Az idei Szent László-díjasok között szerepel Csepi László ezredes, polgári védelmi felügyelő is, aki hosszú évtizedek óta kimagasló színvonalon látja el feladatát. Három lány boldog édesapja, nem szereti, ha nincs feladata, és soha nem hiányzott neki a jogosítvány. Fogalom lett a városban, mert egy biztos: a „CsepiLacira” lehet számítani!
„Amikor leszereltem a katonaságtól, akkor kerestek meg, hogy lenne-e kedvem gyermekekkel foglalkozni. Így 1987. október 15-én kezdtem el a mostani munkámat, akkor még civilként. Ez az állapot 2000-ig tartott, akkor lettem én is hivatásos. Három év mosonmagyaróvári szolgálat következett mint polgári védelmi kirendeltségvezető. Végül visszakerültem Győrbe, s azóta is itt dolgozom.”
2012-ben megint változott kicsit a helyzet, s onnantól polgári védelmi felügyelőként látja el temérdek feladatát. Az, hogy most az ukrajnai háború miatt a menekültek ellátásába is besegít, külön polgármesteri kérés volt, amelyre természetesen azonnal igent mondott. Hiszen ott segít, ahol szükség van rá. Az alapvető feladatai azonban neki is megszabottak: ilyen az árvízi védekezés, a szirénák éves felülvizsgálata, a különféle gyermekrendezvények, versenyek lebonyolítása, a győri, a téti és a pannonhalmi járásban lévő településeken létrehozott köteles polgári védelmi szervezetekhez tartozók nyilvántartása és folyamatos képzése is.
„Egyre nehezebb az embereket motiválni, de szép kihívás. Meg kell találni a közös hangot a települések polgármestereivel és a képzésen részt vevő önkéntesekkel is. Karakánnak kell lenni, megmondani, amit meg kell. Merni kell dönteni és én tudok is. Lehet, hogy rosszul, de ki kell tartani és vállalni a felelősséget. Jó szívvel emlékszem vissza a nagyobb szabású rendezvényeinkre. Ilyen volt az Audi Aréna kiürítése – több alkalommal is –, amelyet iskolásokkal mutattunk be. Huszonhatodik éve szervezzük meg a győrújbaráti tábort, több mint tíz éve megyünk egy ausztriai versenyre is. Mindig van valami kihívás… ”
Adja magát a kérdés, hogy Csepi ezredes hogy bírja már hosszú évtizedek óta is ugyanakkora szenvedéllyel, munkabírással és szigorral tenni a dolgát, amikor a világ, a fiatalok és az emberek is változnak. A válasz látszólag egyszerű:
„Nem szeretek unatkozni! Ezeket mind azért tehetem, mert pedagógus feleségem biztosítja a nyugodt hátteret és velem van hosszú évtizedek óta. Nélküle nem lennék ilyen boldog és kiegyensúlyozott… Na meg a munkám a hobbim, rengeteg fiatal vesz körül. Soha nem volt jogosítványom, így mindenhova gyalog vagy biciklivel járok. Így van időn nézelődni, gondolkodni. Az alagúttúrát is az élet adta tulajdonképpen. A vasút előtt szakadt be egy lámpaoszlop, s akkor derült ki, hogy egy alagút teteje nyílt meg az óvóhelyre. Ezt megmutattuk az embereknek, s most is hatalmas az érdeklődés, igazi sikersztori…
Ahogy Csepi László ezredes pályája is.