Újváros nővérei
Holy Eszter szervita nővér autót vezet, okostelefont használ, színházba jár, kutyát sétáltat, korcsolyázik és még facebookozik is, mindennapi teendői mellett. Három apáca él Újvárosban, az Árvaház utcai szervita otthonban, ahol lánykollégiumot működtetnek. Otthonukban kerestük fel a rend győri képviselőit.
Az utcában, melyet eredetileg Szervita utcának neveztek, a kis kápolna mellett, háromszintes, modernnek mondható épület áll. Jövetelünkkor mindhárom nővér elénk siet és mosolyogva vállalják a fotózkodást, majd dolguk után látnak. Egyikük az őszi faleveleket sepri a ház előtt, másikuk a konyhában szorgoskodik. Eszter nővér vezet végig az épületen, már a kis kápolnában belefog a győri szerviták történetének mesélésébe. Úgy tudni, a telken egykor a Széchenyiek éltek, a család az idős Széchenyi Mártonné gondozására hívta a szervita nővéreket Győrbe, 1941-ben. Itt született a híres jezsuita pap, Nemes Ödön – jegyzi meg a nővér. A telken két ház állt és két fabarakk. Ez utóbbiakat a Széchenyi család a nővéreknek adta, hogy ott segíthessék a szegényeket. A nővérek megérkezésüket követően belefogtak a kápolna építésébe, fél év alatt adakozásból, „téglajegyekből” készült el, ezért is „Mindenki kápolnájának” hívják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére felépített Istenházát. A kápolnát az akkori megyés püspök, Apor Vilmos szentelte fel 1942 őszén.
A nővérek vállalták a környék szegény gyermekeinek a segítését, napközit létesítettek, majd átvették a közeli Népházban a napközi és az óvoda vezetését, ahol bölcsődét is nyitottak. A megüresedett épületben pedig árvaházat alapított egy özvegyasszony. (Innen az Árvaház utcanév.) Az apácák azonban a szétszóratásig itt éltek, sőt azután sem hagyták el kápolnájukat. Aztán 1991-ben kezdődhetett újra a szerviták győri élete, Borbély M. Petra egy másik idős nővér társaságában kezdte újra a szerzetesi szolgálatot. Nem volt könnyű dolguk, mert a rend hajdani épületeit az önkényes beköltözők leélték, romhalmaz maradt utánuk. Az apácák hozzáláttak az újjáépítéshez, lépésről lépésre sikerült megvalósítaniuk elképzeléseiket, az egyik nővér eladta értékes ingatlanát, az összeget felajánlotta az építkezésre, aztán a szomszéd idős asszony odaajándékozta a telkét a nővéreknek. Az új házban 1994-től lánykollégiumot működtetnek, a 32 fős épületben jelenleg 16 diák lakik. Az új egyetemi kollégium átadásával lettek kevesebben a lakóink – mondja a nővér. Akik ide jelentkeztek, elsősorban keresztények, de olyan lányok is vannak, akik a nyugodt, családias körülmények miatt választják a kollégiumot. Közöttük zenészek is, akiknek lehetőségük van a hangszeres gyakorlásra is. Közben „haza” is érkezik két lány, akik azonnal belekezdnek a gyakorlásba, fellépésre készülnek. Mi közben a közösségi térben ülünk le beszélgetni, ahol a futópadtól a számítógépen át a kivetítőig, sok minden található, amire az itt élőknek a szabadidő hasznos eltöltéséhez szükségük lehet.
A szervita rendről Eszter nővér azt meséli, 1233. augusztus 15-én, hét gazdag és tekintélyes firenzei polgár társulást hozott létre, akik a Senario hegyén vonultak közösségi életre. Firenze püspökének kérésére, akinek látomásban megjelent a Szűzanya, alapították meg Szűz Mária szolgáinak rendjét, a szervita rendet. XIII. Leó pápa a hét alapítót együtt, közösségként avatta szentté. Nincs egyetlen profilja a rendnek, mert mindenki a saját karizmáját, a saját tálentumát hozta, sok mindennel foglalkoznak. A szervita szerzeteseket a testvériség, a máriás lelkület és a szolgálat jellemzi – hangsúlyozza a nővér.
Eszter nővér öt évvel ezelőtt, Zsuzsa és Ági nővér pedig csak egy hónapja érkezett Győrbe. Eszter nővér hittant tanít a Bartók-iskolában, segítenek a plébániákon, bejárnak beszélgetni a betegekkel a Zrínyi és a Híd utcai kórházba, működtetik a kollégiumot és a győri rendet. Advent időszakában vasárnaponként közös gyertyagyújtást, beszélgetéseket terveznek kis műsorral a betegek számára.
Az elöljáró tervei között említi, szeretné beindítani a cigánypasztorációt, de eddig még nem sikerült. Annyit értek el, hogy a környékbeli gyerekek szívesen beszélgetnek az apácákkal.
Eszter nővért hivatásáról kérdezve elárulja, egy ózdi, mélyen keresztény családban nőtt fel, majd Egerben tanult teológiát, ahol a szervitáknál lakott kollégiumban. Soha nem készült apácának, legalábbis addig az augusztusi péntek esti szentmiséig nem, amikor úgy érzete, Isten „meghívta” és ezzel megváltozott az élete, megismerte a saját útját. Az utánpótlásról szólva úgy vélekedik, korunk problémája, hogy a fiatalokból hiányzik az elköteleződés, nem mernek igent mondani sem a szeretett férfinak, sem Istennek.
Arra a kérdésre, hogy nem hiányzik-e valami számára a világi életből, azt válaszolja: nem, mindenünk megvan. Nevetve meséli, hogy amikor a Muzsika hangját nézték meg színházban, szereplőknek hitték őket, és bizony nem akarták elhinni, hogy ők „igazi” apácák. Mi nem bezárkózva élünk, hanem közösséget építünk, ahogy azt szervita alapítóink is tették – zárja a beszélgetést Eszter nővér.
Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor