Sokaknak bakancslistás a Balaton körbetekerése, sokan minden tavasz előtt elhatározzák, hogy megcsinálják. Krizsán Csaba fotóriporter idén nyáron kipipálta a bringázást, élményeit és fotóit pedig még az ősz végleges beköszönte előtt megosztotta a Győr+ Média olvasóival.
Régi vágyam volt kerékpárral körbetekerni Magyarország legnagyobb tavát, a Balatont. Egy nyár, esti beszélgetés során barátomnak ezt megemlítettem, mire ő azt válaszolta: nála is bakancslistán szerepel. Nem kellett tehát sokat győzködni, pár nap múlva elindultunk a négy napig tartó túrára.
Az indulást felkészülés előzte meg, amely kiterjedt a kerékpárok felkészítésére, továbbá a kötelező kellékek beszerzése, úgy mint sátor, hálózsák, matrac és persze a komfortos öltözet. Érdemes korszerű, kis helyet foglaló, könnyű dolgokat beszerezni a súlycsökkentés javára. A betétes kerékpáros nadrág és a párnázott kesztyű jelentősen javít a komforton, hiszen a napi több óra kerékpározás csak a néha biciklire ülőknek erősen kényelmetlen hosszabb távon.
Az északi partra Győrből átszállás nélkül vonat is indul a nyári szezonban, amelyen természetesen kerékpár is szállítható, ám esetünkben autóval utaztunk le Balatonalmádiba. Itt a parkolási lehetőségek kedvezőek és díjmentesek, az autót Kósa György domborképe elé parkoltuk le a családi házakkal övezett utcában, szemben kettő éber kutya felügyelete alá. A kerékpárokra gondosan elrendezve és rögzítve felpakoltuk a csomagokat, majd különös izgalommal lelkünkben csütörtök reggel indultunk el vágyaink körútjára.
Utunk leejtővel kezdődött és hamar a kerékpáros útra találtunk, a Balaton körül jellemzően jól ki van táblázva és aszfaltfestések segítik a kerékpárosok közlekedését. Augusztus közepén jártunk, az idő nyári volt, de nem forró, sőt szellősen kellemes. Meglepően sok kerékpárossal találkozunk, ami egyáltalán nem volt zavaró, hiszen az út kettő irányúra osztott, kényelmes.
Első állomásunk egy jurta házakkal telepített parkos, kerékpáros, árnyékos pihenő volt, kényelmes babzsákokkal, fapadokkal, ám nem pihenni jöttünk, így egy-egy frissítő ital elfogyasztása után folytattuk utunkat. A kerékpárutat számos ponton keresztezi vasúti sín, gyakran érkezik is vonat, az átkelési pontok a biztonság érdekében elég szűkre szabottak és csomagokkal felszerelve nehézkes áthaladni.
Következett a tihanyi szabadstrand népes, tiszta, betonos placca és az átöltözést követő első csobbanásunk a saját tengerünk vizébe. A víz hőmérséklete kellemes volt, a víz szintje meglehetősen alacsony.
Napozás közben pár falat zöldséget elfogyasztottunk ezt követően tovább folytattuk utunkat. A kerékpárút biztonságos, hol a 71-es autóúton, hol az erdőn keresztül vezet, de integethetünk a vonaton utazóknak is, szóval változatos, nem enged elpilledni (4. kép).
A kerékpár láncának csörgése fokozódik, mulasztás miatt a javítókészletből hiányzik az olaj, így a következő betérőnk egy bringás pihenő volt Akalin. Szerviz és étterem üzemel itt, kellemes környezet, ötletes víz- és áramnyerő lehetőség, utóbbi a régi kúton. A leves és kávé finom, a lánc olajozása 600 forint. Cserében a további egész úton hangtalan suhant a bringa.
Változatos, de inkább dombos terepen folytatjuk első napunkat, néhányan csomag nélkül, páran elektromos kerékpárral, s meglehetősen vegyes korosztály tagjai suhannak el mellettünk: családok, párok vagy magányos kerekesek. Érdemes odafigyelni a kisebb kátyúkra van belőlük gazdagon, de teljesen felújított kerékpár-sugárút váltja.
60 kilométer megtétele után fáradtan érkeztünk a badacsonyi kempingbe, jellemzően bármikor lehet jönni, munkaidőn túl másnap rendezhető a számla. Ez esetben 5900 forintba került a sátorhely. A kemping igényes, biztonságos, gondozott füves placcal vár mindenkit.
