Jobban élünk, mint ahogyan érezzük?
A nélkülözők aránya a Nyugat-Dunántúlon (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala) a legkisebb, közbiztonság-érzetünk is itt a legkedvezőbb. Életünkkel mégsem mi vagyunk a legelégedettebbek: ebben a rangsorban a Közép-Dunántúl (Pest megye és Budapest) áll az élen, de meglepetésre, megelőz bennünket a Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) is.
A számokkal persze óvatosan kell bánni, tudjuk a statisztikusoktól, hogy azokkal bizonyítani mindent lehet, meg annak az ellenkezőjét is, ha éppen úgy akarjuk. Fönntartva az óvatosság jogát, átlapoztuk a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentését a magyar háztartások tavalyi életszínvonaláról. Az elemzés csak régiókra van lebontva, egyes megyékre és városokra nem, ami önmagában is akaratlanul megtévesztő.
A mi térségünkön belül például nehezen összehasonlítható a megyeszékhelyek állapota, azok foglalkoztatási adatai, az ott élők jövedelemviszonyai. A példa kedvéért: Nemrég egy zalaegerszegi társaság kirándult Győrbe, s vasárnap délben megpróbáltak bejutni valamelyik itteni étterembe. Elképedve tapasztalták, sőt mindenütt lefényképezték, hogy nincs üres asztal. A hetedik felkeresett vendéglőben tudtak helyet szorítani nekik.
Lehet persze erre azt mondani, hogy kevés az étterem Győrben, de sokkal inkább az az igazság: itt lényegesen nagyobb a vendégforgalom, s a városunkban lakók jövedelme is magasabb, mint Zalaegerszegen. (Ezt egy korábbi statisztika igazolja.) Ezt a különbséget azonban a háztartások színvonalát taglaló statisztikai jelentés, a régiós bontás miatt, nem tudja érzékeltetni.
A háztartások jövedelmi helyzete 2016-ban országosan javult, mind színvonala, mind szerkezete pozitív irányban változott. Az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 1 millió 504 ezer forintot tett ki, 4,4 százalékkal többet a 2015. évinél. A teljes népességre számított, egy főre jutó éves nettó jövedelem átlagosan 1 millió 199 ezer forint volt, ami 4,2 százalékos nominális növekedés. 2016-ban a fogyasztói árak 0,4 százalékos emelkedése mellett a reáljövedelem 3,8 százalékkal nőtt.
Az elmúlt években lassú ütemben, de fokozatosan apadt a jövedelmi különbség az egyes régiók között. 2016-ban tovább csökkent Észak-Alföld lemaradása az országos átlaghoz képest, míg Közép-Magyarország előnye mérséklődött. Az összes jövedelemből a munkajövedelem aránya Közép-Magyarországon volt a legnagyobb (72 százalék), Észak-Magyarországon pedig a háztartások jövedelmének egyharmada társadalmi jövedelemből származott, ezen belül az egyéb szociális ellátások egy főre jutó éves összege közel kétszerese az országos átlagnak.
A jelentés vizsgálta a szegénység, a kirekesztettség, a nélkülözés kockázatát is. A Közép-Dunántúl régióban (Fejér, Veszprém, Komárom-Esztergom) a lakosság 18,4 százalékát érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata, a legrosszabb helyzetben pedig Észak-Magyarország volt, a lakosság 36,1 százaléka. A súlyosan depriváltak (nélkülözők) aránya Nyugat-Dunántúlon volt a legkisebb, 8,9 százalékot tett ki.
A háztartások állapotát tükrözi az is, hogy mennyit tudnak, akarnak fogyasztásra költeni. Első olvasásra igen meglepő, hogy 2016-ban a fogyasztási kiadások növekedése az előző évhez képest a kevésbé fejlett régiókban, azaz Dél-Alföldön, Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon volt a legmagasabb. Tudni kell azonban, hogy ez az a négy térség, ahol a kiadás nagysága még így is elmarad az országos átlagtól. A mi régiónk, a Nyugat-Dunántúl lakosai a magyar átlag körül fogyasztottak, a fővárosiak és a Pest megyeiek ehhez képest jelentősen többet.
Egy térség önismeretét, önbizalmát (de ugyanakkor igényességét és törekvő szándékait is) jelzi, hogy mennyire elégedett a sorsával, helyzetével. Az elmúlt években az élettel való elégedettség tekintetében többször változott a régiók sorrendje. 2013-ban a Nyugat-Dunántúlon élők, 2015-ben a Közép-Dunántúlon élők, 2016-ban a Dél-Alföldön élők voltak a legelégedettebbek, idén újra a Közép-Dunántúlon élők vallották a legelégedettebbnek magukat.
Szerző: H. F.
Kép: Pixabay