Cziráki emlékkiállítás nyílt az Esterházy-palotában
Egy tűt sem lehetett leejteni szombaton este a győri Esterházy-palota aulájában, ahol Cziráki Lajos festményeiből és grafikáiból rendeztek nagyszabású kiállítást.
Száz éve született Cziráki Lajos győri festőművész. Az évforduló alkalmából nagyszabású emlékkiállítást rendezett a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum. A múzeum a saját gyűjteményében őrzött, valamint győri és más magyar magángyűjtők Cziráki alkotásaiból összeállított, eddig még együtt soha nem látott műveket mutat be az Esterházy-palotában.
A megynyitón győri művészetbarátok, Cziráki tanítványai, tisztelői, ismierőse és családtagjai mellett számtalan érdeklődő töltötte meg az Esteházy-palota termeit. A tárlatot dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, műgyűjtő nyitotta meg, aki először személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel, elmondta, 1969- ben a Révai gimnáziumban az első padban ülve, Cziráki Lajos tanította számára a művészettörténetet.Neki köszönheti, hogy művésze szerető, művészetbarát ember vált belőle. Arra csak később jött rá, milyen fantasztikus tanár és festőművész volt Cziráki.
A festőművész életrajzát felidézve elmondta, 100 évvel ezelőtt Hegyeshalomban született, a középiskolát Pápán végezte, ahol A. Tóth Sándor festőművész fedezte fel rajztudását és támogatta, hogy 1937-től a Képzőművészeti Főiskolára kerüljön. Szőnyi István osztályába járt. Korán felfedezik a tehetségét, 1942-44 között római ösztöndíjas volt, ahol megismerkedett az olasz kultúrával, a reneszánsz művészettel, ami alapvetően meghatározta munkásságát. Ott ismerkedett meg a klasszikus és a modern művészet elemeivel, ez befolyásolta az pikturájának
A második világháború Czirákit és érintette, bevonult, francia fogságba esett, Colmarba került, a háború után pedig visszakerül Pápára, nehéz évek következtek számára, nem nagyon engedték alkotni. 1959-től a győri tanítóképzőben tanított, majd a Révai gimnáziumban.A győri munkahely, majd a családi körülmények felszínre hozták alkotói erejét, s elkezdődik Cziráki Lajos igazi művésszé érése. 1961-ben Győrben rendezte meg az első önálló kiállítását, majd 1967-ben már Budapesten a Csók István Galériában mutatkozott be. Következnek a termékeny és sikeres hetvenes, nyolcvanas évek, amikor egyre több tárlaton jelentek művei nemcsak itthon, hanem külföldön is.
A 70-es években találta meg saját karakterét, saját arcát. 1983-ban alakította meg a Győri Grafikai Műhelyt, a fiatal művészek fórumát, ahol tanította, segítette a fiatal művészeket. Az évek során sokféle elismerést, kitüntetést kapott, csak egyet nem. A győri művészetbarátok 2001-ben aláírást gyűjtöttek azért, hogy felterjesszék Kossuth-díjra, de ezt nem sikerült megkapnia. Az ezredfordulón a Győri Kortárs Művészeti Múzeumban, jelenleg Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, termet neveznek el róla, ahol több alkalommal bemutaták a mester életművének egy-egy szegmensét.Az Apáczai Csere János Kar emléktáblát állított a művésznek és a Liszt Ferenc utcában lévő galériáját róla nevezete el. Cziráki 2003. május 31-én rá jellemző méltósággal viselt hosszú szenvedés után 86 éves korában hunyt el.
Rechniter János arról, hogy mi jellemző Cziráki művészetére a következőket mondta: Mondanivalóját egy elvont, szimbolikus világba helyezte, ahol részben az ismétlődő tárgyak (hangszer, drapéria, falak, zászlók, hajók, esernyő, szekér, kerék), részben a természet lényei és jelenségei (állatok, többségében madarak és lovak, felhők, virágok, levelek, fák, gyümölcsök) képezték az összekötő kapcsot álom és valóság között. Az embert ezekben a terekben a klasszikus arc- és alakábrázoláson kívül, a sokatmondó mozdulatok és gesztusok jellemzik; töprengő arc, a drapéria alatti tetem, a távolban álló, magányos alak, az alvó emberek mozdulatlansága, a hajóban ülők nyugodtsága, az ablakon kitekintők feszült érdeklődése, vagy az esernyővel elvonulók ismeretlensége.
A „befejezetlen mozdulat” művésze Cziráki Lajos – állítja Rechnitzer. Ez felsejlik a tájban, a lebegő zászlóban és drapériában, a megsebzett szoborban, vagy éppen a bezárt madarakban. Ezek a továbbgondolásra ösztönző megragadott pillanatok, valójában az éltünk napi eseményei, így örömeink (felfedezés, kitekintés, megismerés), s bánataink (elzártság, magány, kitaszítottság) egyben. A mozdulat, mint cseppben a tenger, megragadja az életet, sőt kivetíti azt, jellemzi és közvetíti, s egyben gondolkodásra, elmélkedésre késztet.
Cziráki Lajos festményei, rajzai sohasem unalmasak, ellenkezőleg, mindig élénkek, frissek, serkentőek, hiszen keressük bennük a folytatást, a reménnyel teli, elérhetetlen befejezést – hangsúlyzta a szónok. Cziráki képei azt üzenik: Menj tovább, vidd magadban a gondolatot, keresd meg önmagad, a hozzád közelállót, a belőled fakadó folytatást! A Cziráki alkotások lezártak, azok permanensen képesek az önmagunk keresésére ösztönözni! Számomra az igaz művészet lényege ebben rejlik – fejezte be megnyitó beszédét Rechnitzer János.
A kiállításon több mint száz alkotás látható, köztük Cziráki egyik fő műve, az önarckép-kompozíció, amely a tárlat meghívóján és a fotónkon is látható.
A tárlat március 15-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között láthatja a nagyközönség az Esterházy-palotában.
Szerző:Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor