Sugárzó, kedves és közvetlen személyiség, aki vallja, hogy tartozunk annak a közösségnek, ahonnan érkezünk. Elismert oktató és kutató. Három nyelven, angolul, németül és olaszul beszél, jógázik, szenvedélyesen szereti Olaszországot. Dr. Lukács Eszterrel, a Széchenyi István Egyetem nemzetközi stratégiai elnökhelyettesével beszélgettünk, akinek munkáját Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el.

Kislányként is arról álmodozott, hogy egyszer majd tudományos pályára lép?

Eredetileg orvos akartam lenni, ám az édesanyám nyelvtanár volt és elkötelezett híve a gyermekkori nyelvtanulásnak. Még három éves sem lehettem, amikor elkezdett angolul és németül tanítani. Amikor megkérdezték tőle, hogy nem fogja-e a gyerek összekeverni a három nyelvet, egyszerűen csak annyit válaszolt, hogy sebaj, legalább lesz mit összekevernie. Csodálatos, karakterformáló nő volt, aki megadta a választás szabadságát. Mindvégig támogatott abban, hogy a saját utamat járjam és megvalósítsam az álmaimat. Azt hiszem, neki köszönhetem, hogy most itt vagyok.

Mikor dőlt el, hogy mégsem orvos lesz?

Tizenhét éves voltam és a Révai gimnáziumba jártam, amikor egy szemesztert egy angliai leányiskolában tölthettem. Hazatérve diákmunkásként tolmácsként dolgoztam a középiskola mellett. Akkoriban zajlott a Kisalföld napilap privatizációja, ahol állandó megbízást kaptam, mint fordító és tolmács. Ekkor láttam bele először a nemzetközi menedzsment kultúra működésébe és ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy közgazdaságtannal szeretnék foglalkozni. Itt Győrben szereztem meg az első diplomámat, ezután Pécsen folytattam a tanulmányaimat, majd a Corvinus Egyetemen szereztem doktori fokozatot. Huszonöt éve oktatok világgazdaságtant, 2008-tól a Magyar ENSZ Társaság elnökségi tagja vagyok.

Sosem fordult meg a fejében, hogy karriert vált és elhagyja Győrt?

Soha. Nem szeretek nagy szavakat használni, de hiszem, hogy az embernek tartozása van afelé a hely és közösség felé, ahová születik. Számomra ez a két hely és közösség Győr és Magyarország. Itt képzelem el a jövőmet.

Számított ilyen rangos állami kitüntetésre?

Nem és nagyon boldog voltam, amikor megérkezett az erről szóló hivatalos levél. Az ünnepélyes átadásra a huszonöt éves nagyfiam kísért el. Ugyanakkor ez az elismerés elsősorban a győri egyetemnek és az itt dolgozó kollégák elkötelezett munkájának szól. Jelenleg hatvanöt országból mintegy ezer külföldi hallgatónk van, akiket negyven angol nyelvű képzésen oktatunk, és meggyőződésem, hogy jövő egyik kulcsszava Győrben továbbra is a nemzetköziesítés kell hogy legyen. Nem udvariasságból mondom, hanem nagyon komolyan gondolom: óriási szerencsénk van, hogy dr. Filep Bálint személyében olyan elnöke van a győri egyetemnek, aki mindenben támogatja, hogy az intézmény egyre hangsúlyosabban jelenjen meg a világ felsőoktatási terében.

Mit csinál a szabadidejében?

Ha az elnökhelyettesi feladatok, az oktatás és a kutatás mellett marad még egy kis időm, szívesen kirándulok vagy túrázom egyet a szabadban és naponta jógázom. Szenvedélyesen szeretem Olaszországot, mindig nagy öröm, ha eljuthatok oda, mert új energiákkal tölt fel.