Budapest után megyénkben a legmagasabb az átlagkereset

Tíz százalékkal nőtt a bruttó átlagkereset az idei év első hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva Magyarországon. Tavaly Győr-Moson-Sopronban nettó 182.561 forint volt az átlagfizetés, a főváros után a legmagasabb.

A januári bérnövekedés elsősorban a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25 százalékos emelésének köszönhető. Az adatokat közlő Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint a növekedésre „a költségvetési szféra újabb területeit – többek között az egészségügyi és a kulturális munkakörökben dolgozókat – érintő keresetrendezés volt hatással. A nettó keresetek emelkedése a bruttó bér átlagával megegyező mértékű volt.”

A KSH adatsorából az is kiderül: a teljes munkaidőben alkalmazásban állók „nemzetgazdasági szintű átlagos bruttó keresete – a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél – 273.800 forint volt.”

A családi kedvezmény nélkül számított nettó kereset 182.100 forintot tett ki. Ha a kedvezményeket is figyelembe vesszük, akkor a nettó kereseti átlag 189.900 forintra becsülhető. A munkajövedelem összességében 9,7 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban.

Napvilágot látott nemrég egy másik statisztika is, melyet ugyancsak a KSH tett közzé, s a Magyar Nemzet dolgozott fel részletesen. Ezek a számok azt mutatják meg, hogy az ország különböző térségeiben mennyire eltérőek a keresetek. A régiókutatóknak, a statisztikusoknak, de vélhetően a politikusoknak sem okozott meglepetést, hogy nagyok a különbségek az ország nyugati és keleti megyéi között: a gazdagabb megyék polgárainak havi nettó átlagbére 2016-ban 64 ezer forinttal volt több azokénál, akik az elmaradottabb, szegényebb térségekben élnek és dolgoznak.

Illusztráció

A főváros – érthető módon – vezeti a mezőnyt, Budapesten tavaly havonként átlagosan 226.301 forintot utaltak át a munkavállalók számlájára, Győr-Moson-Sopron a második a 182.561 forintos átlagkeresettel. A sor végén kullogó Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakói 118.420 forintot kaptak a munkájukért. Az utolsó előtti helyen álló Nógrád megyében is csak 133.901 forint volt az átlagkereset.

Ez az állapot, vagyis Magyarország több részre – Rechnitzer János térségkutató professzor szóhasználatával, szigetekre – szakadása felvet különböző politikai, társadalmi és szolidaritási kérdéseket. Győr régebben relatíve hátrányos helyzetbe került azért, mert – nyilván adottságai, de mindenekelőtt tehetsége miatt is – kimagaslóan teljesített a gazdaságban. Az úgynevezett adóerő-képesség miatti elvonások korábbi gyakorlata a szolidaritás álarcában büntette ezt a térséget, ahelyett, hogy engedték volna minél jobban kiteljesedni. Az volt a politikai indoklása az elvonásnak, hogy a társadalmi szolidaritás jegyében ki kell egyenlíteni az ország térségeit, lehetőséget kell teremteni a lemaradóknak a felzárkózáshoz.

A KSH mostani statisztikája egyértelműen igazolja ennek a korábbi politikának az életképtelenségét. A különbségek ugyanis nem csökkentek, hanem nőttek. Pedig a kelet-magyarországi nagyvárosokhoz is autópályák vezetnek már, a legfontosabb infrastruktúra kiépült, mégsem találnak magukra ezek a térségek. Az ipar próbálkozik a letelepedéssel, Kecskeméten a Mercedes le is parkolt, de a régió átütő sikeréhez arra volna szükség: találják ki önmagukat, s legyen olyan életképes stratégiai cél, amelyben a piac is megtalálja a saját érdekeltségét. Amíg egy-egy régióközpont messze legnagyobb foglalkoztatói az ottani – kétségtelenül fontos, magas színvonalú – egyetemek, addig nem látszik a kilábalás útja.

Sajnos azt lehet érzékelni, hogy több politikai erő is a Fizessenek a gazdagok! jelszavával indul harcba a választásokon. Úgy gondolják, s azt is tartják igazságosnak, hogy az állami újraelosztásnak köszönhetően, a piacképes élen haladók kárára erősödjenek meg a sereghajtók. Ez a törekvés azonban zsákutca, a piac szabadságát lehet ugyan ideig-óráig korlátozni, „megfegyelmezni”, de még a rövid ideig tartó béklyónak is hatalmas ára van.

Nyakunkon az Ipar 4.0 nevű „új ipari forradalom”, mely nem fogja, nem is tudja figyelembe venni a területi különbözőségeket. Aki kapcsolódni tud a fősodorhoz, az nyertese, aki felkészületlen, az óhatatlanul vesztese lesz ennek a folyamatnak. Más, sikeres térségek pénzének az osztogatásával nem lehet felkapaszkodni erre a fénysebességű megújulásra.

H. F.

Fotó: O. Jakócs Péter