Borvendég Zsuzsanna történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Bencés Diákok Győri Egyesületének vendége. A közelmúlt történéseivel foglalkozó kutató, író köteteivel történelmi kategóriában rendszeresen vezeti a legtöbbet vásárolt könyvek listáját. A kommunista hálózatok csapdájában című előadásának hírére most is megtelt az egyetem előadóterme.

Miről beszél ma a népes hallgatóságának?

A hálózati kapcsolatrendszerek kialakulását a bolsevik párthoz köthetjük. Már a Szovjetunió születésekor, Lenin és Sztálin hatalomra jutásakor elkezdődött. Arról beszélek, hogyan építették fel azt a struktúrát, amely végig, a hidegháború alatt pedig különösképpen is jelentős volt, behálózta Nyugat-Európát, az értelmiséget, a civil szervezeteken keresztül pedig a társadalomig is eljutottak. Ezt ma érzékenyítésnek neveznénk, a hidegháborúban titkosszolgálati kifejezéssel semlegesítésnek hívták.

Egy nagy történeti ívben szeretném bemutatni, hogyan kapcsolódnak be mindebbe a magyarországi kommunisták. A hálózat elsődleges célja a nyugati társadalom megfertőzése volt baloldali ideológiákkal. Ugyanakkor nemcsak ideológiai, kulturális, hanem komoly pénzügyi hálózatok is voltak, hiszen egy ilyen rendszer működtetéséhez nagyon sok illegális forrásra van szükség, melyeket titkosan kell transzferálni (átszállítani). Ehhez a művelethez kialakítottak egy illegális pénzügyi transzfer forgalmat, melyben Magyarország volt az egyik legfontosabb kulcsszereplő. Az 1945 után lezáródó vasfüggönyön valahol nyitni kellett egy kiskaput, ahol a tőkeáramlást továbbra is biztosítani lehetett, ezt pedig itt valósították meg. A tőkeáramlás nem kizárólag a baloldali hálózatok támogatása miatt volt fontos, hanem a globális gazdaság működése miatt is. A XX. század közepén a világgazdaság jórészt már globalizált volt, s mind a nyugat, mind a szovjetek tudták, azt hogy nem lehet mesterségesen két térfélre osztani. Szükség volt kapcsolódási pontra, s ez Magyarország lett. A tőkeáramlás biztosítása és a kulturális befolyásolás nagyon szorosan összekapcsolódott és mindkettőben fontos szerepet játszott a honi titkosszolgálat. Erre rátelepedett egy másodlagos korrupciós hálózat, melynek tagjai ezer szállal voltak elkötelezve a nyugati, multinacionális cégek és pénzügyi központok felé. Számukra az igazodási pont már a hetvenes évek közepétől nem Moszkva volt, hanem a nyugat. A nyolcvanas évekre kialakult egy kapitalista értelemben vett pénzügyi elit Magyarországon.

Amikor eljött a rendszerváltás ideje, itt már nem a pártállami hierarchia lebontásáról volt szó, hanem a globális pénzügyi kapcsolatrendszer kezdeményezéséről, kiépítéséről. Sőt, a politikai alternatíva kinevelésében is megpróbáltak közreműködni. A rendszerváltó értelmiségnek pedig csupán egy töredékrésze ismerte fel ezt a háttérerőt.

Milyen szerepe volt a hálózatnak a rendszerváltozást követő időkben?

Az illegális pénzcsatornák működése és a korrupciós hálózat felépülése után offshore tevékenységbe kezdtek. A hetvenes évek elejétől kezdve iszonyatosan nagy mennyiségű pénzt áramoltattak ki ily módon az országból. Ezeknek egy része a privatizációkor visszajött működő tőkeként, de azt senki nem tudta, hogy tulajdonképpen innen kirabolt pénzek. Adókedvezményt kaptak és fillérekért felvásárolták az állami vagyont.

Magyarország 1990-ben nem nyerte vissza gazdasági értelemben a szuverenitását, s úgy gondolom, hogy a hálózat által képviselt erő évtizedeken keresztül változatlanul megmaradt. Ha a gazdaságpolitikában olyan lépés történik, amellyel a szuverenitás felé mozdulna a magyar kormány, abban a pillanatban teljes pályás letámadás érkezik. Ez azt mutatja, hogy ez a hálózat a mai napig él és virul és befolyásolja a mindennapjainkat. Azt gondolom, gúzsba kötve táncol a magyar kormány. Az lenne az ideális, ha lenne nemzeti nagytőke, amire támaszkodni lehet. Ez sajnos minimális.