Egy nőben ezernyi kérdés kavarog a terhességet illetően. A biztonságot és a legtöbb választ a választott orvos adhatja, aki végig kíséri majd a várandóságon. Az előzetes kiigazodásban ismét dr. Börzsönyi Ágnes, szülész-nőgyógyász szakorvos segít.

Az elején szögezzük le, hogy a terhesgondozást az 1992. évi Magzatvédelmi Törvény alapján készült 33/1992. számú miniszteri rendelet írja elő; s mindig a szülész-nőgyógyász irányítása alatt, a védőnő és a családorvos bevonásával történik.

„Természetes, hogy a nőket foglalkoztatja, mi vár rájuk majd terhesség alatt, s fontos, hogy olyan orvost válasszanak, akinek minden kérdést fel mernek tenni. Jó, ha már a családtervezés időszakában megtalálják a számukra megfelelő szakembert” – kezdte dr. Börzsönyi Ágnes, majd azzal folytatta, hogy a terhesgondozás célja a várandós nők és a magzatuk egészségi állapotának ellenőrzése és az egészségromlásuk megelőzése. A terhesgondozás során az orvos határozza meg azt is, hogy egészséges, veszélyeztetett, vagy szövődményes terhességről van-e szó. Ezek megállapítása után szintén az orvos dönt arról, hogy milyen ellátásra van szüksége a leendő anyának. A várandóság egésze alatt pedig folyamatosan tanácsokkal segíti a szülésre való felkészülést. 

„Ahogy fentebb is említettem, szerencsés, ha az orvos a pácienssel a terhesgondozást tulajdonképpen már a fogamzás előtt elkezdheti. Ha beavatjuk a családalapítási szándékba a nőgyógyászunk, akkor segítségünkre lehet a krónikus vagy akut, esetleg felmerülhető örökletes betegségek feltárásában, illetve a korábbi sikertelen terhességek kérdéskörében is válaszokat adhat. Ezek kiderülésével lehet tovább haladni, illetve eldönteni azt is, hogy – megismerve a kockázatokat, vállalható-e – a teherbeesés és a terhesség. A terhesgondozás során egyébként az alábbi lépéseket vesszük sorra: az anamnézis felvétele, az általános fizikai vizsgálatok, a szülész-szakorvosi vizsgálatok, a szülészeti-uh szűrővizsgálatok, a laboratóriumi szűrővizsgálatok és a társszakmabeli vizsgálatok. Ezeken minden leendő anyának végig kell mennie.”

Börzsönyi doktornő hangsúlyozta a kórtörténet minél pontosabb megismerésének fontosságát, hiszen segítségével olyan átfogó kép kapható, amellyel kiszűrhetők a veszélyeztető tényezők és a gondozás egészének irányát is megkapja a szakorvos. Fontos tehát, hogy mindenről részletesen tájékoztassuk a szakembert, aki a szakmai protokollnak megfelelően kérdésekkel segíti a leendő édesanyát. Az így kapott információk és adatok hiánytalanul bekerülnek a szakorvosi leletbe, illetve a terheskönyvbe is, amelyek szintén elengedhetetlenek a terhesgondozás során.   

Amennyiben a páciensnek volt már korábban is terhessége, a kórtörténet feltérképezése során ezekre is minden részletet kimerítően koncentrálni kell. A nemi szervek működésére is ki kell térni, kezdve az utolsó menstruáció időpontjától, az esetleges műtétekig, egészen a szexuális szokásokig. Meg kell ismerni az esetlegesen örökölhető betegségeket, vagy káros környezeti tényezőket is, amelyekből szintén nagyon sok információt szűrhet le a nőgyógyász. A válaszadás pontosságában az orvos segítségére vannak a korábbi leletek, így azokat fontos, hogy mindenki magával vigye a terhesgondozás megkezdésekor. Illetve a szakorvos megfelelő és lényegre törő kérdések feltevésével is segíti a várandósokat, az őszinteség pedig ahogy mindig, ebben az esetben is elengedhetetlen.

„Ha minden kötelező és fontos információt megismertünk, akkor rögzítenünk kell az általános kórtörténetet. Ebben szerepelni kell a várandós nő életkorának, ugyanis 18 év alatt és 35 év felett a terhesség veszélyeztetett. Benne kell lennie a korábbi betegségeknek, a nemi szerveket nem érintő műtéteknek, amelyek azért fontosak, mert eldönthetik, hogy biztonsággal kiviselhető-e terhesség, illetve szükséges-e esetleg kórházban tölteni a terhességet. Ilyen kockázati tényező lehet például a cukorbetegség, vagy egy korábbi szívműtét, hogy egy-egy példát említsek mindegyikre. Az első feladatok közé tartozik természetesen a terhesség korának a megállapítása is, amelyet az utolsó menstruáció kezdetétől számított, betöltött terhességi hetekben és napokban adunk meg (pl. 15 hét 3 nap). A terhesség hosszát pedig az utolsó vérzés kezdetétől számított 280 nap adja meg.”

A szülés várható időpontjának kiszámítására sokan kíváncsiak, amelyre szintén a terhesgondozás elején térnek ki. A meghatározása az úgynevezett Naegele-féle számítással történik, az alábbi képlettel: az utolsó szabályos menstruáció első napjához hozzáadunk 7 napot és 9 hónapot, így kapjuk meg csecsemő várható világrajövetelét. Illetve ultrahang-vizsgálattal már sokkal pontosabb értéket kaphatunk, amelyet a 12-14. héten ajánlott elvégezni.

„Amikor valaki terhesgondozásra jelentkezik, akkor az első találkozáskor az alábbiakra kell számítania: az anamnézis felvétele, a terhesség megállapítására bimanuális és ultrahangos vizsgálattal, hüvelytükrözés és tumorcitológiai vizsgálatra – ha egy éven belül nem történt ilyen –, a hüvelyváladék tisztaságának ellenőrzésére, mellvizsgálatra, belgyógyászati, családorvosi és fogászati vizsgálat beutalására. Ez utóbbiak fontosak a várandós nők általános egészségét illetően, hiszen egy EKG-ből is sok minden kiderülhet, illetve egy szuvas fog, vagy egy fogínybetegség is komoly problémát okozhat, pedig tudom, sokan nem is gondolnák.”

A doktornő arra is kitért, hogy a felsoroltak azért is lényegesek, mert már ilyenkor is kiderülhet a veszélyeztetett terhesség, amelynek esélye a terhesség előre haladtával csak növekedhet. Szerencsére azonban a nők többsége zavartalanul, szövődmények nélkül viseli ki a terhességet, ám minden terhesség megállapítás után a legkörültekintőbben kell eljárnia nem csak a szülész-nőgyógyásznak, hanem a többi orvosnak, a védőnőnek és természetesen az anyának is. S hogy mi vár még a kismamákra, míg eljutnak a szülőszobáig? Nos, a következő részből az is kiderül.

Addig is, ha kérdésük van a témával kapcsolatban vagy megosztanák velünk miről olvasnának szívesen, várjuk levelüket a [email protected] mail címre.       

Négyszemközt a nőgyógyásszal