Petrás Mária Prima Primissima és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikus és lánya, Petrás Alina Szervátiusz Jenő-díjas keramikus, népdalénekes alkotásaiból nyílt kiállítás a Triangulum Galériában. Petrás Máriával beszélgettünk.

Míg az anya a figurális kerámiában teljesedett ki, lánya a magyar motívumok, jelképek világában találta meg saját útját. Alina életfái, tulipán és nap motívumai, valamint angyalai, párosulva édesanyja szakrális alakjaival olyan különleges atmoszférát hoznak létre, melyek rabul ejtik lelkünket. Szépség, tisztaság, természetesség jellemzi hitből és hittel készített műveiket.

Mária erejével a tárlat címe. Miért?

A munkáim nagy része Máriáról szól, akárcsak az első imádság, amit nálunk, csángóknál a kisgyermeknek tanítottak, amikor asztalhoz ült. Talán ezért is mosódott össze bennem az Ő alakja Isten képével. Összekötöttem azzal a védettséggel, amit kaptunk gyermekként. Az asszonyok térdeik közé, a pendelybe (szoknyaszerű női ruhadarab) ültették a kicsi bubát, s közben fontak, beszélgettek, varrtak. Bennem ez összekapcsolódott a Mária-képpel, s az alkotás kimeríthetetlen forrássá vált. Babba Mária, az élet védője, az örök anya.

Mi az őseinknek is nagyon sokat köszönhetünk, mert a génjeinkben van valamiféle igényesség, akarás, úgy is mondhatnám, hogy belénk szorult valami szomjúzás. Szeretnénk tisztábbak lenni lelkileg! Nekünk, csángóknak benne voltak a mindennapjainkban a halottaink. Nemcsak emlékeztünk rájuk, hanem tudatosult bennünk, hogy az élet mennyire rövid, mindössze néhány évtized. Ezalatt meg kell éljünk sok mindent, be kell járnunk különböző utakat, hogy a misztériumokból egyetlen szikrát, villanást elkapjunk, s aztán abból tovább élhessünk. Így jövünk rá, hogy milyen értékes volt az adott pillanat. Ezeket kell keresnünk egy életen át, erre biztatok mindenkit. Szenteljünk időt rá, álljunk meg és tekintsünk az ég felé!

Kevés művésznek adatik meg a gyermekével közös kiállítás…

Mindnyájan tehetségesek vagyunk valamiben, a jóisten mindenkinek ad egynéhány talentumot, de azzal kell kezdeni valamit. A gyermekeimet már kiskoruktól bevontam sok mindenbe, a lányom általános iskolás korától segítkezett nekem. Később a fiam más irányba indult. Alina kertészmérnöknek tanult, de aztán visszatért a kerámiához. Mára a mázazásban engem messze megelőzött. Az pedig precíz, sok türelmet igénylő munka. Az első alkotása egy rózsafüzértartó ház volt, amit édesanyámnak készített karácsonyra. Mi sosem tudtuk magunkat karácsonykor úgy elengedni, és nemcsak a pénz miatt. Úgy nevelkedtünk, hogy visszafogjuk az anyagiakat, helyette inkább lelkiekben-szellemiekben próbáltunk többet adni.

A kiállítás szeptember 25-ig látható a Triangulum Galériában (Gutenberg tér 2.), mindennap 10 és 18 óra között.