Máthé-Tóth Pétert bízta meg a győri közgyűlés a város Útkezelő Szervezetének vezetésével. A szakembert kérdeztük feladatairól, arról, hogy ebben a gazdasági helyzetben hogyan látja a jövőt.

– Hogyan került annak idején a szakmába, gyermekként miről álmodott, mi lesz felnőttként?
– Már óvodás koromban megalapoztam azt, amit most csinálok. Az ovi előtti utcát vízvezetékcsere miatt feltúrták a munkagépek, én pedig az óvodás „kollégákkal” a homokozóban kicsiben lemásoltam azt az építkezést, amit nagyban az utcán láttunk. Mindig is műszaki beállítottságú voltam, így 1999-ben a Széchenyi István Főiskolán településmérnöki diplomát szereztem. A képzés során minden szegmensét megismerhettem annak a munkának, amitől egy település működik, minden olyan dolgot megtanultam, mint a gyakorlati életben hasznosítani tudok a munkám során. A főiskola elvégzése után polgári szolgálatos státuszban kerültem az Útkezelőhöz, ahol másfél év után munkatársként forgalomtechnikai főelőadó lettem. A 2000-es évek elején több útépítési, felújítási feladatot kapott a szervezetünk és mivel a főnököm meglátta bennem, hogy érdekelnek a beruházások, komplett csomópont-átépítéseket bízott rám. Az első ilyen munkám volt a Tihanyi Árpád út–Magyar út csomópontban körforgalom létesítése. A 4-5 hónapos építkezés során nagyon sok problémát kellett megoldani, itt ragadtak rám a kommunikációs feladatok is.

– Végigjárta a ranglétrát…
– Egyre nagyobb súlyú és összetételű beruházásokat bíztak rám, rengeteget kellett kommunikálnom a sajtó felé is, majd műszaki vezető lettem. Ekkor nemcsak egy csapatot koordináltam, hanem az Európai Ifjúsági Olimpiához kapcsolódóan az útépítések is rám várták. Amikor pedig Prédl Antalt, a korábbi főnökömet a Győr-Szol élére kinevezték, engem jelöltek ki az Útkelező megbízott vezetésére. Szeretem a munkámat, 23 éve nincs két egyforma napom, mindig más és más kihívások várnak rám.

– Mi vár önre intézményvezetőként?
– Idén 2003-as szintű költségvetésünk van, ez azzal jár, hogy nagyon szigorú intézményi gazdálkodást kell tartani. A kötelező feladatokat – mint a 600 km városi úthálózat, a jelzőlámpák, a közvilágítás, az aluljárók, a hidak, a járdák, a kerékpárutak működtetése – el kell látni. Fő szempont az állagmegóvás, és az, hogy minden kötelezően működtetett eszközünk, építményünk biztonságosan szolgálja a mindennapokat. A másik feladatunk készülni a jövőre, projektcsomagokat dolgozunk ki, hogyha lesz forrás, azonnal tudjunk reagálni. Az intézmény 34 éves fennállásának legnagyobb értékű, összesen 2,5 milliárd forintos projektje az adyvárosi parkolófejlesztés, amely várhatóan jövő tavasszal fejeződik be. Mindezek végrehajtása precíz működtetést igényel, melyen csapatként a kollégákkal közösen dolgozunk.

– Ön szerint Győrben milyen fejlesztésre lenne a legnagyobb szükség a közlekedés területén?
– Ahhoz, hogy spórolni tudjon a város, a közvilágítást kellene korszerűsíteni, ledes fényforrással. A forgalom bővülésével új úthálózat létesítésére lenne szükség, valamint mintegy 90 kilométernyi lakóutcában kellene teljesen kicserélni az aszfaltot és kiépíteni vízelvezetést. Szükség lenne járdafelújításokra, a kerékpárutak korszerűsítésére.

– A munka után hogyan tud kikapcsolódni?
– A családalapítás miatt 17 éve Székesfehérváron élek, naponta ingázok. Feleségem konduktor-tanító, speciális pedagógiai szaktanár, fejlesztő pedagógus egy matematikai irányultságú általános iskolában. Fiunk 12 éves, most lesz kisgimnazista, a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia igazolt játékosa. Nekem a család jelenti a kikapcsolódást, túrázunk, kerékpározunk. Kedvencünk a Balaton-felvidék, a Bakony és az Őrség, illetve Szlovéniában a Júlia-Alpok. Szeretek kertészkedni, a növényeimmel bíbelődni – mindezek összessége feloldást jelent a napi stressz alól.