Minden félévben több tucat nemzetközi hallgatót fogad az Erasmus+ program keretében a győri Széchenyi István Egyetem. A mobilitási pályázattal érkezett Győrbe a mesterképzésen tanuló Katharina Schmidt is, aki a mozgalmas tavaszi szemeszter után élményekkel gazdagodva tért haza Németországba.

A csomagolástechnológiai mérnöknek készülő fiatal lány – az intézmény progresszív oktatási gyakorlata mellett – a vibráló hallgatói életet tartja a kisalföldi universitas legnagyobb erősségének.

Az Európai Unió támogatásából létrejövő Erasmus+ Nemzetközi Kreditmobilitási Pályázat jóvoltából hallgatók tízezrei utazhatnak egyetemek között szerte a világon egy sajátos cserediákprogram keretében. A kezdeményezéshez csatlakozó felsőoktatási intézmények küldhetnek és fogadhatnak is fiatalokat a partnerintézményektől. Legutóbbi cikkünkben Thaiföldre kalauzolt bennünket Schlögl Dóra, a Széchenyi István Egyetem építészmérnök hallgatója, ezúttal viszont fordított irányból vizsgáltuk meg a kérdést: miként látja a győri universitast egy ide látogató nyugat-európai fiatal?

„Mindenképp szerettem volna a mesterképzésem alatt egy félévet külföldön tölteni. Az egyetemi koordinátorom javasolta, hogy nézzem meg, milyen lehetőségek lennének Magyarországon. Egy magyar barátnőm, akivel együtt tanultam Berlinben, győzködött, hogy jöjjek ide, nagyon fogom élvezni. Azt mondtam magamban: miért ne?” – elevenítette fel a kezdeteket Katharina Schmidt, az egyébként Berlinben tanuló német lány, akiről hamarosan az is kiderült, több szál is fűzi Magyarországhoz.

„Egy Cottbus melletti kis faluban nőttem fel, tehát a szüleim az egykori NDK területéről származnak. Mi is sokat jártunk nyaralni a Balatonra, Budapesten is voltam vakáción. Németként Magyarország számomra kifejezetten otthonos hely, hiszen Közép-Európában mi kulturálisan nagyon közel állunk egymáshoz” – jelentette ki.

Katharina a csomagolástechnikai mérnök alapképzés után a megegyező nevű mesterképzésre jár a berlini alkalmazott tudományok egyetemére. Mint mondta, amíg az emberiség termel, addig csomagolni is kell, úgyhogy belátható ideig nem marad munka nélkül.

„Mivel kapcsolódik a szakmámhoz, örömmel láttam, hogy az egyetemen van egy remekül felszerelt, ultramodern csomagolástechnikai laboratórium, amelyet egy alkalommal meg is látogattunk. Nagyon hasznos, hogy a kutatók és hallgatók ilyen színvonalas technológiával dolgozhatnak, engem is inspirált a szakdolgozatomhoz” – jegyzete meg a hallgató, aki arról is beszélt, mennyire érdekes volt számára megtapasztalni egy, a sajátjától eltérő oktatási rendszert.

„Győrben láttam először a megajánlott jegy intézményét. Nálunk ilyen nem volt” – kezdett
bele Katharina. „Furcsa volt számomra, hogy a Széchenyi-egyetemen minden tárgyam
beadandóval vagy prezentációval végződött, és nem volt egy vizsgám sem. Nálunk ez nagyon ritka, főleg műszaki képzésen. Tetszett ez a gyakorlatias megközelítés, mert sok esetben életszerűbb, és megengedi azt is, hogy a tanulmányok mellett az ember élvezze az életet” – fejtette ki, hozzáfűzve, hogy a kedvenc tárgya a Magyar nyelv és kultúra volt, melynek révén alaposan megismerte többek között a hazánk gasztronómiáját és történelmét, híresebb személyiségeit.

Az Erasmus-program révén a hallgatók nem csupán egy idegen ország kultúrájába csöppennek bele, hanem kapcsolatokat és – legfőképp – élményeket is szereznek. Ez nem volt másként Katharina esetében sem.

„Rendkívül pezsgő a nemzetközi közösség a Széchenyi István Egyetemen, számos barátra leltem itt. Óriási előnyt jelent, hogy a kollégium a campuson található, rögtön a főépület mellett. Van a közelben egy hallgatói bár és egy hallgatói klub is. Egyszer lementem bográcsozni én is a Bridge-be, és szuper volt a hangulat! A SZEN-en minden este részt vettem a koncerteken, csak a legutolsót hagytam ki, mert beteg lettem” – mesélte lelkesen, megjegyezve azt is, hogy a kibocsátó egyetemén, Berlinben hiába vannak események, nincs közös hallgatói klub, így a szétszabdaltság miatt nem vesznek részt rajtuk sokan, köztük ő sem.

Végezetül a magyarokról kérdeztük interjúalanyunkat, aki elárulta, a helyiek németnyelv- tudása miatt is otthonosan érezte magát Győrben. „A koordinátorom figyelmeztetett, lehet, többet fogsz németül beszélni Magyarországon, mint angolul. Mondtam neki: de hát nem ez a célja a cserediák-programnak” – nevette el magát. „Persze tudom, itt van a közelben Ausztria, sokan beszélnek tehát németül. Előfordult olyan, hogy segítséget kértünk angolul, és a srác mondta, hogy németül kényelmesebb lenne. Kein problem!” – derült fel ismét.

Zárásként annyit említett még, hogy bár Németországban tervezi a jövőjét, de ha úgy hoz a sors, nem ugrik el egy magyarországi lehetőség elől sem. „Ha esetleg az Audi felajánl egy pozíciót szakértőként, miért is ne? Szeretem Győrt, jó itt lakni. Sosem lehet tudni, mi vár ránk, tehát benne van a pakliban, hogy visszatérek még ide” – mondta búcsúzóul.