A szorongás önmagában nem kóros jelenség, az aktuális helyzethez illő intenzitása és időtartama a mindennapi alkalmazkodás elengedhetetlen része.
Mikor tekinthető kórosnak?
A szorongásos reakció-minták nagy egyéni változatosságot mutatnak –, azonban az adott szituációhoz nem illeszkedő, túlzott mértékű, kínzóan megélt volta már kórosnak tekintendő. A szorongás nagyon gyakran jelentkezik testi tünetek formájában (kiemelhetően heves szivverés, légszomj, izzadás, zsibbadások, szédülés, ájulásérzés, „gyomorideg”), ezért fontos hangsúlyozni, hogy valamely panasz pszichés eredete csak akkor mondható ki megnyugtatóan, ha a szükséges testi vizsgálatok megtörténtek, így ezek elvégzése csakugyan nélkülözhetetlen. Bizonyított, hogy a szorongás fontos kardiovaszkuláris rizikótényező, jelentős behatást gyakorol a vérnyomásértékek alakulására, és befolyásolja a cukorbetegségben szenvedők életkilátásait is.
Előfordulásának gyakorisága
A szorongásos problémák előfordulása nagyon gyakori, az emberek közel 18 százaléka érintett vele élete folyamán, de szerencsére a jól kezelhető és gyógyítható pszichés problémák közé tartozik. Fontos tudni, hogy a szorongásos kórképek nagy átfedést mutatnak a hangulatzavarral, a depresszióval, és jelentős számban járnak álmatlansággal, (inszomniával).
A szorongásos tünetek azonosítása
A szorongásos kórképek diagnózisának felállításában két tényező jut döntő szerephez : az egyik – és legfontosabb – maga az érintett, a szenvedő személy önmaga által kínzóan megélt szorongásos állapota, melyről ő maga panaszkodik, a másik a környezet, családtagok, barátok számára is nyilvánvaló jelek, melyek a mindennapokat is – kedvezőtlenül – befolyásolják, korlátozzák. A szorongás jelenlétének felismerése azért is fontos, mert olyan testi tünetek – ún. pszichoszomatikus kórképek – fenntartói lehetnek, mint a magasvérnyomás, fokozott gyomorsavtermelés, bél-problémák (az irritábilis bélproblémák egy része), állandó magas pulzusszám, gyakori fejfájás. Az érzelmi/indulati élet és a szív/koronária-betegség között egyértelműen igazolt kapcsolat áll fenn. Szoros az összefüggés a koronária-betegség és a kardiovaszkuláris mortalitás között is.
Szorongás jelenlétére utaló jelzések, tünetek
A szorongás tünetei nem feltétlenül magában az állandó szorongásban, vagy konkrét helyzettől való félelemben, aggodalomban nyilvánulhatnak meg – bár ez sem ritka –, sokkal inkább a testi panaszok, jelek szoktak az előtérben állni. Szorongás jelenlétére utalhat, ha a testi kivizsgálások negatív eredménnyel zárulnak, és a testi panaszokra javasolt terápia nem vagy kevés eredményt hoz, mint például az ún. terápiarezisztens magasvérnyomás (hipertónia), mely utóbbi különösen fialatabb életkorban gyakran gyökerezik pszichés alapokon, és azok felszámolása (a szorongás megszűntetése) látványos javulást eredményezhet.
Szorongáshoz társuló alvászavar
A szorongáshoz társuló alvászavar speciális jellegzetességet mutat. Elalvási zavar formájában jelentkezik. A szorongással küzdők lehetséges, hogy estefelé nem is álmosodnak el (bár fáradtnak érzik magukat), vagy ha el is álmosodnak, álmatlanul forgolódnak ágyba bújás után. Sokan panaszkodnak, hogy „pörögnek a gondolataik”, nem tudnak elszakadni a napi problémáktól, feladatoktól, sőt az is előfordulhat, hogy vérnyomásuk felszökik, ami szintén gátját képezi az elalvásnak. Különösen az alvászavar miatt, és különösen a férfiak hajlamosak öngyógyító módszerek alkalmazására, mint az alkoholfogyasztás vagy nyugtatók saját kezdeményezésen alapuló szedése. Ezek a megoldások sajnos inkább rontják a helyzetet, és semmiképpen nem a megfelelő megoldás irányába mutatnak.
A szorongás direkt tünetei, kiemelt fontossággal a pánikrohamra
- Heves szívdobogás, palpitáció, tachycardia
- Izzadás, verejtékezés
- Remegés
- Fulladás, légszomj
- Gombóc-érzés a torokban, torokszorítás
- Mellkasi fájdalom, ill. diszkomfort
- Hányinger, émelygés, hasi diszkomfort
- Szédülés, bizonytalanság, ájulás-érzés
- Derealizáció/deperszonalizáció
- Halálfélelem
- Megőrüléstől való félelem
- Paresztéziák (zsibbadás, bizsergés)
- Hidegrázás, kipirulás