Nem sok szebb látvány van a nyári ég alatt hullámzó szőke búzatáblánál. S talán nincs is jobb illat, mint a frissen sült kenyéré.

Míg előbbi a békés mindennapokat, a termékenységet, utóbbi magát az életet szimbolizálja. Mert a kenyér több mint egy gabonából készült alapélelmiszer. Éppen ezért eleink a nyár közepén nagy aratóünnepeken adtak hálát a termésért és örvendtek a nehéz munkával betakarított búzának. Mára ez a szokás szinte teljesen kihalt, helyette az új kenyérnek örülünk. S hogy miért pont augusztus 20-án?

Ez a nap az egyik legrégibb ünnepünk, Szent István király és a keresztény magyar államalapítás, az ezeréves folytonosság emléknapja. Már Szent László idejében megemlékeztek róla, s ez a hosszú évszázadok alatt – kisebb kihagyásokkal – mindig így maradt.

A kommunista rendszer, hogy az ünnep vallási és nemzeti jellegét feledtesse, tartalmilag változtatott rajta. Először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd 1949 és 1989 között az alkotmány napja lett. A rendszerváltozás után aztán felelevenedtek a régi szokások. Budapesten István király kézfejereklyéjével ismét megtartják az 1770-es évektől hagyományos Szent Jobb-körmenetet, és országszerte mindenhol megemlékeznek róla.

Ugyancsak ezen a napon sütik a friss búzából az első kenyeret, melyet szép szertartáson megáldanak. A nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret ezután felszeletelik és szétosztják darabjait. Adja Isten, hogy mindenkinek jusson!