Budai Zsófi: Jólesett megszólalni annyi néma táncolás után
Köntösben libben be a színház büféjébe, és mutatja a hátsó asztalt, ahol nyugodtan beszélgethetünk, még a fodrász és a smink előtt. Hamarosan kezdődik ugyanis az utolsó előadás, ami több szempontból utolsó: egyrészt kedden játszották bérletben utoljára az Augusztus Oklahomábant, másrészt pedig Budai Zsófi utazik, Oklahomától nyugatra.
A negyedik évadát zárja Budai Zsófi a Győri Nemzeti Színházban. Néhány hónappal korábban, mint a társulat, a színpadról ugyanis megy bőröndöt pakolni, és mire lapunk megjelenik, már San Franciscóban lesz a szerelmével. „Egy évre elmegyek nyelvet tanulni, és kicsit próbálgatni a szárnyaimat, de aztán jövök vissza Győrbe. Csak egy évadot leszek távol” – mondja teljes természetességgel és azzal a nyugalommal, amit eddig is láttam rajta a színpadon. Nem izgulós típus, a nézők elé is különös higgadtsággal lép. „Azt mondják, majd kinövöm, de azt gondolom, semmi baj nem érhet a színpadon, mert úgyis kimentem magam. Soha nem álltam úgy a nézők elé, hogy ne tudnám, mi a dolgom, így pedig bármilyen helyzet is jöjjön, megoldom” – magyarázza határozottan. Zsófi tulajdonképpen a színpadon nőtt fel, tízéves kora óta balerinának készült, a fővárosi balettintézet után a pécsi művészeti középiskola következett. Egészen 19 éves koráig egyértelműnek látszott az útja, azonban felmerült benne a kérdés: „biztos, hogy ezt akarom?” Az esélytelenek nyugalmával adta be jelentkezését a budapesti színművészetire és a Kaposvári Egyetemre. Utóbbiba azonnal felvették, s végül úgy döntött: szeretne megszólni annyi néma táncolás után.
Zsófit elkísértük előadás előtt a fodrásztárba is
A tanulmányok után aztán egy évig szabadúszott a fővárosban, egy színpadon állhatott többek között Scherer Péterrel, Mucsi Zoltánnal és Csákányi Eszterrel, ami „félelmetes és izgalmas volt egyszerre”. A Győrben két hete bemutatott Csoda című darab rendezője, Tasnádi Csaba aztán a nyíregyházi színházba hívta, ott játszott három évig. A szabolcsi megyeszékhelyen találkozott Bagó Bertalannal, akinek nevéhez számos győri bemutató köthető, például az Augusztus Oklahomában is, s Berci – ahogy a kollégái hívják a színházban – elhívta a győri Salemi boszorkányokba, amikor megtudta, hogy felmondott Nyíregyházán. Forgács Péter igazgató marasztalta, s az elmúlt négy évadban egyre több lehetőséget kapott. Az egyik legnehezebb dolga – ahol még ő is izgult előadás előtt – a legendássá vált Portugállal volt, az utolsó időszakban kellett beugrania a női főszerepbe. Legalább negyvenszer megnézte az előadást felvételről, és mindössze két hét alatt megtanulta a rengeteg szöveget, mert „bírja az ilyen nagy kihívásokat”. „Vlasics Rita súgó rengeteget segített, a szabadidejében is gyakoroltunk, Sárközi Józsi pedig végigvette velem az egész szerepet. Gyorsan történt minden, olyan volt, mintha álmodnék: annyira koncentráltam a feladatra, hogy csak részleteiben tudok visszaemlékezni arra az időszakra.”
Zsófinak csak egy leheletnyi festékre van szüksége a színpadon, a színészek egyébként a legtöbbször maguknak készítik el a sminket
Kollégái az elejétől kezdve segítik, s most, a búcsúzás előtt néhány órával azt mondja, az ő szeretetük, az itteni közönség a legnagyobb ajándéka az elmúlt éveknek. „Megtaláltam a helyem, otthon vagyok. Amikor először eljött a barátom, úgy éreztem, mint mikor az ember hazaviszi bemutatni a párját a szüleinek” – meséli mosolyogva, és azt is elárulja, rajong az utolsó előadás főszereplőjéért, Töreky Zsuzsáért. „Kényes téma a tapasztalatátadás a színészek között, nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy senki ne érezze magát kioktatva. Mert mindannyian hiúak vagyunk kicsit, de mi Zsuzsával közös nyelvet beszéltünk.” Az Édes Anna címszerepét említi még, „ez a darab összeforrt a magánéletemmel, rengeteg dologra ráébresztett és erőt adott az akkori nehéz időszakban. Ő segített, hogy lépjek egy szituációból, amiből addig nem tudtam” – árulja el.
A frizura elkészítésében már gyakorlott szakember segít előadás előtt
Sok lehetőség, köztük több főszerep és egy társulatnyi család tehát a mérlege a Győrben töltött négy évnek. S most, a táncos karrier befejezte után tíz évvel, Zsófi ismét döntést hozott, szeretne tapasztalatokat gyűjteni a világból is, s azokat kamatoztatni később a színpadon. A győri színház vezetői pedig támogatják ebben, elengedték őt egy évre. „Határozott vagyok sok bizonytalansággal, de a döntéseimért felelősséggel tartozom. A nemrég bemutatott Félelőnyben azt énekeljük, hogy ne hallgass a szívedre, azzal nem sokra mész. Ezzel mélységesen nem értek egyet, én egész életemben mindig a szívemre hallgattam a döntéshelyzetekben, és soha nem bántam meg. Szóval, ha valamit tanácsolhatok a fiatalabbaknak, inkább azt mondanám: Mindig a szívedre hallgass!”
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor