Csimpánzkislány született az állatkertben

A győri Xantus János Állatkert mindig is ismert volt csimpánzairól. Sőt! Az árván maradt „Pola Zaire” története bejárta a világot. Az emberi gondoskodásnak hála, azóta teljes jogú tagja a csapatunknak, igazi vezéregyéniség és most már boldog anyuka is.

December 26-án délután, állatkertünk gyönyörű karácsonyi ajándékot kapott: egy apró csimpánzlányt. Már nagyon vártuk az érkezését, és szerencsénkre láthattuk is a születés csodáját. Amikor a gondozók úgy látták, közeledett az idő, Polának, az anyukának, a csimpánzházon belül biztosítottak külön „szülőszobát”. Örömünkre Pola ösztönösen tudott mindent, amit egy csimpánzmamának tudnia kell. Azonnal szeretettel és figyelemmel fogadta kislányát, aki gondozóitól a „Zahira” nevet kapta, aminek jelentése gyönyörű, ragyogó. Azóta is figyelemre méltóan bánik a kicsivel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig ezt sohasem figyelhette meg, mivel a mamája, Paula már idős volt, amikor ő született, és nem sokkal később el is pusztult.

Anya és lánya reggelig elkülönítve, nyugalomban tölthette együtt az időt, majd először az apa, utána pedig a csapat tagjai is megismerkedhettek az új jövevénnyel. Mindenki szeretettel fogadta az apróságot, főleg a két kölyök, Malipo és Blanka érdeklődtek izgatottan.

A kis Zahira napjait most még főleg alvással és evéssel tölti, anyukája óvó ölelésében. Azonban egyre gyakrabban hallatja a hangját, ügyesen forgolódik, és érdeklődik a külvilág iránt. Nevéhez híven, gyönyörű kislány! Okos, tágra nyílt szemmel figyel meg mindent maga körül. Ebben is az anyukájára ütött. Nagyokat cuppog a szoptatás alatt, majd a végén, teli pocakkal elégedetten hümmög.

Pola nagyon óvja kicsinyét

A csimpánzoknál az anya–gyermek viszony a legfontosabb családi kötelék. A 225 napig tartó vemhesség után egy kölyök jön a világra. A kicsik fejlődési üteme nagyon hasonló az emberekéhez. A kölyök születésétől kezdve az ötödik hónapig anyja hasán lóg, aztán elkezd rajta lovagolni. Ebben az életkorban teszi meg az első lépéseket is.

Az anyaság Polát is megváltoztatta, komolyabb, megfontoltabb lett. A régi huncutság még ott csillog a szemében, de már nem ez, hanem a lánya tölti ki az idejét. Az egész csapatból ő lett az, aki leginkább óvja a kicsinyét.

Nagyon különleges és kalandos Pola szüleinek története is. Paula – Pola anyja – Közép-Afrikában, vadon született. Tízévesen került emberek közé, majd húszévesen, az akkori Csehszlovákiából a veszprémi vadasparkba hozták. Ott ismerkedett meg Misivel – Pola apjával –, a majomfiúval. Később megszakadt a kapcsolatuk, mert a nőstény Győrbe, a hím Debrecenbe, majd a fővárosba került.

2002-ben, huszonhárom esztendő különélés után történt újra a nagy találkozás, amikor a két emberszabású csapatot állatkertünkben egyesítették. Már az összeszoktatás elején boldogan egymásra ismertek, pedig a gondozók attól féltek, ha összeengedik őket, a két vezér rögtön egymásnak ront. Ehelyett azonban azonnal összeölelkeztek.

Zahira mindenre nagyon kíváncsi

Paula ekkor már nagyon öreg volt, ezért a gondozóik nem tartottak attól, hogy újra kölyke lesz. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor 2003. október 25-én Európa egyik legöregebb csimpánzaként, pici, de egészséges kislánynak adott életet. Emberi mértékkel mérve, életkora megközelítette a 90 évet. Ezért ekkor már azt is sejthették, hogy mivel egy kiscsimpánznak három-négy éves koráig állandó anyai jelenlétre van szüksége, a 48 éves „hölgynek” nincs annyi ideje, hogy felnevelhesse a kölykét.

Sajnos ez hamar be is következet, az akkor 48 éves Paula halála miatt, csak féléves koráig tudott az anyja mellett maradni, Polát az állatkert akkori zoopedagógusa, Kapa Ágnes vette pártfogásába, és a kicsi oda is költözött Ági családjához. A pótmama mint sajátját nevelte Polát, aminek saját ágya, ruhái, játékai is voltak. Hároméves koráig így, boldogan, emberek között és családban nevelkedett. Már kicsi korában megtanult cipőt kötni, öltözködni és a logikai játékokat is szerette. Amikor hároméves lett, elég idősnek és erősnek is bizonyult ahhoz, hogy bekerüljön a csapatba. Eleinte nem volt könnyű a beszoktatás, hiszen Pola nem ismerte a csimpánzkommunikációt és így adódtak is félreértések a majmok között. Aztán szépen lassan megtanult beilleszkedni. Ez is azt bizonyítja, hogy egy kézzel nevelt csimpánz is képes mindent megtanulni, és újra igazi csimpánzként viselkedni. Sokkal intelligensebb társainál. Ő tanította meg a csapatot a jól ismert tapsolós kéregetésre is.

Pola és Zahira sok időt tölt a csapattal a csimpánzházunkban. Ha ellátogatnak hozzánk, akkor láthatják az anyukája karjai alól kukucskáló ragyogó szemeket, persze a fülei sem elhanyagolhatóak!

Xantus-állatkert