Aranyló, vörös fürtjeit, mosolygós tekintetét nem csak a gyerekek ismerik, már csak azért sem, mert Kocsis Rozi Győr kulturális életének egy izgalmas, üde személyisége. Mindig mindenkihez van egy kedves szava, de világéletében így élt, igyekezett senkit nem megbántva jó ember lenni. A Vaskakas Bábszínház igazgatóját újabb öt évre megválasztották a társulat vezetőjének, s bár emberként a saját bevallása szerint is sokat változott, motiváltsága és elhivatottsága mit sem csillapodott az elmúlt 25 évben.
Úgy képzelem, ha a mese igaz volna, és a legendák valósággá válnának, akkor ő lenne a nagybetűs Tündérkeresztanya. És ezt a legnagyobb tisztelettel írom, éppen azért, mert nemcsak szakmai, hanem emberi oldaláról is volt szerencsém megismerni. Kocsis Rozi a pécsi tudományegyetemen tanult, majd Kanadába kalandozott, végül visszatért Győrbe, ahol 1992-től a Vaskakas Bábszínház tagja, 1997-től pedig igazgatója lett. „Emlékszem, mikor annak idején taxiba szálltam és azt mondtam: a Vaskakashoz kérem, mindenki a Tavernára és annak környékére gondolt. Ma már nem is kérdés, hogy a Vaskakas neve a bábszínházzal függ össze” – kezdi beszélgetésünket Rozi, akivel a teátrum épületében találkoztunk, az egykori BBMMK-ban, ahová 2015 nyarán költözött át a társulat, s ezzel egy egészen új fejezet nyílhatott a kakasok szakmai tevékenységében.
„A kezdet kezdetén elhatároztuk, hogy egy magas színvonalú csapatot hozunk létre, hogy híressé tesszük a társulatot, ez egyfajta vérszerződés volt közöttünk az alkotótársaimmal, akik közül jó néhányan ma is oszlopos tagjai a társulatnak. Rengeteget dolgoztunk, a szakma nagyjaitól tanultunk, sokat utaztunk, hogy a tapasztalataink által minőségi bábszínházat alakíthassunk ki Győrben. Úgy érzem, ezt az évek alatt sikerült elérnünk, büszke vagyok a társulatra, és arra is, hogy további 5 évre elnyertem ezt a megtisztelő feladatot. Számomra a Vaskakas Bábszínház a szívem, a családom” – mesélte meghatódva a direktor.
Kocsis Rozi saját bevallása szerint az elmúlt években sokat változott, ma már könnyebben elenged bizonyos dolgokat. „Lelkizős ember vagyok, voltak nagy nevetések és sírások, sokszor nehezen éltem meg például azt, ha valaki távozott a társulattól. Ilyenkor mindig feltettem magamnak a kérdést, hogy valamit rosszul csináltam? De rá kellett jönnöm, hogy ez az élet rendje, van, amit el kell fogadnom, ez is a profizmus része” – tette hozzá Rozi.
Az elmúlt években több nemzetközi fesztiválon is sikeresen vendégszerepelt a csapat, sőt, 2002-ben a magyar társulatok közül elsők között kapta meg a Nemzetközi Bábművész Szövetség, az UNIMA nagydiplomáját. Mellette óriási sikerrel dübörög a Győrkőcfesztivál, melyet a Covid okozta két év kihagyás után idén ismét megrendezhet a csapat. Tervek, teendők szép számmal akadnak, de Kocsis Rozi motiváltsága éppen ugyanolyan, mint 25 évvel korábban. „Néha azt gondolom, hogy sokáig egy búra alatt éltem, melyen sokszor születtek repedések, mikor igazságtalanul fogalmaztak meg kritikákat ellenem. De én igyekeztem mindig úgy dolgozni és élni, hogy ne bántsak másokat, hogy jó ember legyek. Ma is hiszem, hogy mint a mesékben, ha jót adsz, akkor csak jót érdemelsz, ebben a törekvésemben megingathatatlan vagyok, ez is lehetne az igazgatói hitvallásom” – zárta beszélgetésünket a régi-új igazgató.
A csoda tehát folytatódik Győrben a képzeletbeli varázspálcát hordozó Rozi vezetésével, és kitűnő szakmai csapata közreműködésével, a mesék igaz birodalmában, a Vaskakas Bábszínházban.