Ma van a polgárőrök napja, amikor egy kicsit talán több szó esik róluk, akik áldozatos munkájukkal minket szolgálnak. A biztonságunkért járőröznek, figyelnek, segítik a társszervek munkáját. Teszik mindezt szabadidejükben, hivatástudatból.

Egyre nagyobb elismeréseket kapnak a polgárőrök, ami jár is nekik, hiszen az ő szolgálatuk is éppoly értékes, mint bárkié, aki azt vállalta, hogy az embertársaiért tesz bármit is. A polgárőrök a szabadidejüket áldozzák be azért, hogy másokon segíthessenek. Önként húznak egyenruhát és indulnak bele az éjszakába, akkor is, ha fogalmuk sincs róla, mi vár rájuk. Kell ehhez bátorság, képzettség, vagányság és a tenni akarás magas foka. Kinek ne lenne kényelmesebb otthon ülni a kanapén és a híreket lesni a tv-ben? A polgárőröket azonban nem ilyen fából faragták! Ők oda mennek inkább, ahol esetleg a hírek forognak!

Ha kell, útlezárást csinálnak, terelik a forgalmat. Ha kell, kísérik a társszerveket, vagy éppen hívják őket, ha gazfickót fogtak. Jelenlétükkel számos rendezvény biztonságát garantálják és még ki tudja mennyi és mennyi feladatnak tesznek eleget, amelyre megkérik őket. Lehetne sorolni napestig.

Tényleg csak köszönettel tartozhatunk azoknak a férfiaknak és nőknek, akik a különféle polgárőrszervezetekhez csatlakozva látnak el feladatokat. Sőt, egyre több helyen az ifjú polgárőr mozgalom is él és virul, hogy a gyermekek is minél előbb megismerkedhessenek a polgár lét velejáróival. Köszönjük azoknak a szülőknek, akik engedik gyermekeik a felkészítésekre, a rendezvényekre. Az utánpótlás biztosítottnak látszik!

Egyébként nem csak ma, hanem minden egyes nap köszönet illeti az összes polgárőrt akik lelkiismeretesen, fáradhatatlanul látják el a szolgálatukat, megóvva az emberek biztonságát.