Veszteségeink feldolgozása

Életünk során szinte mindnyájan szembesülünk hozzátartozóink elvesztésével. Napjainkban azonban talán nehezebb ezzel szembenéznünk, mint a korábbi korok embereinek. Szakemberek egyértelmű tanácsa: Merjünk belemerülni a bánatba, és aztán lelkileg megújulva, emelkedjünk ki belőle. Az Idősügyi Tanács jóvoltából a Beszélgető Hálózat tagjai februári találkozójukon, Kajdi Zsuzsanna mentálhigiénés szakembertől kaptak segítséget a gyász feldolgozásához.

Nehéz egy olyan korban és kultúrában a veszteségekről beszélni, ami a „szerzésről” szól. Ahol minden az anyagi javak, az élmények, a tökéletes boldogság hajszolását ösztönzi, ott nehéz a veszteséget, az ezzel együtt járó fájdalmat és elesettséget felvállalni. Régebben az élet természetes részeként tekintettek a halálra, a gyászszokások kapaszkodót jelentettek a gyászolóknak és környezetüknek. Manapság bizonytalanok vagyunk, mit illik, mit nem, nehezen találunk szavakat, nehezen tudunk kapcsolódni a gyászolókhoz. Ők emiatt még inkább elszigetelve érezhetik magukat, miközben maguk is megriadnak attól, ami bennük zajlik.

A belső megélések valóban ijesztőek lehetnek. A gyászolóknak több stáción kell keresztülmenniük, míg eljutnak a feldolgozásig. Általában a temetést követően zajlik a veszteségfeldolgozás több hónapon át tartó, legnehezebb időszaka, amikor az érintettek nagyon nehéz érzésekkel szembesülnek. Többek közt a bűntudat, a harag, a kilátástalanság, a reményvesztettség, a mély szomorúság jellemzi ezt az időszakot. Az érzelmek váratlanul, hirtelen törnek elő, erőteljesek, sodró erejűek, és szinte felülkerekednek a gyászolókon. Ez ijesztő, riasztó, mert ahhoz vagyunk szokva, hogy az érzelmeinket többé-kevésbé kontrollálni tudjuk. A kilátástalanságot tovább mélyíti, hogy az idő múlásával nem feltétlenül lesz jobb a helyzet. Az érzelmeknek van egy hullámzása, így ezen a több hónapos perióduson belül, egy enyhébb időszak után újra és újra visszatérhet egy nehezebb szakasz. A gyásznak szükséges velejárója ez az embert próbáló belső küzdelem és vívódás, éppen ez segít hozzá a veszteség feldolgozásához. Ugyanígy a gyászhoz hozzátartoznak a könnyek, ahogy szép magyar nyelvünk is kifejezi, megkönnyebbülést hoznak. Legnagyobb támaszt a család, a környezet érzékeny és törődő szeretete jelenthet a gyászolóknak. Az esetek nagy arányában nincs szükség külső segítségre. Komplikáltabb esetekben (gyermek halála, gyilkosság, öngyilkosság, baleset, váratlan veszteség) gyakrabban lehet szükség szakember támogatására. Feltétlenül indokolt pszichológus, pszichiáter által vezetett terápiás segítség abban az esetben, ha a gyászolóknál gyógyszerfüggőség, alkoholproblémák mutatkoznak, vagy ha öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokról, fantáziákról számolnak be.

Ha van információnk, ha tudjuk, hogy mi a természetes és a normális a gyászban, akkor magunkat is jobban megértjük és jobban tudunk segíteni másoknak. A veszteségek feldolgozásával kapcsolatos tudás már széles körben rendelkezésre áll az érintettek és az érdeklődők számára. Számos könyv és kiadvány jelent meg az elmúlt években magyar szerzők, Polcz Alaine, Singer Magdolna, Pilling János tollából, amelyek olyan speciális kérdésekben is útmutatást adnak például, hogyan segítsük a gyerekeket a gyászban, vagy hogyan tudunk túljutni a válás veszteségén. A gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesület weboldalán (www.gyaszportal.hu) is sok hasznos információ segíti az eligazodást.