Csöndes Lászlóné, a Bácsai Gyöngyvirág Nyugdíjasklub vezetője a városrész szolgálatáért díjban részesült fáradhatatlan és áldozatos munkája elismeréseként.

„Először meglepődtem, amikor megtudtam a jó hírt. A meglepettséget aztán gyorsan az öröm érzése váltotta fel, természetesen nagyon jólesett az elismerés. Bárány István képviselő úrral gyakran találkozom a munkámból adódóan, tőle tudtam meg, hogy megkapom a díjat” – mesélte Csöndes Lászlóné a Győr+ Médiának.

A Bácsai Gyöngyvirág Nyugdíjasklub vezetője arról is beszélt, miként lett az egyesület első embere. „Viszonylag korán, már ötvenesztendősen nyugdíjas lettem. A szomszédasszonyok arról győzködtek, hogy menjek velük a nyugdíjasklubba, jól fogom magam érezni. Így is történt, s szerencsére sikerült hamar beilleszkednem. Mindig is nyüzsgő embernek tartottam magam, nem szerettem a semmittevést. Ennek megfelelően igyekeztem jelentős szerepet vállalni a klub közösségi életében. Teltek-múltak az évek, majd megkaptam a felkérést, hogy vezetőhelyettesként segítsem a csapatot. Természetesen örömmel vállaltam a feladatot. Ahogy azt is, amikor később a nyugdíjasklub vezetőjének kértek fel. Ez utóbbi egyébként immáron tizenhat éve történt” – fogalmazott Csöndes Lászlóné.

Hozzátette, a nyugdíjasklub tagjai rendkívül aktív közösségi életet élnek. „Gyakran megyünk kirándulni, többek között Erdélyben is jártunk már. Rendszeres programnak számít a látogatásunk a budapesti Operettszínházba. Imádjuk az előadásokat. A következő az Abigél lesz majd októberben, jó előre megváltottuk a jegyünket, a klubból összesen tizenketten tekintjük majd meg a darabot. Sok közös élményben volt már részünk, s bízom benne, ezeknek a listája folyamatosan bővül. Az utazásainkat mindig dokumentáljuk, rengeteg fotó és videó készül ilyenkor, amelyeket együtt vissza szoktunk nézni.”

A koronavírus-járvány a nyugdíjasklub életét is megnehezítette.

„Sokáig meg volt kötve a kezünk, természetesen a szigorú szabályokat nekünk is be kellett tartanunk. Igyekeztünk a megváltozott körülmények között is színvonalas programokat tartani. Volt például online vetélkedőnk, ami nagy sikert aratott – mondta Csöndes Lászlóné, aki a jövőbeli terveiről is beszélt. – Nagyon jól érzem magam, s még sokáig szeretném csinálni ezt a munkát. Rendszeresen szoktunk nosztalgiázni a klubban, ilyenkor előjönnek a régi szép emlékek. Szóba kerülnek természetesen azok a barátaink is, akik sajnos nem lehetnek már köztünk.”