt városunkban, felesége, előzetes bejelentés alapján, meg is mutatja az iránta érdeklődőknek.

Szorongás

Kolozsváry Ernő értő megszállottja lett a műgyűjtésnek. Tanári fizetéséből, részletre vásárolta a képeket, később, amikor már megismerték az alkotók, ajándékba is szívesen adtak neki, hiszen az ő műgyűjteményébe bekerülni a festőknek, grafikusoknak rangot jelentett. Elsősorban a hivatalos kultúrpolitika által a peremvidékre szorított kortárs alkotók műveit kereste, de csak olyanokat, amelyek számára sokkal többet jelentettek valamiféle steril (ha egyáltalán van ilyen) esztétikai élménynél. Ország Lili képeiben azt csodálta, hogy „a múltban kutat úgy, hogy a jelennel társalog”.

Kolozsváry Ernőné, a gyűjtő ugyancsak gimnáziumi tanár felesége közeli barátságba került Ország Lilivel. Róla beszélgettünk a lakásban, amelynek a falairól hiányzik ugyan a negyven kép, ám így is múzeumnyi korszakos alkotás között ülünk Kolozsváryné Anikóval.

Kolozsváry Ernőné

Fölidézi első találkozásukat Ország Lilivel. Márton Ödön műgyűjtő – akihez Egry József-képért mentek –, hívta fel a figyelmüket arra a fiatal alkotóra, akinek a képeit Rácz István gyámügyi jogász gyűjtötte. Az ő közreműködésével ismerték meg Ország Lilit. „Ernőre már az első találkozás alkalmával olyan nagy hatást tett Lili, hogy azonnal eldöntötte, képeinek a gyűjtője lesz” – emlékszik vissza Kolozsváryné. „Ernő úgy fogalmazott, Lili képei valósággal ütöttek, teljesen új megközelítését adták a világnak. Az első képét Lili 9 ezer forintért adta el Ernőnek, tudni kell, hogy akkoriban 4 ezer forintba került egy tihanyi telek. Később barátok lettünk, gyakran nálunk töltötte a hétvégéket, kötöttem neki ruhákat, külföldre is utaztunk együtt. Talán azért szeretett velem lenni, mert tudtam hallgatni, amikor kellett, nem zökkentettem ki a világából. Splitben egyszer egy templomban a padon ülve másfél órán át szótlanul bámulta a beázott mennyezetet. Ebből az élményéből is remek kép született.”

A „hullámszerűen depressziós” Ország Lili gyakran talált megértést és megnyugvást Győrött. Kolozsváryék pedig alighanem a legértőbb gyűjtői lettek. Ez még akkor is kimondandó, ha a gyűjtőket éppúgy nehéz, sőt talán értelmetlen rangsorba állítani, ahogy a művészeket. Kolozsváry Ernő azonban Ország Lili lényének és művészetének a titkos lényegét értette meg. Értelmezéskor esetenként bevallottan szenvedett a képeivel, de megfejtette őket. A Vásznak (Menekülő kutya) című kép világába hónapokra szinte beleköltözött, hogy jelképrendszerét fölfejtse.

Vásznak (Menekülő kutya)

Ország Lili képei éppolyan meghatározó jelei, motívumai az egész Kolozsváry-gyűjteménynek, mint ahogy például a galambszív Bálint Endre, vagy a balatonudvari sírkőformák Keserű Ilona képeinek. (Mindkét művész remekművekkel képviselteti magát a Kolozsváry-gyűjteményben.) A gyűjtő ugyanis nem felhalmoz, de még csak nem is csupán rendszerez és – saját ízlésítélete alapján – összeállít egy gyűjteményt. A gyűjtő újat alkot, ahogy a kollázsokban a művész különböző jeleket, képeket, motívumokat használ fel saját, eredeti világának felépítéséhez, úgy a mecénásként is közreműködő gyűjtők önmaguk „képét” állítják össze ezekből a remekművekből.

Kolozsváry Ernő győri gyűjteménye nem csupán korjelző, hanem – ahogy a fentiekben idézett kijelentésével Ország Lilit fogalmazta meg – „társalog a jelennel”.

Érdekességek a gyűjteményről

1. Deim Pál monumentális hármas oltárt készített Kolozsváry Ernőéknek. A behajtható oltárszárnyak hátlapján az ismert Deim-bábok láthatók. Az egyik eredetileg vörös, a másik piros-fehér-zöld színű alak volt. Ez utóbbi durván behatol a másik testébe. Deim Pál ezt az aktust játékos egyszerűséggel és vállaltan vulgárisan baráti körben úgy fogalmazta meg: azt akartam megmutatni, hogy egy kis nemzet is be tud akasztani a nagy vörös országnak. Az oltárszárnyak hátoldalát később átfestette, a titkos, direkt utalást megszelídítette a képen.

2. Kolozsváry Ernő egy Korniss Dezső-képet akart mindenáron megszerezni, de már több helyre tartozott, részletekben fizetett vagy nyolc művésznek a képeiért. Nem volt ötlete a pénzszerzéshez, amikor meglátta, hogy disznóhizlalásra lehet fölvenni kölcsönt. És hol tartja a disznóit, kérdezték tőle, amikor beadta az igénylést. Zavarba jött, de mielőtt válaszolhatott volna rá, az őt felismerő ügyintéző kisegítette: ugye az édesapjánál? Úgy-úgy, bólogatott a gyűjtő, aki végül hozzájutott Korniss Dezső vágyott képéhez.

H. F.