Zachary Ottó és felesége, Györgyi Munkácsról érkeztek két kisfiukkal.

A Zrínyi utcai volt kórház egyik épületében éppen véget ér az utolsó óra. A húsz kárpátaljai gyerek boldogan rohan ki az udvarra. Egyikük készségesen útba igazít és odakísér tanítóihoz. Zachary Ottó és felesége, Györgyi Munkácsról érkeztek két kisfiukkal. Györgyi a város egyik általános iskolájának magyar szakos tanára volt. Férje a művészeti iskolában tanított éneket, valamint kórust vezetett és néptáncot oktatott. Február 24-én a háború kitörése egyik pillanatról a másikra megváltoztatta az életüket.

„Aznap is elmentünk reggel munkába, ám valamifajta anyai ösztön nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, meg kell mentenem a fiaimat és a férjemet. Ezért egy táskába bepakoltuk a legszükségesebb holmikat és mindent hátrahagyva, rengeteg izgalom, várakozás után átjöttünk a határon. Másnap Ottót már nem engedték volna ki, mivel hadköteles. El kellett jönnünk, mert nem akarom más hibájából, idegen érdekek miatt elveszíteni őt és egyedül felnevelni a gyermekeimet.”

S hogyan kerültek Győrbe? Györgyi húga már évek óta itt él a családjával, az első időben náluk laktak. Egy jó szándékú hölgy felajánlotta ingatlanát, így beköltözhettek egy újvárosi kis házba. Ő segített nekik a fiukat iskolába íratni, a kilencéves Ottó és a hétéves Márk most a Péterfyben tanulnak. Jól érzik magukat, az osztálytársaik befogadták őket.

Már csak a szülőknek kellett munkát találni. Némi utánajárás és szervezés eredményeként jelenleg a kárpátaljai magyar roma menekültek gyerekeit taníthatják, ráadásul együtt, de nincs könnyű dolguk. A húsz, 6-10 éves tanuló legtöbbje korához képest le van maradva a tananyagban. Györgyi és Ottó az alapokról indultak újra velük. A számok és a betűk világának megismertetésén kívül fontosnak tartják a viselkedési kultúra elsajátítását. Úgy érzik, az elmúlt két hónapban jó úton haladtak, már látszanak az első eredmények.