Az egyik oldaláról nádas, a másikról strand övezi. Szemben a túlparton a másnapi cél domborzatai rajzolódtak. Kellően igényes fürdőbe tisztulhattunk, frissülhettünk, ezt követően a parti teraszon jólesett egy korsó sör a balatoni naplemente kíséretében. Az első éjszakán hiába volt a korszerű matrac, a sör és a fáradtság általi delírium, a szokatlan a fekhely, a kissé hűvös és a „hazatérő” párok hangos komédiázása zavarta nyugalmunk. Nincs mese, hiányzott a hitvesi ágy…
Nehezen jött és fényesen kukkantott be a reggel, a fáradt test nem pihent sokat, útitársam viszont tudta mi a gyógyír: kávéval ébresztett. Korábban kelt, és köszöntötte a lassan ébredő tavat a parti teraszon. A gyepen egy pár végzett nyújtógyakorlatokat, hasznos a bringás lábnak, deréknak, vállnak… Felpakolást követően elindultunk a déli partra. Az időjárás a második nap is kiváló volt. Utunk pedig erős emelkedőkkel kezdődött, a látvány viszont minden erőteljesebb pedál körért kárpótolt: kicsi Riviéra, szőlőbirtokok, csodaszép kilátás takaros házakkal. Nincs külön kerékpárút, szükségtelen is, gyér a forgalom. Szemből nyitott tetejű autóban ősz, hosszú hajú művész karakterű úr suhan; életérzés, valóban. Az emelkedők után jutalom leejtők, a táj szépsége halványodik, de maradandó emlékképet alkotott. A kerékpárút több tematikus pontján forgalomszámláló üzemel, érdekes lenne az éves forgalom összefoglalót elolvasni. Több ponton találtunk szervizoszlopot, minden szükséges szerszámmal és természetesen pumpával is.
Keszthelyre tettünk egy kis kitérőt hiszen pihenni-kirándulni mentünk. Meglátogattuk a sétáló utcát és a kastélyt, s jó volt látni, hogy a városvezetés nagy figyelmet szentel a kerékpárosok részére. Nem olcsó a szép felfedezése, a meredek utak leküzdéséhez kell a kalória, így a további napokra szükséges élelmiszert itt vásároltuk meg. Gyümölcs, vákuumcsomagolt felvágott, müzli szelet és a konzerv bőséges energiát szolgáltat, a folyadék pótlása pedig nagyon fontos, ezt fogadja meg mindenki.
Visszafelé leejtő vezetett a bicikliútra, a Balaton partközelében jellemzőek az építkezések, házak, társasházak, lakóparkok és úgy tűnt, hogy mindnél nagyobb gigaépítkezés zajlik a Keszthelyhez közeli partokon. Az út széles és korszerű, több felújított szakaszt átadtak, de olyan is van, ami még lezárt, így ezek elkerülése néha nagyobb kerülővel jár.
Mikor átértünk a déli partra, az első falu csöndes, kevés jel árulkodik a balatoni hangulatról, talán a Balaton legdiszkrétebb hajléka. Az útról jól belátni a strandokra. Messze be kell gyalogolni a fürdőzőknek a mélyebb vízélményéért, s ott a túlpart, ahonnan pár órája indultunk el. A második nap már könnyebb.
Balatonfenyves nevét méltán kapta fenyőfáiról, melyek látvány és intenzív illata barátsággal fogadja az arra járót. Közeledtünk Fonyódra második éjszakai állomáshelyünkre és tény: nagy segítségünkre volt a GPS. Megtaláltuk a szintén népes kempinget ami valamiért drágább volt az előzőnél és bosszantó, de a komfort alább maradt…
A szabadstrand itt is része, a szokásos szeánsz után a parti teraszról csodálhattuk a naplementében vörös színben kirajzolódó tanúhegyeket. Útban a sátorhoz családias hangulatú koncerten találtuk magunkat. Lefekvést követően egy DJ is mulattathatta az egybegyűlteket, a hangos zene nem a pihenést segítette, kora reggel kivetett bennünket a sátor, fáradtan, elcsigázottan…
Borotválkozás, sátorbontás és a kötelező kávé elfogyasztása a kemping előtti boltban jött szép sorban… Bevallom, a kissé nehéz ébredést és a fáradt borús szürke reggel minden hangulatát a kávét adó hölgy bája tette kellemesebbé. Lógott az esős lába, viszont cserébe nem volt emelkedő és az idő egyre barátságosabbra fordult. Ahogyan haladtunk Zamárdi irányába egyre sűrűbben lakott környezet fogadott, az utat innen szinte folyamatosan házak övezték. Mindkét oldalról családias miliő, rendezett szabadstrandok partszakaszokkal, kulturált nyilvános mosdóval, játszótérrel, stéggel. Továbbra is gyakori lehetőség nyílt teraszon megpihenni kávét fogyasztani a Balaton körül átlagos 500-700 forintos áron.
