Himnusz, Szózat – minden iskolás tudja, hogy a Himnusszal kezdődik az iskolai ünnepségek fárasztó és hosszú programja, és a Szózatnál lehet fellélegezni, hiszen vége az előadásnak. Majd ahogy idősödünk, úgy kap – lehetőleg – egyre mélyebb jelentést és erősebb tartalmat ez a két, összetartozásunkat és nemzeti érzéseinket hol magasztosan, hol keserédesen összefoglaló mű.

Az állami és egyéb ünnepségeken még ritka – bár egyre gyakoribb –, hogy egy harmadik művel egészül ki a fenti lista. A Székely himnusz 101 évvel ezelőtt született, és bár az eredeti célja nem ez volt, azóta rengeteg magyarnak az összetartozás-tudatának részévé vált. Sokszor hallottam már korábban is, de igazi erejét és mibenlétét Sepsiszentgyörgyön értettem meg, egy focimeccsen. A hazai csapat szurkolói kultúrájának része a Székely himnusz, és figyelemreméltó, hogy még az akkor aktuális ellenfél, az Arad szurkolói sem próbálták túlzajongani a sepsiszentgyörgyiek egy hangként zúgó kórusát. Libabőr és horgadó büszkeség kíséri azt a látványt, ahogy a legöregebbtől a legfiatalabbig, szálfaegyenes háttal éneklik több ezren a határokon átívelő összetartozás dalát.

Most Győrben szoborként elevenedik meg a székely hős, és bár Erdély nyugati széle nincs messze városunktól, ezzel talán kicsit még közelebb is kerül hozzánk az elszakadt országrész. Tekintsük meg a szobrot, sétáljunk el arra, és mélázzunk el azon, mit takarnak az „alternatív” himnusz sorai!

Felavatták a Székely himnusz-emlékművet