9/11: véget ért a béke és biztonság hamis érzése

Fotó: Depositphotos.com

Huszonegy éve már, amikor nem csak Amerika, hanem az egész világ sokkhatás alá került. Ekkor történt ugyanis az al-Kaida terrorszervezet összehangolt öngyilkos merényletsorozata az Egyesült Államok ellen. Az Ikertornyok összedőltek, rengeteg emberélet veszett oda és az emberekben örökre megingott a béke és a biztonság érzése. Emlékezzünk ma is arra a napra, az áldozatokra és a hősökre.

Huszonegy éve kaptuk a hírt, ami felrázta az egész világot. Döbbenten néztük a felvételeket, ahogy a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba egy-egy repülőgép csapódott be, az épületek kigyulladtak, és két órán belül mindkettő összeomlott. Hihetetlen képsorok voltak ezek, találgatta mindenki, mi történt, vagy éppen mi fog történni ezután. Azután sorra érkeztek a hírek a további támadásokról, amelyben a Pentagon is érintett volt, egyre több kép és videó érkezett az utcán menekülő emberekről, a zokogó családtagokról és arról a jellegzetes fehér porról, ami a környéket vastagon beborította. A rettegés lett úrrá az amerikaiakon és hazudik, aki azt állítja, nem ugrott össze a gyomra az események hatására.

A támadásoknak összesen 2996 ember esett áldozatul (2977 áldozat, 19 géprabló). Emberek, akik reggel ugyanúgy lefőzték a kávét, megreggeliztek, csókot leheltek a kedves homlokára, majd elindultak dolgozni. És soha többé nem értek haza… Kettétört életék, szétszakított családok, megnyomorított lelkek maradtak a pusztítás után. Civilek, akik rosszkor voltak rossz helyen? Túl egyszerű, ám valahogy mégis igaz… Ki gondolta volna, hogy a biztonságosnak hitt Amerikában a semmiből megismeri mindenki mi is az a terrorizmus? Ekkora pofonra senki sem számított, úgy tűnt, mindenki elhitte, hogy biztonságban van.

A világ a civil áldozatok mellett a mai napig gyászolja azt az összesen 411 főt, mentésben segítő elhunytat, akik az életüket adták azért, hogy másoknak segíthessenek. A New York-i tűzoltóság (FDNY) 343 tűzoltót, a rendőrség (NYPD) 23 rendőrt, a parti őrség 37 alkalmazottját, és 8 további EMT-t veszített el a támadásokban. Mindent megpróbáltak, amit ember megtehetett a huszonegy évvel ezelőtti tragédiában, ám az ikertornyok összeomlását megakadályozni nem lehetett. Örök tisztelet mindenkinek, aki embertársainak ajánlotta szolgálatát és életét vesztette. Nem az elbukást jelentette a haláluk, hanem a legnagyobb, a legnemesebb felajánlást, amit embertársaikért tehettek.

Megmentett emberek százai őrzik szívükben az egyenruhásokat és azok is szeretettel gondolnak rájuk, akiknek családtagjukon, szerettükön már képtelenek voltak segíteni.

Beláthatatlan következményei lettek a terrortámadásnak. És most hagyjuk az anyagi javak pusztulását, azok maximum jelképek voltak: a gazdagságnak, a gazdaságnak, a világhatalomnak és a sérthetetlenségnek. Két repülőgép és két óra kellett, hogy a jelkép összeomoljon és maga alá temessen ártatlan embereket és talán a reményt is. A reményt, hogy a világban béke és biztonság van, hogy elfelejtettünk háborúzni, hogy végre megtanultuk, hogy vannak fontosabbak is a hatalomnál.

Mindenkiben megváltozott valami, nem csak az amerikaiakban. A terrortámadásra hozott válaszlépések helyességén is lehet vitatkozni, ám ma nincs itt helye. Ma, 2022. szeptember 11-én emlékezni kell. Emlékezni az áldozatokra, akik reggel elindultak a munkába, siettek az ügyeiket intézni és soha nem tértek haza. Az egyenruhásokra, akik életüket adták másokért, azért, hogy megtartsák azt a minimális reményt, ami egy ilyen brutális tragédia árnyékában még megmaradhat az emberekben. Ma emlékeznünk kell. Bár tény, a legtöbbünk ehhez túl kicsi, de jó lenne megfogadni, hogy hasonló soha többé nem fordulhat elő.

S ha már a békéről és a biztonságról beszélünk: nagyon gyorsan abba kellene hagyni a háborúkat, letenni a fegyvereket és a tollakkal a béke parancsát aláírni. Mert a világ már nem bírja sokáig, amit művelünk vele… És nehogy összeomoljon egyszer, mint a legendás Ikertornyok…