Balatonszemesen piaci forgatag közepébe vezettet az út, különös időutazó hangulata volt az egésznek. Naná, hogy leszálltunk a nyeregből és szétnéztünk: megunt hasznos tárgyakat, dísztárgyakat kínáltak eladásra gyerekek és felnőttek, úti emlékeim egyik gyöngyszeme ez az állomás is. Utunk során házak előtt kis asztalokon kézzel készített emlékeket vagy kerti gyümölcsöket árultak mosolygós gyerekek, akik ráadásul kedvesen előre köszöntek az arra járóknak. Aranyos élmény volt…
Közeledtünk harmadik egyben utolsó éjszakánk helyszínére a Siófok melletti kempingbe. Itt már közel tízezer forintos áron verhettünk sátrat elhanyagolt környezetben. Ennek ellenére itt a szabadstrand nem volt része a tábornak. Viszont a közelben volt strand, ami a Balatonra jellemzően 18 órától ingyenes volt. A városban retró partival egybekötött veterán jármű találkozó volt, a résztvevők is abban a kempingben szálltak meg ahol mi. Feldobták a hangulatot, szó se róla. Sőt, figyelmes társaság volt a övék, hiszen nem akarták zavarni az éjszaka pihenni vágyókat, így a járműveket kisebb kolóniák tolták ki a táborból a sötétben. Köszi, de tényleg…
Ám az este fénypontja sajnos mégsem ez volt, hanem a társam előző lábsérüléséből kialakuló orvosi ellátást igénylő helyzet. Kalandos transzferrel a siófoki kórházi ügyeletre mentünk. Szombat este volt, sokan vártak ellátásra, az éjszaka közeledtével sem fogytak a betegek. Minden elismerés az egészségügyben dolgozóknak, színvonalas ellátást nyújtottak.
Tekintettel a sérülésre tervezgettük a vonattal való befejezést, de hála Istennek az esti duzzanat elmúlt, így a szokásos rutint követően elindultunk utolsó 30 kilométeres etapunkra a magas part irányába. Hamar értelmet nyert a magas part elnevezés: olyan emelkedő fogadott, hogy a „megmászása” közben az első kerék nem kívánt az úton maradni amire rásegített a csomagtartón levő 12 kilogrammnyi pakk, de azért csak vettük az akadályt. Az erőfeszítésért járó gyümölcs beérett, csodálatos kilátás fogadott a dombtetőn rendezett kiépített kerékpár parkból.
Az út minden szakasza csodálatos, egyedi és változó, a természet és panoráma kedvelőinek határozottan a magas part lesz a kedvence. Lankás, dombos, és továbbra is kiemelten komfortos kerékpárbarát fogadókkal, kedves kiszolgálással. Az egyik helyen például könyvespolccal a teraszon. S jó látni, hogy minden megállóban találkoztunk megpihenő kollégákkal, mindenki kedves, nyitott és segítőkész.
Közeledtünk célunk felé, a magas parttól távolodva többnyire ereszkedtünk. Az út vidékies, kellemes kis településeken vezet át, nagy élmény látni a sokféle építészeti stílust, elrendezést.
Sajnos nagyon sok tábor vagy üdülő hosszú évek óta nem fogadott nyaralni vágyókat. Az egyik ilyen szebb napokat látott, több szobás, valamikor komfortos bungallóban a pusztítás mellett lelkileg is könnyes szemeinkkel szinte még látni a boldog nyaralókat…
Végül megérkeztünk Almádi csendes utcájába, ahonnan indult a négynapos kaland. Öröm és honvágy száz emléke villant be visszaérkezésünk pillanatában. Megcsináltuk, megérte és soha nem feledjük!
Galéria: Krizsán Csaba