Olvassák szeretettel borkedvelő kollégánk, Nagy Roland jegyzetét.

Huszonéves koromig nem igazán kedveltem a borokat. Sokan mondták, hogy azért, mert a mi generációnk, de még inkább az eggyel idősebbek, boros kólán, söröskupakos kamurizlingen és rozénak csúfolt málnaszörpön szocializálódtak. Van benne némi igazság, hiszen az átkosban többet ért a mennyiség, mint a minőség. Nagyapámtól hallottam, hogy a falusi téeszben visszatérő látvány volt, amikor a traktor vontatta borostartály tetejére felmászott a „szaki”, merőkanállal belelapátolt a borba, gondolkodott, majd azt mondta, hogy „Akkor ez Irsai lesz!” És onnantól kezdve az összevissza cukrozott, kénezett és kevert lötty Irsai Olivér néven került a fogyasztóhoz.

Szerencsére azóta sok minden megváltozott, eltelt jó néhány év vagy évtized, és az emberek idehaza is megtanulták, megkedvelték újra a bort, a kulturált borfogyasztást. Az én szememet a kétezres évek közepén egy Szeremley Huba-féle rizling nyitotta fel, és azóta nincs megállás, élvezem azt, hogy egyre jobb borokat iszunk egyre többen. Persze sokan ezt a biciklit is erősen túltolták. Ugye ismerős a helyzet, amikor egy borsznob érkezik vendégségbe és azzal a megjegyzéssel kezd, hogy nagyon finom bort hozott, mert iszonyatosan drága volt. Vagy hányszor hallottuk már, hogy egy borteraszon a „hozzáértő” kioktatja az asztaltársaságot, hogy melyik bort milyen pohárból kell inni, hogy a csavaros kupakos a gagyi, és természetesen neki ne mondjunk semmit a borokról, mert ő mindent jobban tud.

A gasztronómia és finom italok iránti rajongásom ellenére sem állítom, hogy értek a borokhoz. Érdeklődöm, kóstolok, tanulok, de megmaradtam egyszerű műkedvelőnek. Tartom magam ahhoz, hogy sokkal jobb ez így, mint hogy a borsznobság hullámait meglovagolva „gótikus arcot” növesztve gargalizáljak, vagy savakról, tanninokról, és aranyárban mért „fenszi” borokról hablatyolva csináljak hülyét magamból. Ez a borászok, sommelier-k szájából hangzik hitelesen, akinek ez az életük, vagy sokat tanultak azért, hogy szakértők legyenek. Inkább azt tanácsolnám, érdeklődjenek, kóstoljanak, éljék meg a pillanatot, és egy dolog számítson, ízlik-e vagy sem. Ja, és ha egy igazán szép pillanathoz választjuk a megfelelő bort, az valószínűleg örökre a kedvencünk lesz.

Illusztráció: depositphotos.com