Oláh Ferenc története filmbe illő. Amint a kiváló vendéglátós példája mutatja, a rengeteg munka mellett egy pontatlan térkép is megváltoztathatja az életünket, és elmeséljük azt is, mit köszönhet Győr és Kehidakustány a „Szentiván Szolgálatáért” díjas kemping- és fogadótulajdonosnak.

Hogy kezdődött?

A nyolcvanas évek elején csak egy bérelt üzletünk volt Győrben, ami nyáron szépen hozta, télen viszont inkább vitte a pénzt, így azon gondolkoztam, mit kellene kitalálni. Győrszentivánon volt egy víkendházunk, egyik nap kiültem az egyes út mellé és elkezdtem egy cetlire strigulázni az elhaladó kamionokat. A nap végén megkérdeztem a feleségemet, hogy meg tudnánk-e élni napi ötven adag babgulyásból. Azt mondta, szerinte meg.

Ekkor épült fel a faház?

Aminek mi ketten ástuk ki az alapját és a nevét a falra kitett fotótapétáról kapta, így lett Pihenő büfé. A feleségem főzött, én felszolgáltam. 1983-at írtunk, 4,60 volt egy sör, 4,70 a pirított máj. A kiváló ételeknek és a családias hangulatnak hamar híre ment. Kinőttük a helyet, többször is bővítenünk kellett a konyhát és a kiszolgáló részt is. Kialakítottunk egy vendéglőt, ám idővel ez is kicsinek bizonyult, ezután építettük meg a nagy fogadót.

Mi a története a kempingnek?

1990 nyarán egy holland turista kemping után érdeklődött. Mondtam neki, hogy hol találja meg a városi kempinget, de erősködött, hogy annak itt kell lennie, és mutogatta a térképét. Mivel a holland térkép rossz volt és éppen a mi üzletünk helyén jelölte a győri kempinget, megígértem neki, hogy jövő nyárra itt is lesz egy kemping! Hitelt vettem fel és 1991. május 1-én megnyitottuk a saját kempingünket. 1994-ben Magyarországon elsőként elnyertük a Holland Caraván Szövetség tagjai által ajánlott – Év kempingje Európában – megtisztelő címet.

Óriási dolog lehetett ez akkoriban.

Levélben értesítettek bennünket, de a levelet inkább elvittem egy hivatalos fordítóhoz, hogy nem értettünk-e félre valamit. De nem. Hamarosan már ott álltunk az amszterdami díjátadón, és hatalmas médiaérdeklődés mellett a legnagyobb európai kempingek sorában ünnepeltek bennünket. Ahogy hazaértünk, azonnal bővíteni kezdtünk, újabb területet béreltünk az erdőgazdaságtól, de olyan sokan jöttek, hogy a kocsisor vége kilógott az egyes útra.

Fontos szerepet töltött be a KISOSZ-ban is.

Megyei elnöke és az országos társelnöke is voltam. Az első Orbán-kormány idején sikerült Matolcsy György támogatását megszereznem, hogy az akkor szocialista vezetésű Győrben zöld utat kapjon a termálfürdő fejlesztés. A kehidakustányi termálfürdőért is sikeresen lobbiztam. A tervek jók voltak, de senki nem látott bennük fantáziát. Fogtam magam, leutaztam Kustányba, és rögtön láttam, hogy ezt a fürdőt meg kell építeni. Hazaérve mindenkit meggyőztem, így elindulhatott a beruházás.

Hogy élnek ma?

Hetvenöt éves vagyok, egy ideig gazdálkodtam, a panziónk pedig még ma is működik, a feleségem – akivel ötvenegy éve vagyunk házasok – intézi a napi ügyeit. Öt évvel ezelőtt súlyos betegségben elveszítettük az egyik lányunkat, amely óriási csapás volt számunkra. De nem akarok panaszkodni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer idáig eljutunk. Három unokánk van, akik már szintén felnőttek, és bízunk benne, hogy hamarosan egy dédunokával is megajándékoz bennünket a sors.