Köztünk élnek

Az embereket aszerint is csoportokba oszthatjuk, hogy mennyire kötődnek tárgyaikhoz. Vannak, akik a tárgyakkal nem alakítanak ki különösebb kapcsolatot, így ha elhasználódtak, nem veszik már hasznukat, szemrebbenés nélkül túladnak rajtuk. Mások viszont szenvedélyesen gyűjtik őket. Vigyáznak rájuk, gyönyörködnek bennük, gyűjtőszenvedélyük pedig egyre fokozódik. Szilbek Béla az utóbbi csoportba tartozik, hiszen nem csak a II. világháború alatt Magyarországon lezuhant repülőgépek történetét kutatja, de a roncsok és ezzel a történelem darabjait is gyűjti.

Szilbek Bélával a garázsban ülünk le beszélgetni, ahol féltve őrzött gyűjteményét tartja. Első ránézésre inkább tűnik zsúfolt raktárnak, aztán amikor kicsomagolja a hetven év múltat magukban rejtő tárgyakat, a helyiség szempillantás alatt kincseskamrává változik. De a tárgyak egy hosszú folyamat részei, és nem velük kezdődött a történet.

Szilbek Béla Győrben született, de édesanyja a Baranya megyei Sellyéről származik, ahol az ő anyukája, vagyis Béla nagymamája órásként és ékszerészként dolgozott. Az asszony férje, Béla nagypapája 1944-ben esett fogságba, majd a magnyitogorszki hadifogolykórházba szállították, ahol vélhetően elhunyt. Szilbek Béla apai nagyapja korábban, a doni áttörésben vesztette életét, és azt is kiderítették, hogy hol helyezték örök nyugalomra. A sellyei nagyapáról viszont nem volt pontos információja a családnak, így a felesége 1947-ben holttá nyilváníttatta. Az asszony a fájdalmát úgy próbálta enyhíteni, hogy más katonák sírjait gondozta.

Szilbek Béla, nagymamája képei között, már a nyolcvanas években bukkant rá fotókra, amelyeken a II. világháború során, Sellye közelében lezuhant, B–17-es amerikai repülőgép látható. A férfi kutatni kezdett, hogy minél többet kiderítsen az esetről. Beszélgetett a környéken élőkkel, a helytörténésszel, és felvette a kapcsolatot az Amerikai Központi Nyilvántartó Hivatallal is, akik elküldték neki a gép adatait. A farokjelzés, a századjelvény, valamint a légi jármű gyári száma alapján bukkant rá a repülőgép legénységére. Kiderült, hogy mindannyian túlélték a háborút, sőt az egyikükkel, Delbert D. Laudnerrel fel is vette a kapcsolatot. „Ha valakit megfertőz a repülés, akkor nagyon nehéz elszakadni tőle” – meséli Szilbek Béla, majd gyorsan hozzáteszi, „már fiatalkoromban maketteztem, így kezdődött a légcsavaros repülőgépek és történetük iránti rajongásom”.

Szilbek Bélát annyira magával ragadta a repülőgépek iránti szenvedélye, hogy a középiskola befejezése után Szigetszentmiklósra ment tanulni, ahol repülőgép-szerelőként végzett. Ezt követően a pápai repülőezrednél teljesített katonai szolgálatot, ahol sorszerelőként segítette a honvédség munkáját. Miután leszerelt, Szombathelyen kapott állást, és a Góbé vitorlázórepülők újraindult gyártásában vett részt. Szombathely azonban túl messze volt Győrtől, így 1983 és 1996 között a péri repülőtéren helyezkedett el. Ezt követően, kisebb kitérőkkel, de eljutott a Győr-Szol Zrt.-hez, ahol a gázmotoros erőműnél dolgozik, mint operátor. A vállalatnál idén megkapta az év dolgozója kitüntető címet is, ami újabb lökést adott neki.

„Egy Marx és Mérei magasságmérő műszerrel kezdődött a tárgygyűjtésem, amit Budapesten egy jó hírű műszergyártó cég készített” – erről már akkor mesél, amikor elkezdi kicsomagolni féltve őrzött kincseit. Előkerül egy alig használt, a gyártó cég jelzésével ellátott kerékfékbetét, egy olajtartály rögzítő hevederje, valamint egy üzemanyagtöltő nyílással ellátott szárnydarab, ami egy, a Győr első bombázásakor lezuhant repülőgépről származik. „Győr, Budapest után a második legtöbbet támadott város volt hazánkban a II. világháború alatt, ezért nagyon sok repülőgéppel kapcsolatos esemény történt a környéken” – mondja Szilbek Béla, közben pedig már újabb tárgy után kutat a garázsban. Kicsomagol egy szinte hibátlan oxigéntartályt, amit Nagykanizsa környékén talált egy idős férfi. Bár kezdetben pálinkát tárolt benne, később Szilbek Bélának adta, hogy ezzel is gyarapodjon tekintélyes gyűjteménye. „A roncsokat és a tárgyakat a mai napig Császár Ferenc barátommal kutatjuk, de rendszeresen járok régiségvásárokra is” – teszi hozzá Szilbek Béla, és elém terít egy selyemtérképet, amit a katonák a zsebükbe is könnyedén begyűrhettek.

A férfinak állandó kiállítása volt 2010 és 2014 között, az elmúlt esztendőkben pedig számos iskolában mutatta be gyűjteményét, és adta át ismereteit a tanulóknak. Elmondása szerint, továbbra is nyitott arra, hogy rendhagyó történelemórát tartson az egyes oktatási intézményekben. Az a szenvedély, amivel Szilbek Béla a repülőgépek felé fordul, és az a tudás, amit az évtizedek alatt felhalmozott, garantálják a különleges élményt azoknak, akik hátradőlnek egy kényelmes székben, és hallgatják, ahogy mesél. Ha pedig fotóval vagy akár tárggyal rendelkeznek az adott témában, vegyék fel a kapcsolatot vele, és segítsenek neki, hogy tovább gyarapodhasson a gyűjteménye.

Szerző: Kaszás Kornél

Fotó: Marcali Gábor