Gépész és elkötelezett hagyományőrző. A nagyapját hatszor hívták be katonának a második világháborúban, ő pedig ötödikes volt, amikor történelemkönyvet kért ajándékba a szüleitől. Az Újváros Szolgálatért díjas Albert Tiborral beszélgettünk.

Tősgyökeres újvárosi?

Olyannyira, hogy nemcsak a szüleim, de a nagyszüleim is itt éltek, csupán néhány utcányira egymástól. Itt ismerték meg egymást, itt kötötték össze az életüket. A családból a hagyományos értékek tiszteletét hoztam magammal. Az eredeti szakmám szobafestő, tanulóként sokat dolgoztam édesapám mellett, aki a munka szeretetére nevelt. Ha hétvégén is menni kellett, nem volt kérdés, hogy vele tartok. Eközben édesanyám összefogta a családot és megteremtette számunkra a stabil hátteret. A mai napig itt élnek Újvárosban.

Mikor talált rá az útjára?

Mindig is érdekelt a történelem. Ötödikes voltam, amikor megkértem a szüleimet, hogy vegyék meg nekem a nyolcadik osztályos történelemkönyvet. Ez az érdeklődés később is megmaradt. Mindkét nagyapám harcolt a második világháborúban, az anyai nagyapám, Prikler Lajos a Don-kanyart is megjárta, ahonnan hazajött. Elkezdtem kutatni a történetét, levéltárakat jártam, korabeli dokumentumokat gyűjtöttem. Hat gyermeket nevelt, hatszor hívták be katonának, megtörtént, hogy az ikertestvére helyett is ő vonult be. A háború forgatagában elmaradt a vitézzé avatása, amit szerettem volna pótolni. Benyújtottam a megfelelő dokumentumokat és két évvel később posztumusz vitézzé avatták. Így lettem én is vitéz nem sokkal később.

Mit jelent a hagyományok ápolása a hétköznapokban?

Hadisírokat gondozunk, jótékonysági gyűjtéseket szervezünk, megemlékezéseket tartunk, ápoljuk és őrizzük őseink emlékét és a keresztény magyar értékeket. Ennyiből talán már kitalálták: patrióta típus vagyok. A mai napig érvényes a vitézi kódex, amely többek között előírja, hogy szélsőségektől mentes életet kell élnünk. A mai rohanó világban számomra ez az igazodási pont. Egy olyan összetartó közösség tagja vagyok, amelyet azonos gondolkodású, azonos értékeket valló emberek alkotnak és ahol önmagam lehetek. Számomra ez csodálatos adomány.

A közelmúltban Újváros szolgálatáért díjat vehetett át.

Amely hatalmas megtiszteltetés és a továbbiakban is igyekszem megszolgálni. A kommunizmus és a szocializmus éveiben Újváros amolyan mostohagyereke volt Győrnek. Szerencsére annak a korszaknak vége, aki ma erre jár, láthatja, hogy napról napra fejlődik a városrész. Vannak még tennivalók, de azt nem lehet elvitatni, hogy helyes az irány.

Hogyan tervezi a jövőt?

Gépészként dolgozom a Pannon-Víz Zrt.-nél folyamatos váltóműszakban. Örülök neki, hogy biztos munkahelyem van, amit megbecsülök. Bárhol is vagyok, szeretem a maximumot nyújtani: annak idején így lettem aranykoszorús szobafestő mester és így szereltem le kiváló katonaként, őrmesteri rangban a határőrségtől. Elváltam, de a házasságomból van egy középiskolás nagyfiam, rá vagyok a legbüszkébb. Jó lenne, ha újra lenne saját családom, addig is dolgozom a közösségért. A szabadidőmben pedig régi bútorokat restaurálok, ez az a hobbi, ami igazán kikapcsol.