Dr. Dézsi Csaba András Gerzson és Panka kötetéből hangoskönyv készül. Parádés a szereposztás: mások mellett Halász Judit, Reviczky Gábor, Bodrogi Gyula, Agócs Judit, Csankó Zoltán... Ott voltunk a felvételen, és a Kossuth-díjas Bodrogi Gyulával, a Nemzet Színészével beszélgettünk.

Hogy van, művész úr?
Tegeződjünk, 30-40 éve még több riportot csináltál velem, de látom, azóta megöregedtél.

Köszönöm. Szóval, hogy vagy, Gyula bácsi?
Jól. A múltkor ugyan elkezdtem fulladni, péntek volt, gondoltam, fölhívom Merkely professzort, hogy hétfőn bemegyek hozzá. Azt mondta: nem hétfőn. Most. Beültem egy taxiba, elmentem a Városligetbe a klinikára, a professzor berakott az ereimbe néhány stentet. De most már jól vagyok. Úgy döntöttem, egészségesen fogok meghalni. Jó, nem most, majd egyszer.

Elvállaltad dr. Dézsi Csaba András papagájos meséjének egyik főszerepét a hangoskönyvben. Egyáltalán: olvastad?
Bevallom, két esetben olvasom el, amit elmondok. Ha marha rossznak találom, vagy ha fölhívja magára a figyelmemet a téma, esetleg a szöveg. Ezt olvastam. Jók a figurák, rajzban és írásban is. A történet érdekes, a szöveg jól mondható.

Neked vannak, voltak állataid?
Persze. Például a Süsü. Azt nagyon szerettem. De sokféle más állatom is volt. Vadászként nyilván kutya, aztán Érdligeten tyúkok, egy kakas is hozzám szegődött, az aranyhörcsögök meg valahogy megléptek az akváriumból, és a gáztűzhely alatt raktak fészket.

Madár nem volt?
Az nem.

Egy orvos meséjét olvasod fel. Mi a véleményed az orvosokról?
Nézz ide, mutatom. Bele van írva a telefonomba. „Csak jó orvos van és még jobb orvos. A többi nem orvos.” Egyébként gyerekkorom óta félek tőlük. Régebben, ha megláttam a „H” jelzést, átmentem az utca másik oldalára. Akkor még megtehettem.

Vadászni jársz még?
Még? Hát miért ne járnak? Tudom, nem mindenkinek rokonszenves, de ez valamiféle természetes ősi vágy. A vadász besegít a természetnek. Ha nem lennének vadászok, megbillenne a természet egyensúlya. Gondold el, ha nem lőnénk ki az elszaporodott, ma már a lakóházak udvarára a kölykeivel bemerészkedő vaddisznókat. De van egy sztorim. Mondhatom?

Hogyne.
Az egyik ismerősöm fogott egy vadmalacot, Misit, magához szelídítette, vitte vadászni. Misi a magasles előtt elkezdett röfögni, odacsalta a vaddisznókat, a barátom meg puff, lelőtte őket. Ezt többször is megcsinálta, Misi lelkesen csalta oda a disznókat. Egyszer viszont Misi elkóborolt és egy másik lesről egy német vadász lelőtte. Többen sajnálták, még többen viszont azt mondták: megérdemelte sorsát a malac, mert elárulta a saját fajtáját.

Rengeteg jó történeted van. A vígjátékok természetét pedig nemigen ismerik nálad jobban.
A jó vígjátékot rossz színész nem tudja eljátszani. Kedvencem, amivel a legnagyobb sikerem volt, A kaktusz virága.

Drámai szerepből melyik volt a legemlékezetesebb?
Az ügynök halála. De ki ne felejtsd az életemből a kabarét, mint műfajt, mert igazán az őrzi meg az embert a közönség emlékezetében. Mit gondolsz, melyik szerepemre emlékeznek a legtöbben?

Süsüre.
A gyerekek igen. De a felnőttek?

Linda papa,..?
Arra is emlékeznek, de a cotont a patikában vásárló vevő mindenkinek eszébe jut rólam. Csak úgy mondom neked, saját ötletem alapján írta Trunkó Barna.

Saját élményed alapján?
Maradjunk annyiban, hogy az én ötletem volt. Hogy miről jutott eszembe, azt nem mondom meg.

Mivel telnek a napjaid?
Főleg olvasok, meg kisétálok Szentendrére.

A papagájmese felvételét szeretted vagy fárasztott?
Dehogy fárasztott! Igaz, a rendező Bakos-Kiss Gábor vagy ötször mondatta el velem, hogy „puszi”. Azt kérte három sz-szel sziszegjem el. Oké, ő a rendező, ráadásul még igazgató is, sziszegtem neki egyet, de azért közöltem vele: én csókolózni nem így szoktam.