A PCOS, azaz a policisztás ovárium (petefészek) szindróma tüneteiről, diagnózisáról már korábban kérdeztük dr. Börzsönyi Ágnes szülész-nőgyógyász szakorvost, állandó szakértőnket. Most a kezelésről és a szabályok betartásáról esett szó, s ahogy eddig mindig, most is tabuk nélkül beszélgettünk.

„Fontos, hogy ez egy kezelhető betegség, a folyamat a szervezetben megfordítható. A tünetek csökkenthetők, a szövődmények megelőzhetők. A terápia során az esetek többségében szükség van több szakma együttműködésére: nőgyógyász, endokrinológus, dietetikus illetve sokszor diabetológus bevonására is.” – kezdte a doktornő, s azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a legtöbbször ennél a pontnál megy el a hölgyek kedve az egésztől. Pedig a kitartás és az akarat nagyon fontos adaléka a terápia sikerességének.  Főleg, mert a PCOS kezelése egyénre szabott, életkor, tünet, és családtervezési szándék függvénye. A terápiának vannak alappillérei, amely a testsúly optimalizálása, a diéta és a mozgás. Hangsúlyos, hogy az életmódváltásnak egy életre kell szólnia.

„A testsúly optimalizálásról azért kell beszélnünk, mert sok esetben a túlsúlyos betegeknél a fogyás csökkenti az inzulinrezisztenciát, és a fokozott férfi hormon (androgén hormon) termelést is. Az inzulinszint csökkenésével a menstruációs ciklus szabályossá válhat. Ehhez szükséges a megfelelő diéta, a rendszeres testmozgás, ha kell, akkor gyógyszeres kezelés és akár műtét is.” 

A PCOS diéta szigorú, ám megszokásával a napi rutin részéve válhat, s képzett szakemberek is szívesen segítenek a betegeknek a megfelelő étrend kialakításában, recept ötletekben és egyéb hasznos praktikákban.

Ha az endormetriózisról is szeretne olvasni, IDE kattintva teheti meg!

„Amit a nőgyógyászok is mindig elmondanak a diétáról a következők: naponta ötször ajánlott étkezni, 2-3 óránként. Viszont figyelni kell az egyszerre elfogyasztott szénhidrátmennyiségre, fogyasszunk alacsony glikémiás indexű (GI) táplálékokat, a cukorbevitel drasztikusan csökkentsük, ahogy a napi zsiradékbevitelt is. Fontos, hogy az étkezések rosttartalmát is növelni kell, ami lehetőleg legyen napi 30-40 gramm/nap. Nagyon fontos, hogy minden étkezés tartalmazzon szénhidrátot, és megfelelően legyen elosztva a gyorsan és a lassan felszívódó szénhidrátokra.” – részletezte Börzsönyi doktornő, aki azt is hozzátette, a diéta az inzulin iránti érzékenység napszakos ingadozása miatt is fontos.

„Ki kell térnünk tehát arra is, hogy a szervezet nem minden napszakban egyenlő mértékben hasznosítja az inzulint. Az érzékenység reggel és késő délután a legkisebb, délben és éjjel pedig a legnagyobb. Reggelire kell tehát a legkevesebb szénhidrátot fogyasztani, ebédre a legtöbbet, vacsorára meg a kettő közti mennyiséget kell beállítani. Fontos a pontos mérés, ezért is szoktuk javasolni a megfelelő konyhai mérleg beszerzését. Eleinte nehéznek tűnik, de hamar rutinná válik. Mi csak a kezdeti lökést adjuk a betegeknek, a dietetikusok az étrendek specialistái, keressék őket bátran! Főleg azért, mert a szénhidrát bevitelt is személyre szabottan kell meghatározni, itt sem lehet egy séma szerint dolgozni.”

Amit általában javasolni szoktak, az napi 160 gramm szénhidrát elosztása, az alábbiak szerint:

• 6:30-8 óra: reggelire ajánlott 30g, csak lassú szénhidrát
• 9:30-10:30: tízóraira ajánlott 20g szénhidrát az alábbi elosztásban: 10g lassú és csak maximum 10 g gyors szénhidráttal
• 12-14 óra: ebédre ajánlott 50g szénhidrát, az alábbi elosztásban: 30g lassú és maximum 20g gyors szénhidrát
• 16-17 óra: uzsonnára ajánlott 20g szénhidrát, s ilyenkor mindegyik lehet gyors felszívódású
• 19-20 óra: vacsora ajánlott 40g szénhidrát, s lehetőleg mind legyen lassú, de nagyon maximálisan csakis 10g gyors legyen a szénhidrátból.

Sajnos sokak számára nagyon rossz hír, hogy cukrot nagyon nem javasolt fogyasztani. S igen, ide kell vennünk szinte mindent: a kristálycukrot, a porcukrot, a barna cukrot, a nádcukrot, a mézet,  a kókuszcukrot, a szirupokat és lehetne a sort még folytatni. Ugyanígy fokozottan kerülendők a fehér lisztes termékek, a teljes kiőrlésű kenyereket, kifliket, zsemléket kell választani. A krumpli és a rizs sem barátunk, sokkal inkább válasszunk teljes kiőrlésű gabonákat, hajdinát, kölest, zabpelyhet. 

Néhány ötleg, hogy könnyebb legyen eligazodni:

• Fehér lisztből készült kenyerek (50 százaléknál több benne a fehér liszt) helyett keressük a teljes kiőrlésű termékeket
• Kristálycukor, barnacukor és méz helyett válasszuk a cukor helyettesítők széles skáláját, kezdve a xilittől egészen az eritritig, hogy csak párat említsünk. 
• A kekszfélék helyett szavazzunk bizalmat mondjuk a korpás kekszeknek.
• A finomlisztet is javasolt mellőzni, helyette például kiváló a zabpehelyliszt. Eleinte szokatlan lehet vele a főzés, a sütés, de ki kell tapasztalni, utána már szinte fel sem fog tűnni a különbség. Ráadásul egyre több alternatíva létezik, érdemes erről is beszélni a dietetikussal.
• A rizs és a burgonya is kerülendő, köretként használjunk inkább barna rizst, basmati rizst, kölest. Előkerülhet a bulgur és a kuszkusz is, de mindegyikre nagyon kell figyelni mikor és mennyi grammot fogyasztunk belőle.
• A zsíros húsokat is leválthatjuk sovány húsokra, válasszuk mondjuk a sertés helyett a csirkemellett és ha tehetjük fogyasszunk minél több halat. Persze nem az olajos konzerveket, hanem a frissen elkészített halételeket válasszuk.
• Rossz hír az is, hogy a gyümölcsjoghurtokat is mellőzni javasolt. Váltsuk le őket natúr joghurtra, amelybe keverhetünk zabhelyet.
• Az aszalt gyümölcsök is jónak tűnhetnek, ám sajnos a kerülendő csemegék közé tartoznak. Helyettük inkább válasszuk az áfonyát, a málnát és a szedret a ribizlit. Eleve, a piros bogyós gyümölcsök kis mennyiségben fogyaszthatók.
• Az esti filmezések mellől is el kell felejtenünk a burgonya-, kukorica-, rizspelyheket, a ropikat és kekszeket, bármennyire is finomak. Viszont jó hír, hogy olajos magvakkal vagy esetleg zöldség szeletekkel kiválóan helyettesíthetők a rágcsálni valók. 

Fentebb már utaltunk rá, hogy nem kihagyható a rendszeres mozgás sem, hosszú távú, tartós eredményt nélküle nagyon nehéz elérni: fontos, hogy vegyes edzés legyen, tehát közepes intenzitású kardiót és erősítő edzést is magában kell foglalnia.

„A betegeimnek szoktam javasolni azt is, hogy lehetőleg keressenek fel olyan edzőket, akik jártasok a PCOS és az IR kezelésében, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy szakember segítségével hatékonyabban segíthetünk a szervezetünknek. Ez főleg a kezdeti időszakban lendíthet sokan az emberen, főleg mert ez az állapot sokak számára lelkileg is megterhelő. Az Aviva torna is hasznos lehet, számos információ található róla az interneten is.”

Dr. Börzsönyi Ágnes arra is kitér, ha az életmódváltás önmagában nem elegendő, abban az esetben az inzulin érzékenység fokozására olyan gyógyszerekre is szükség lehet, amelyeket a cukorbetegség kezelésében használnak.

„A PCOS során fellépő hormonzavar normalizálására antiandrogén hatású fogamzásgátló tablettákat adunk, amelyek női hormonokat tartalmaznak, így segíthetnek a menstruációs ciklus szabályozásában. Emellett csökkenthetik a nőkben is megtalálható férfi hormonok szintjén, amivel mérsékelhető a fokozott szőrnövekedés és javulhat az aknék állapota is. A PCOS következtében kialakuló meddőség egyik lehetséges kezelési módszere a peteérés mesterséges megindítása szájon át adott gyógyszerrel vagy injekció formájában beadott hatóanyaggal.”

„Mindenről lehet beszélni, és kell is!”

Ha az eddig említett módszerekkel nem áll helyre a ciklus és  nem jön létre a kívánt terhesség, alapos előkészítés után műtéti megoldásra is sor kerülhet, amelyet már ismét a doktornő részletezett: 

„A PCO szindróma laparoszkópos kezelése során, a „drilling” módszer azt jelenti, hogy golflabda-szerűen metszik/égetik ki a petefészek felszínét, így elvékonyítják a petefészek megvastagodott kérgi-részét illetve eltávolítják a felszaporodott sorvadt tüszők tartalmát, ezzel esélyt és helyet adva a frissen érő tüszők normál növekedésének. A drilling módszert követően a petefészek működése átmenetileg, 15-18 hónapra normalizálódik és beindulhat a normál peteérés. Ezen kívül sikertelen terápia esetén meddőségi kezelés jön szóba meddőségi centrumokban.” – zárta Börzsönyi doktornő, aki hangsúlyozta, az évek során rengeteget fejlődött a PCOS kezelése és tényleg két összetevő a legfontosabb: a szakemberek összehangolt munkája és a betegek kitartása. Mert ezt az állapotot sem vehetjük félvállról!

Ha szeretne témát javasolni a “Négyszemközt a nőgyógyásszal” című rovatunkba, akkor kérjük írjon nekünk a [email protected] e-mail címre!

A PCOS témakör első cikkét ide kattintva érhetik el:

PCOS: van segítség, kérdezze orvosát!

Négyszemközt a nőgyógyásszal